A legfiatalabb márciusi ifjú

Kiérdemelte a “legfiatalabb márciusi ifjú” címet, elindította az első magyarországi “vicclapot” és az első, kifejezetten gyermekeknek szóló folyóiratot. A lengyel származású, első éveiben csak horvátul beszélő Ágai Adolf Pécelen volt gyerek, településünkön tanult meg magyarul.

Lengyel felmenők, péceli otthon

Ágai (eredeti nevén Rosenzweig) apja kalandosan érkezett Magyarországra. A család „rossz oldalra keveredett”, miközben a franciák és az oroszok marakodtak Lengyelország fölött: a rokonok egy részét Szibériába hurcolták. Ágai Adolf apjának 13 évesen kellett menekülnie (“éjjel vándorolva, nappal az erdőben húzódva“). Talán ekkori élményeiből is táplálkozott a Tetszhalálról írt könyve, melyet azután írt, hogy 1832-ben Budapesten elvégezte az orvosi egyetemet. Az orvosi pálya nem elégítette ki teljesen, rendszeresen írt is. Néhány Petőfi vers és a Szózat héber fordítása fűződik Ágai Jószef nevéhez.

Ágai Adolf. Fotó: wikipedia

Fia, Ágai Adolf 1836-ban a mai Horvátország területén található Jánoshalmán születik, négy éves koráig itt is él. 1840-ban azonban Pécelre költözik a család, Ágai Adolf városunkban tanul meg magyarul, első iskolaéveit itt végzi.

Ágai így emlékszik Pécelre, amikor a református templomnak még nem volt tornya: “Volt ebben a faluban egy kastély, mely háromszorta nyúlt magasabbra a templomnál, minthogy ennek tornya sem volt, csak haranglába; a kastélynak pedig tornya is, kupolája is. Amiből én gyermeki észszel azt magyaráztam ki, hogy nagyobb úr a mi grófunk az Istennél is; legalább Péczelen.”

Az Utazás Pestről Budapestre című naplójában így ír a péceli gyerekkoról: „Szerettünk fiúk a falu végére járni, a Rákos-patak mellé. Vízimalmának kerekével akárhányszor emeltettük föl magunkat, egyben repülve is, úszva is. Ez volt a mi víznyomás nélkül való vízi liftünk. Csak midőn az egyik pajtásunk szétzúzott csontokkal ért a kerék túlsó oldalára, szoktunk le erről a játékról…” Nem valószínű, hogy a baleset miatt, de 1847-ben Pécelről Abonyba költözik a család.

12 évesen a márciusi ifjakkal

1848 tavaszán még csak 12 éves, de ott tüntet a márciusi ifjakkal, így megkapja a “legfiatalabb márciusi ifjú” címet (a magát második legfiatalabbnak mondó Hatala Péter egyébként szintén huzamosabb ideig élt Pécelen). A forradalmi lelkesesedés teljesen átjárja, iskolájában saját 12 pontot is fogalmaz diáktársaival, amiben “követelik” például a heti négy napos szabadnapot vagy a szabad bejárást a kávéházakba. Ebből nagyobb baja persze még nem származik.

A priaristáknál tanuló Ágai 1848. március 15-re így emlékszik: “Újváry tanárunk intő szózatát, hogy hazamenet ne elegyedjünk az ablakaink alatt hullámzó sokaságba, mert politika nem gyermeknek való. Pedig, ha szavával csillapított is bennünket, saját megjelenése annál izgatóbban hatott reánk: sötét papi ruháján, épp a szíve fölött ragyogott a háromszínű magyar kokárda. És már óra letelte előtt zúdultunk ki a térre.”

A fent hivatkozott naplójában részletesen leírja március 15-ét, ha nem is mindig történelmi hűséggel, de beszámol a történésekről, szónoklatokról és a kavarodás miatti már-már vicces jelentekről is (“Uraim, hát ha egyszerre csak hárman beszélnének?” – indítványozza Pálffy Albert hírlapíró a Pilvaxban, mikor már mindenki egymás szavába vág és semmit nem lehet érteni.) Végig vonul a 12 éves Ágai a tömeggel, húzza a kiszabadított Táncsics kocsiját is (aki hiába akar megszólalni, a hangzavartól nem tud).

Egy helyen Ágai azt írja, hogy a Budára vonuló tömmegel sajnos már nem tud menni, mert nincs nála elég pengő a hídpénzre. Így aztán hazament, az édesanyja ebédjét falatozva pedig befejezte a maga részéről a forradalmat – olvasható naplójában (amit 2017-ben újra kiadtak).

Újságíró, szerkesztő, lapalapító

Az 1850-ös években berobban tárcaírói karrierje. Porzó álnéven jelennek meg írásai többek között a Pesti Naplóban, Vasárnapi Újságban vagy a Hölgyfutárban. Már ekkor publikál humorosabb hangvételű írásokat is, de 1868-ban, Csicseri Bors álnéven életre kelti az első magyarországi élclapot, a Borsszem Jankót.

Saját vicclapjának karikatúrája a 80 éves Ágai Adolfról. Forrás: Borsszem Jankó 1916. április 12.

Ágai álnév-listája 1871-ben, az első magyarországi gyermekfolyóirat kiadásával megint bővül: Forgó bácsi néven lesz a gyerekek kedvenc mesélője. (“...a hetet ugy porczióztam ki magamnak, hogy az elejét mint Forgó bácsi, a gyermekvilágnak szántam; a derekán, mint Porzó, szómat az édes leányokhoz és a még édesebb asszonyokhoz intéztem, s csak a hét végén kötözködtem a tüskés férfiakkal mint Csicseri Bors.”)

A több mint három évtizedet megélt Kis Lap elsősorban öt-tizenkét évesekhez szól, publikál benne többek között Benedek Elek és Mikszáth Kálmán is. (Érdekesség, hogy a lap folytatásának is tekinthető, kicsit nagyobbaknak szóló, Én Újságomat meg majd pár évtizeddel később a szintén Pécelen élő Pósa bácsi szerkeszti.) A gyereklap elindítását nem bánja meg: „harmincznégy éve szerkesztem a »Kis Lap« czimü gyermeki ujságot. Ez évek alatt semmi sem nyujtott nekem annyi tiszta örömöt, mint ez a foglalkozásom”.

A gyerekeknek szóló irodalmi lap Forgó bácsi szerkesztésében. Forrás: antikvarium.hu

Ágai utolsó éveit szinte teljes visszavonultságban töltötte, hosszú életet élt meg, 81 évesen halt meg. A Vasárnapi Ujság így emlékezett rá: „derült optimizmusa, az apró és nagyobb emberi és világi dolgok iránti megértése, könnyen hangolódó természete, kellemes humora, csípős szatírája, a mely keserűség nélküli, inkább mosolygó, mint haragos volt, élénk ötletessége, friss szeme, együttvéve mindezek a képességei és tulajdonságai tették azzá a született csevegővé, a minek az olvasók a tárczacikkekből ismerték. Sikerét fokozta stílusának magyarossága…