A Lekvároskenyérevő Péceli Tornakonföderáció rendes tagja

Színház. Pécelen, valami hodályban. Tündérlak Magyarhonban. Nemzetiszínű ruhában nő énekel. Szót se értek. Kábító, mámoros boldogság — az az érzésem, hogy ez mindennél csodálatosabb, rendkívülibb, ami valaha volt és lesz a világon.” Ha lehet hinni Karinthy Frigyesnek, akkor az első színházi élménye, gyerekkorában – a Pesti Naplóban megjelent cikke alapján ­– Pécelen volt. De nem csak egy előadáson volt itt az elismert író: gyerekkorának – egy jelenleg még nehezen behatárolható részét – töltötte városunkban.

A származás körüli titokzatosság

Karinthy Frigyes származását, felmenőit a történészek, leváltárosok, irodalomtörténészek már jól kikutatták, szüleiről ma már sok részletet tudhatunk (elsősorban Lugosi András történész és Merényi-Metzger Gábor levéltárosnak köszönhetően). Pedig ez nem mindig volt olyan magától értetődő. A család a XIX. század végén névváltozásokkal, költözködésekkel, kikeresztelkedéssel, mintha tudatosan azon dolgozott volna, hogy elrejtse a „nyomokat”. (Ahogy Karinthy Márton, unoka teszi fel a kérdést Ördöggörcs című kötetében: „Mi ez a kegyetlen bűvészkedés a tényekkel, a valósággal?…Mit takargat, mit akar görcsösen meg nem történtté tenni, kitörölni még az emlékezetéből is [a Karinthy család]?”) Ma már persze tudhatjuk, hogy Karinthy Frigyes apja pápai, anyja pedig budapesti zsidó családból származik, az evangelikus vallást pedig Frigyes születése előtt egy évvel vették fel Karinthyék. De azért még maradtak kérdések…

A péceli időszakra utaló források

Számunkra Karinthy „péceli éveinek” beazonosítása az igazán érdekes. Varga Mihály helytörténész Pécel története című munkájában már megemlíti, hogy rövidebb ideig Pécelen élt „Karinthy Frigyes, a neves író” is. Ennél többet viszont nem árul el Varga. Valamivel kézzelfoghatóbb a Literatura folyóirat 1927-ben készült riportja, amely Karinthy-ra hivatkozva közli, hogy „Szép kertes házban lakik a család, előbb Pécelen, majd Kispesten.” Szalay Károly irodalomtörténész 1961-ben megjelent könyvében, majd Vihar Béla 1968 márciusában a Budapest folyóiratban „erősíti meg”, hogy a család „előbb Pécelre, majd Kispestre” költözik.

karinthy_8eves
Karinthy Frigyes 8 évesen Forrás: Írók arcképcsarnoka. Literatura. 1927

Karinthy Frigyes irodalmi munkásságában több péceli utalást is sikerült találni. 1918-ben a Pesti Naplóban azon viccelődik, hogy hogyan is kell gyerekkorában táplálkoznia annak, aki „legkiválóbbak”, legokosabb akar lenni. Magát természetesen az érintettek közé sorolva, leírja, hogy miként táplálkozott egy igazán eleven kisgyerek. „Péceli tartózkodásom alatt a kertben voltam beosztva, születésemtől számítva két évig. Keserű Szidónia úrnő felügyelete alá. Ez alkalommal a sufni mellett elterülő helyen, mely mögé a szemetet hordják, magamra hagyatva, étrendemet gondosan megválogattam. Ettem homokot, aprófát…”. A cikk természetesen nagyon szellemesen és humorosan csúfolja ki mindazokat, akik a tehetség és gyerekkori étrend között bármiféle szorosabb összefüggést keresnének.

Persze ahogy Keserű Szidónia sem létezik a valóságban, úgy feltehetően a péceli étkezések sem korlátozódtak a homokra és aprófára. 1930-ban a Pesti Naplóban már a Lekvároskenyérevő Péceli Tornakonföderáció rendes tagjaként ír ironikus hangvételű cikket az akkoriban terjedő jelvény-használatról.

A bejegyzés elején hivatkozott, 1932-ben megjelent laza publicisztikában Karinthy egyszerű asszociációs játékot játszik: egyes szavakról írja le az első élményeit, amik eszébe jutnak. Így gondol a „színház” szóról egyből Pécelre, illetve egy ott tartott „Tündérlak Magyarhonban” című előadásra. Ez akár lehetséges is, hiszen abban az időben a péceli „nyaralóövezetben” többször rendeztek a mulatságok mellett színházi előadásokat, komolyzenei koncerteket is a „beköltözők”.

A péceli „Tündérlak Magyarhonban” című előadás máshol is előjön. 1937-ben az Uj Időkben írja, hogy péceli emlékei alapján mindig ez a kifejezés jut eszébe, ha valami nagyon szépet akar mondani. („Tündéroroszág csakugyan, sőt Tündérlak Magyarhonban, ahogy ötéves koromban betűztem ki a péceli színlapon, hogy egy életen át ott zsibongjon bennem ez a két szó, felbukkanva mindig, amikor valami nagyon szépet akarok mondani.”)

Végül az agydaganatának, agyműtétjének körülményeit feldolgozó, halála előtt egy évvel megjelent, csúsztatásokkal kevésbé vádolható, inkább őszinte vallomás, az Utazás a koponyám körül című művében ismét előkerül a péceli gyerekkor, amitől az egész csak még titokzatosabbá válik: „Valami huhog, s a hideg ilyenkor dermesztővé válik. Ez a Szél Leánya, az elfelejtett gyermekkori meséből, akit oly fájdalmas vággyal szerettem volna megismerni, hatéves koromban, a péceli Boszorkány-sziget erdejében. S nem láttam meg soha. Most itt huhog, és nevet magában, de most se láthatom, nem játszhatom el vele azt az ájulatosan édes és szörnyűséges játékot, amit kiterveztem magamban, amiről csak én tudok.”

A péceli évek beazonosítása

A sok hivatkozás után már csak azt kellene beazonosítani, hogy a Karinthy család (vagy akkor inkább Karinthi esetleg Karinti vagy Karinszki néven) mikor élhetett vagy tartózkodhatott Pécelen. Lugosi és Merényi-Metzger levéltári kutatásai alapján nagyjából tudható, hogy mikor nem. A felkutatott anyakönyveken ugyanis szerepel a lakcím és ma már Frigyes mind a nyolc testvérének papírjai elérhetők. Ezek mindegyikén budapesti lakcím szerepel. Karinthy Frigyes iskoláit szintén jól dokumentáltan Budapesten kezdte. Sajnos Karinthy hivatkozásaira (pl. „születésemtől számítva két évig” Pécelen, vagy „ötéves koromban” a péceli színházi előadáson) nem lehet biztonsággal hagyatkozni, mert például anyja halálának időpontjának beazonosítása is okozott fejtörést a történészeknek gyerekkori naplója alapján. A budapesti lakcímnyilvántartás adhat még támpontot, hiszen itt van egy időszak, amikor Karinthi József „ódondász” (antikvárius) egy-két évre eltűnik a nyilvántartásból.

A lényeg, hogy az 1887-ben született Karinthy Frigyes 1888 és 1894 közötti lakhatott vagy nyaralhatott huzamosabb ideig Pécelen. De, hogy pontosan hol, vagy kinél az most még nem tudható. Lehet, hogy az apa, Karinthi József Ganz-gyári, antikvárius kapcsolatai hozták településünkre. Az is elképzelhető, hogy az eredetileg Kohn József néven Pápáról Budapestre költöző antikvárius rokoni kapcsolatban állhatott a péceli Kohn családdal. Az sem kizárt, hogy az újonnan választott evangélikus felekezeten keresztül találtak maguknak helyet Pécelen (bár az akkoriban Maglódon nyilvántartott anyakönyvekben nem találtam semmit). Furcsa mindenesetre az is, hogy Karinthy Frigyes abban a reáliskolában kezdi meg tanulmányait Budapesten (Zergei utcai), ahol történetesen két péceli “nyaraló” is tanít: Tankó János, a “48-as tanár” és Sacher Gusztáv, Bárczy István főpolgármester apja. Tankóra ráadásul többször is hivatkozik gyerekkori naplójában (“Tankó ma megdicsért mert szépen írtam“, “...jobban örültem én Tankónál 3-asnak, mint nála [mármint az új iskola új tanáránál] 2-esnek“).

Vagy egy irgalmatlanul nagy Karinthy-féle átvágásnak lettünk áldozatai.

Köszönöm Lugosi András és Szalay Károly válaszait. Akit mélyebben érdekel Karinthy származása, annak a Budapesti negyed 2009. évi nyári számát, azon belül is Lugosi András: Cipőcsokor – avagy az asszimiláció rejtélyes szálai című cikkét, Merényi-Metzger Gábor interneten is elérhető, Karinthy Frigyes származásának anyakönyvi forrásai című közlését ajánlom.