A demokrata Rassay

Nálunk az ellenzéki harc a mai viszonyok mellett, fájdalom, csak arra irányul, hogy a korlátlan hatalommal rendelkező kormányt az irányváltoztatás szükségességéről meggyőzze és igy elérje azt, hogy valóban irányt változtasson.” Bethlen Istvánról mondta ezt a liberális ellenzék vezető alakja egy interjúban 1929-ben. A polgári demokratikus politikai csoportosulás két világháború közötti vezéralakja, Rassay Károly utolsó éveit, teljes visszavonultságban, Pécelen töltötte. Egyik legjelentősebb politikai akciója, Imrédy Béla megbuktatása volt.

rassay_karoly

Nagy Zsuzsa történész írja Rassayról, hogy ellenfelei „életveszélyesen” ügyes vitázónak tartották, a Horthy korszak meghatározó ellenzéki erejét látták benne. Hevesen bírálta a Tanácsköztársaságot, a vörös terrort, majd az azt követő fehér terrort. Bár 1920-ban még megszavazta a zsidóság arányát az egyetemeken korlátozó numerus clausust (ezt politikai ellenfelei rendre fel is rótták neki), később szenvedélyes felszólalásokkal kelt ki a zsidótörvények ellen. Nem volt teljesen kockázatmentes amit csinált: a szélsőjobboldali Ébredő Magyarok szervezet kétszer is megpróbálta felrobbantani.

Míg eleinte Bethlen István ellenében politizált, később már Bethlennel szövetkezve küzdött Gömbös Gyula és Imrédy Béla németbarát, egyre szélsőségesebb politikája ellen. „Ellenállni! Annak nem szabad megtörténnie, hogy ellenállás nélkül adjuk nekik Budapestet és az országot… Adjátok tudtára Hitlernek, hogy utolsó emberig védeni fogjuk magunkat…” – idézi L. Nagy Zsuzsa történész Rassayt. Imrédyről (Bethlennel együttműködve) kikutatta annak zsidó származását, ezzel sikerült megbuktatnia a németbarát miniszterelnököt. Mikor a németek megszállták Budapestet, egyértelmű volt, hogy elviszik.

Rassay képviselők társaságában. Forrás: História, 2002. 7. szám

Itt Rassayné. Győző, képzelje, a németek ebben a percben elvitték az uramat…”- hívta fel Rassay Károlyné Rassay párttársát 1944. március 19-én. A feleség észrevette a németeknél lévő listát, úgyhogy figyelmeztette a párttársakat „A harmadik maga! Aztán jön Bajcsy-Zsilinszky.”

“...Küzdeni fogok ez ellen a törvény ellen alkotmányos és törvényes eszközökkel, ezt a törvényt rossznak és károsnak tartom a nemzetre nézve, mert óriási erkölcsi értékeket rombol le és végzetes hatásúnak tartom a magyar nemzetre… Legjobb hitem, hogy az az igazi keresztény politika, amit én folytatok, mert a keresztények örök elvein épül fel. Harcba szólítom az anyákat és apákat, mert az ember nem süllyedhet odáig, hogy tétlenül nézze sok tízezer kenyerétől megfosztott ember és gyermek pusztulását.
Részlet Rassay Károly 1939 májusában a zsidótörvények ellen elmondott beszédéből

Rassay Károly a mauthauseni koncentrációs táborba került. 1945. májust 21-én, 59 évesen térhetett haza, de aktívan már nem politizált. Neve még felmerült a II. világháborút követően, mint aki alkalmas lehetne az első köztársasági elnöknek, de végül Tildy Zoltán lett az. Tanúskodott az Imrédy perben, de egyre hátrébb szorult – csak részben saját elhatározásából. 1951-ben elvették lakását, családjával együtt Füzesgyarmatra telepítették. 1953-ban Nagy Imre már engedélyezte a „kényszerlakhely” elhagyását, de Budapestre nem költözhetett vissza.

Pécelen telepedett le, de nem a korábban felkapott villanegyedben. Csak találgatni lehet, hogy miért pont Pécelre költözött, de az biztos, hogy a rendszeresen Pécelen nyaraló Bárzcy Istvánnal, Budapest századeleji főpolgármesterével jó kapcsolatot ápolt, párttársak is voltak egy időben.

Rassay különös fazonnak tűnt megjelenésével Pécelen, “ő is rendszeresen bejárt Budapestre. Alacsony termetű, idősebb bajuszos ember volt, nagyon elegáns és mindig csokornyakkendőben és öltönyben járt. Hát nekünk akkor  egy kicsit olyan furcsa embernek tűnt.” – idézi fel alakját Dr. Dürr Sándor egykori péceli lakos

A Népújság újságírója az 50-es években még felkereste Rassay Károlyt „péceli otthonában”, a politikus nem utasította el kereken az újságírót, „de éreztette, hogy nem fog mondani semmi érdemlegeset”. Horthy emlékiratait olvasva még egyszer felbosszantotta magát, amire megírta azok cáfolatát. Az 1956-os megtorlásokat már nem élte meg, Pécelen halt meg 1958. augusztus 2-án.

Lánya, Rassay Márta még sokáig élt Pécelen. Márta férje, Végh Béla még a helyi politikai életben is megmártózott az 1990-es évek elején. Dr. Végh Béla 1993-ban halt meg.

Rassay Márta 1938-ban az Újságírók Bálján. Forrás: Színházi Élet, 1938. 11. szám

A fent idézett, 1929-ben vele készített interjúban a kérdésre, hogy akkor tehát „nem a legrózsásabban érzi magát az az ember, aki Magyarországon demokratikus politikát csinál?”, azt felelte: „Úgy érzi magát, mint Amanullah (szerk.: afgán király a XX. század elején), amikor megpróbálta, hogy nyugateurópai tapasztalatait leszűrve, Afganisztánban haladó reformokat léptessen életbe…