Nagytarcsai parasztcsaládból a Finn Oroszlán lovagrendig

„ifjú Sebők István, tele vallásos buzgalommal előre láthatóan egyike lesz azoknak az irányító szellemeknek, akik a magyar falu lelkiségét példaadással újjáteremtik” –Kemény Gábor evangelikus lelkész 1939-ben jellemezte így az éppen csak 20 éves Sebők Istvánt, akit Pécelen elsősorban a Magyar-Finn Baráti Kör megalapítójaként ismernek.

Mozgalom a népfőiskolákért

Sebők István 1919. szeptember 13-án született, alig pár hónappal azután, hogy a frissen függetlenné vált Finnország alkotmánya elkészült és a Skandináv ország függetlenségét a legtöbb nagyhatalom elfogadta. Teljesen véletlenszerű, hogy az új országgal közel egyidős nagytarcsai parasztgyerek később – elsősorban Pécelen – a finn kultúra terjesztője lesz.

1937-ben egy finnekből és észtekből álló lelkész „delegáció” járt Magyarországon. A lelkésztalálkozó célja a finnugor kapcsolatok erősítése, a finnugor rokonság ápolása, a közös gyökerek kutatása volt, az északi „rokonok” azonban elhintették a náluk már népszerű népfőiskolák gondolatát is a hallgatóság soraiban. Magyarországon 1936 februárjában ugyan már megnyílt az első – hagyományos oktatási kereteken kívüli, szegényebb sorsú, főleg paraszti származású fiataloknak is továbbtanulási lehetőséget biztosító – népfőiskola Sárospatakon, de az országos hálózat kialakítása még gyerekcipőben járt.

Az első finn út

Sebők István később így emlékezett ezekre a napokra: „1937 kora tavaszán mintegy száz finn és néhány észt lelkészből álló küldöttség érkezett Északról. Vendégeink meglepetéssel állapították meg, hogy nálunk a parasztifjúság nevelésével a hat elemi elvégzése után csupán az irredentista, militarista levente szervezet foglalkozik általában. Látták, hogy az ő népfőiskolájukhoz hasonló, általános műveltséget adó, az egyház iránti hűséget fejlesztő, erősítő intézmény a mi országunkban nem működik.”

Sebők István Fotó:Evangélikus élet 1986

A finnek nem vették fél vállról a feladatot, pénzt gyűjtöttek és felajánlották, hogy egy lelkészt és egy diákot kivisznek magukkal, hogy ott helyben tanulmányozzák a modellt és azt próbálják hazánkban is elterjeszteni. A finn nyelvet akkor már jól beszélő, a lelkész-találkozó egyik résztvevője, Sztehlo Gábor, nagytarcsai evangelikus lelkész, a nagytarcsai iskola legjobb tanulóját, az akkor 18 éves Sebők Istvánt ajánlotta a finnek figyelmébe, aki nem akar földet túrni, tovább akar tanulni

Sebők István ekkor alig több, mint egy évet töltött Finnországban (főleg Lapinlahtiban) de amellett, hogy elsajította a nyelvet, életre szóló barátságokat kötött. 1939-ban idézte a már hivatkozott Kemény Gábor Sebők gondolatiat, hogy mi volt a legmaradandóbb ebben az első évben:  „a közösség érzése fogta meg leginkább; a benső viszony a tanulók közt, mely arra bírta őket, hogy lelki kérdéseiket egymásnak feltárják s mely még az iskolai éven túl is erős kapocs gyanánt fűzi őket ösze.”

Sztehlo Gábor vezetésével, a tapasztalatokkal hazatért Sebők István közreműködésével 1938 őszén végül megalakulhatott a nagytarcsai Tessedik Sámuel Népfőiskola, amely az első olyan magyarországi népfőiskola, amelynek már saját épülete is van. A saját épület kialakításához szükséges pénzt jelentős részben finn adományokból teremtik elő.

Aztán jött a II. világháború és népfőiskolákért folytatott munka megakadt…

A finn kör megalakítása Pécelen

Sebők István a második világháború után kőművesként dolgozik, de nem adja fel a célját, hogy továbbtanuljon, itthon is diplomát szerezzen. Ahogy 1975-ben a Pest Megyei Hírlap újságírójának fogalmaz: „…akármilyen nagy gondok is nyomasztottak, soha egy pillanatra sem éreztem, hogy most aztán abba kell hagynom. Ha nehezen is, ha később is, mint másoknak, de sikerült, amit akartam. Ezért vagyok elégedett ember.” 1951-ben, 32 évesen szerez tanítói diplomát.

1954-ben költözik Pécelre, hamarosan munkát kap a helyi általánosi iskolában. Az első években a Pécel melletti tanyán, Locsodon tanít, itt a „fiókiskola igazgatója” egészen 1963-ig. Ezt követően, nyugdíjazásáig a Szemere Pál Általános Iskolában tanít feleségével.

Finn kapcsolatait továbbra is ápolja, eleinte levélben, majd a finn nagykövetség közvetítésével. 1983-ban életre kelti a Péceli Magyar-Finn Baráti Kört – ekkor még az országos hálózat tagjaként. Juhász Jenő, a kör későbbi elnöke írja az 1993-ban megjelent nekrológban, hogy „fáradhatatlanul kalauzolta itthon is a vendégeit, felnőtt és gyermekkórusokat hozott el Pécelre…szinte élete utolsó napjáig ment, kísért vendégeket, tolmácsolt…”. A finn nagykövetet az 1990-es évek elején már barátjának tudhatja, 1991-ben átveszi az egyik legrangosabb finn elismerést, a Finn Oroszlán lovagrend I. fokozatát.

Nem csak finn kapcsolatépítés

Sebők István a finn kör mellett további civil feladatokat is elvállalt Pécelen: énekkari tag, presbiter, a nyugdíjasklub szervezője. A színes és gazdag civil életet mindig sokra tartotta Pécelen. 1992-ben a Pest Megyei Hírlapban ír erről: “Pár héttel ezelőtt elmarasztaló írás jelent meg Pécelről, amely a viharos önkormányzati ülésről, sárdobálásról, kultúrálatlan vitáról szólt. Pécelnek azonban más arca is van. Csodálatos, színes település, ahol a 6 rivalizáló párt mellett legalább ugyanannyi egyház és még több társadalmi szervezet, klub, egyesület, baráti kör működik.” Ezt követően sorra veszi a szervezeteket és bemutatja azokat a megyei lap olvasóközönségének.

 

Sebők István 1993. július 3-án, 74 évesen halt meg Pécelen. Abban az évben, amikor a Péceli Magyar-Finn Baráti Kört sikerül önálló jogi körként is bejegyezni. Temetésén a nagykövetség kulturális titkára így fogalmaz: „Adósok maradunk Sebők Istvánnak és családjának a köszönettel. Velünk van a gyászban az a sok száz finn, aki az évek során Sebők István jóvoltából ismerkedett és barátkozott meg Magyarországgal és a magyarokkal… A munka, amelyet Sebők István kezdett el, nem marad félben, hanem tovább él… minden olyan baráti kapcsolatban vagy közösségben, amelyet ő indított útjára, hogy aztán a messzi jövőben is Sebők István érdemeit dicsérje.” – olvasható Juhász Jenő búcsúztatójában.

A Péceli Magyar-Finn Baráti Kör elmúlt évtizedben szervezett programjait, finnekkel közösen szervezett kiállításait, az iskolák közti csereprogramokat még felsorolni is nehéz – bár az utókor számára kétségtelenül rendkívül hasznos munka lenne. 2006 júliusa óta Pécelt testvérvárosi kapcsolat köti a Helsinkitől majdnem 500 kilométerre Északra fekvő Iisalmihoz. Sebők Istvánt 1994-ben Pécel díszpolgárává választották.