„A Községház előtti Kossuth-tér megtelt remegő és síró sárgacsillagot viselőkkel. A kiadott utasításnak megfelelően az apróbb csomagok összegyűjtésre kerülnek, névsorolvasás, sorakozó. És a csendőrök által kísért szomorú menet elindul a vasútállomásra, hol elnyeli őket a bent álló szerelvény. A veszteglés sok, a jajjok és könyörgő szavak már velőtrázóan fájdalmasak, a vasuti kocsikba zsúfoltak vízért könyörögnek, imák és átkok szűrödnek szivettépően a pályaudvaron tulra, de senki sem mer közelíteni a csendőrök által őrzött szerelvényhez… Az elhurcoltak elhagyott otthonainak fosztogatását szinte törvényesen kezdik el. Összegyűjtik az ingóságokat és a zsidó templomba, majd annak udvarára hordják össze. …Elkezdődött az összehordott ingóságok árverezése. Törvényesen, – hát persze, hogy törvényesen. – És minden elherdálódik, még a szégyen is…
Napokon át fáradt, elgyötört zsidó-karavánokat kísérnek a csendőrök Maglód felől Rákoscsaba felé. Sok lovasszekéren apró gyermekek és állatok szoronganak. Csupa sírás az egész menet. És vannak akiket nem vág mellbe ez a látvány. Az egyik ilyen karavános éjszakán kirabolják a Strausler Testvérek Játékházát. Suttognak a rablók személyeiről, de a csendőrség nem hall, minek? Még játékok sem maradjanak! És újra nincs megtorlás…”
Az 1944 május-júniusában Pécelen történt eseményeket Varga Mihály, Pécel múltjával foglalkozó, 1988-ban elhunyt helytörténész jegyezte le. Az írás Varga hagyatékából származik, kézirat.
A Yad Vashem Intézet interneten is elérhető adatbázisa szerint közel 100 péceli születésű holokausztáldozatról tudunk.
A péceli zsidóság rövid története
Pécel – földrajzi elhelyezkedésénél fogva – már az 1700-as évek elején is kiemelt állomása volt a Kelet-Magyarországról érkező kereskedő zsidóságnak. Az 1688 és 1746 között Budáról fokozatosan, rendeletileg is kiszorított zsidóság ugyancsak növelte az agglomerációs települések, így a Pécelen élő, izraelita felekezethez tartozó lakosság létszámát. A tiltó rendeletek visszavonását követően ugyanakkor többen (vissza)költöztek a fővárosba az 1700-as évek végén.
Zsinagóga Pécelen meglehetősen korán épült, már 1704 környékén fogadta a híveket. 1825 márciusában a zsinagóga melletti sörházban tűz ütött ki, a zsinagóga teljesen leégett, a tűzvészben a zsidó közösség szinte teljes iratállománya megsemmisül (ebben a tűzvészben szenvedett jelentős károkat Szemere Pál háza és a Ráday kastély is). A zsinagógát 1826-ban újjáépítették, 1850-ben pedig már egy felekezeti iskola is működött a zsinagóga mellett.
1944-re a zsinagóga teljesen lepusztult, 1945-ben orosz katonák költöztek az épületbe. 1945 után a területet a hitközség eladta, az épületet az 1960-as évek elején teljesen lebontották. Ma már csak a kerítés maradt meg az egykori felekezeti templomból és a hozzá tartozó elemi iskolából. Helyén ma egy éjjel-nappali bolt parkolója található. A sakter egykori házának helyén ma zöldséges működik.