Aranyifjakból miniszterek

„…az országon elkövetett legnagyobb igazságtalanságot éppen az igazságügyminiszter írja alá?!”– a korabeli sajtó szerint így hárította el a trianoni békeszerződés aláírására szólító, Horthytól érkező felkérést Ferdinándy Gyula igazságügyi miniszter 1920 májusában. Az a Ferdinándy Gyula, aki pár évtizeddel korábban még különböző színpadi szerepekben brillírozott a péceli nyaralóközönség előtt. A Ferdinándy család az egyik első „nagy” család, amelyik Pécelen választott nyaralót és később házat az 1880-as években. A Ferdinándy fiúk háza volt az akkori legnagyobb „bulik” helyszíne. A fiúkból államtitkár, jogtudós és miniszter lett.

Letelepedés Pécelen, a Pesti utcában

A nemesi származású, függetlenségi nyilatkozatot is aláíró idősebb Ferdinándy Bertalan 1848-49-es szerepvállalása miatt egy jó ideig kocsisként bujkált, akasztásra is ítélték, de végül megkegyelmeztek neki. Később alispánnak, majd ispánnak is kinevezték, míg halála előtti utolsó éveiben, az 1880-as évek elején Pécelre vonult vissza. Sógorának, Gönczy Leó nyugalmazott ezredesnek ekkor már volt településünkön nyaralója, feltehetően ő inspirálhatta az agglomerációba költözést.

A Ferdinándy család a Pesti úton szerzett nagyobb házat. Az idősebb Ferdinándy Bertalan négy fia hamar a péceli társasági élet középpontjába került.

Az „aranyifjak”

Melichár Kálmán az egykori Pécel folyóiratban így ír az 1880-as évek „aranyifjairól”: „Találkozási helyük a Pesti-utcában levő Ferdinandy-udvar volt, melynek tágas térségein ugyszólva naponta folytak a vívómérkőzések…”. Nem csak vívtak az ifjak. A Ferdinándy ház és a Szilágyi Virgil tér (ma benzinkút áll ott) közötti távon futóversenyeket is rendeztek. Ezeken már ott szalad a későbbi budapesti főpolgármester, Bárczy István is.

A későbbi igazságyügyi miniszter fiatalon, Ferdinándy Gyula. Forrás: História és Hagyomány, 2012

Egy különös távgyalogló versenyt is rendezett a baráti társaság. Írásos emlék maradt fenn arról, hogy Tankó János, „halálosan 48-as tanár” és a későbbi államtitkár, ifj. Ferdinándy Béla 1889-ben merész fogadást kötöttek: az győz, aki a budapesti Kelet-pályaudvartól a Pesti utcáig kiszámított 20 kilométeres szakaszt 2 óra alatt teszi meg. Az eredmény: igaz, csak 2 perccel, de a Ferdinándy fiú nyert.

Persze a sport mellett jókat szórakozott is a „pesti intelligencia”. A Ferdinándy udvarból egyenes út vezetett a szintén Pesti úton fekvő Járdek kertbe, ahol – továbbra is a Pécel folyóirat cikkét idézve – „az ifjúságnak mindent átfogó örömvágya s mulatozási gerjedelme kielégülést nyerhetett”.

A kert szabadtéri színpadán rendezett színházi előadásokon a Ferdinándy gyerekek – főleg a későbbi miniszter, Gyula – többször is feltűnnek, mint „előadóművészek”. A Pécel újság egykori számából tudjuk, hogy az akkor még ifjú jogász, nem egyszer magát tukmálta rá a vendég társulatra és járt ki magának és „barátnőjének” rögtön egy címszerepet vagy főszerepet, amivel aztán széles baráti társaságát szórakoztatta a Rákos patak mentén ácsolt színpadon.

A fiúk befutnak

A legidősebb fiú, Ferdinándy Béla a katonai pályán tett bizonytalan lépések és a színészi karrier elindítása érdekében tett erőtlen próbálkozás után a lovas sport mellett kötött ki. Nagy szakértője lesz a lósportnak, több éven keresztül még a népszerű Vadász és Verseny című folyóiratot is szerkeszti. Béla élete külön regényt érne, sokoldalúságát nem is lehet cél most itt kibontani. Testvére, Gyula, így jellemezte bátyját: „amihez hozzá fogott, legyen az nyelv, tudomány, festészet, hivataloskodás, irodalom, abban mindig csúcs eredményt ért el.” Hasonlóan sikeres volt a kártyajátékokban, de tulajdonképpen minden játékban. Karrierje csúcsán megkapta a minisztériumban „lóügyek” és lósport intézésének feladatát. A Népszava ezen már csak így gúnyolódott: „A gyepen, a kártyaasztaloknál, éjjeli dorbézolásoknál űzött szerencsejátékainak köszönheti a manager, hogy nagyságos törvényhozóvá cseperedett.”

Ferdindy Béla azt csinálja, ami a hobbija: a minisztériumban a versenyfelügyeleti osztályt vezeti. Forrás: Ország-Világ, 1919. március 16.

Ferdinándy Gejza jogtudós lett, majd államtitkár a honvédelmi minisztériumban. A visszaemlékezések szerint logikusan érvelő, meggyőző szónok volt, de ahogy Melichár Kálmán a péceli tapasztalatai alapján felidézi alakját: „ha felsorakozott érveivel nem tudta vitatkozó ellenfeleit meggyőzni, az asztalra mért ökölcsapással igyekezett érveinek nyomatékot adni”. Pécelre még később is visszatért, a Kossuth szobor avatásán – ahogy Bárczy – ő is ünnepi beszédet mondott.

Az ifj. Ferdinándy Bertalan – aki a péceli futóversenyeken jeleskedett és akinek „találó ötletekkel sziporkázó szellemességét s kacagásra indító finom humorát a régi péceliek is jól ismerték”  – közgazdász, földművelésügyi államtitkár lett.

A legkisebb fiú és a békeszerződés

A negyedik, legkisebb fiú, Gyula, aki alig 20 évesen már kitaposta magának az utat a péceli Járdek-kert színpadához és a legkülönbözőbb szerepekben tűnt fel a falu közönsége előtt, miniszter lett. A konzervatív politikus 1920-ban igazságügyi miniszter (éppen a péceli ifjúkori barátot, Bárczy Istvánt követi a tárca élén), majd Teleki Pál kormányában belügyminiszter lesz. Miniszterségéhez kötődik az Európában egyébként akkor már meglehetősen szokatlan „botütés” intézményének újbóli bevezetése is. Az 1871-ben Magyarországon is eltörölt büntetési módot az „elszaporodott lopások és… más súlyosabb bűncselekmények” miatt vezette be.

Két “péceli” a Simonyi-Semadam kormányban: az ülő sorban balról a második Ferdinándy Gyula, az ülő sor jobb szélén Korányi Frigyes. Forrás: História, 1993/11

Életének talán legnehezebb helyzetébe azonban 1920 májusában került. A miniszterek természetesen nem akartak „politikai hullává” válni, mint a forró krumplit dobálták egymáshoz a trianoni békeszerződés aláírásának terhét. A minisztertanács akkori jegyzőkönyvei alapján tudható, hogy Ferdinándy mellett az akkori külügyminiszter neve is felmerült, mint aki a delegációt vezethetné és a szerződést aláírásával láthatná el (érdekesség, de még a szintén péceli kötődéssel rendelkező Korányi Frigyes, akkori pénzügyminiszter neve is be lett dobva – ahogy ez Vizi László Tamás: Ki legyen az aláíró? című, 2010-ben megjelent cikkében olvasható). Ferdinándy azonban kijelentette a sajtónak is, hogy nem vállalja az aláírást. Védekezésében előadta, hogy nem tud franciául, illetve családja elcsatolt területről származik, ami nem összeegyeztethető az aláírással.

A szerződést végül Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter írta alá magyar részről.