Az ifjúsági irodalom nagyjai mögött a péceli Pósa bácsi állt

…Pósa bácsit meglátogattam Pécelen. Ott laktak akkor szép tornácos házban, szelíd topolyafák strázsáltak a kapujában, gólyahírvirágos nádas szegte be a kertjüket.” Móra Ferenc így emlékezett egyik péceli látogatására 1914-ben. Az író azt a Pósa Lajost látogatta meg településünkön, aki elindította az első magyar irodalomi gyermeklapot. Többek között Gárdonyi Géza, Benedek Elek karrierjét is segítette Pósa.

Gyerekeknek szóló lapok elindítása

Pósa Lajos 1850. április 9-én született a mai Szlovákia területén található Radnóton, egy kisnemesi családban nevelkedett. Iskolái elvégzése után először tanárként helyezkedik el, majd hamar az újságírói, szerkesztői pályára vált. A Szegedi Napló munkatársa lesz, ahol létrehoz egy ifjúsági rovatot. 1882-ben felfedezi a „piaci rést” és Jó Barát címmel indít kifejezetten gyerekeknek szóló újságot Szegeden, ami ekkor még csak pár számot él meg. Pár évvel később saját gyerekverseit is kiadja. 1889-ben pedig már Budapesten bocsátja útjára a gyerekek és szülők körében gyorsan népszerűvé váló, “országos lefedettségű” Az Én Újságom című, heti rendszerességgel megjelenő, igényes gyermek- és ifjúsági lapot.

Bár az irodalomtörténet a lapot az első „irodalmi értékű” gyermeklapként jegyzi (pl. Rubinyi Mózes irodalomtörténész: „Ez a lap a magyar ifjúsági irodalom megalkotását jelenti.”), meg kell említeni, hogy a gyermekkorában ugyancsak Pécelen élő Ágai Adolf majd húsz évvel korábban, Forgó bácsi néven 1871-ben már elindított egy gyermekfolyóiratot. A Kis Lapban ugyanakkor többnyire a külföldi ifjúsági irodalom fordításai jelentek még meg (Ágai Adolf péceli gyerekkoráról részletesebben itt olvashat.)

posa
Pósa Lajos (forrás: jakd.hu)

A Pósa Lajos és Benedek Elek által elindított Az Én Újságom elsőként adott igazi rangot az ifjúsági irodalomnak. A szerkesztő igyekezett a legjobb minőséget adni a gyerekeknek. Sokszor húzott a kapott anyagokból (ebből többször konfliktusa is volt a szerzőkkel), de célja az volt, hogy a gyermek számára legyen élvezetes az írás. Kritikusai gyakran szemére vetették, hogy versei “bugyuták”, nagyon kis egyszerűek, de hát neki éppen az egyszerű dallomosság volt a célja (legyen „csengő-bongó, hogy a gyermek megértse, könnyen megtanulja — nem mint az addigi, döcögő, értelmetlen, nyakatekert, nehézkes köszöntőverseket, amelyeket csak sírva-ríva tudtak bemagolni a kicsinyek.” – ahogy az újság 50. születésnapján ezt Tutsek Anna összefoglalta). Neves írók, közéleti szereplők versengtek azért, hogy írásaik bekerülhessenek az újságba: Benedek Elek, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula, Móra Ferenc – hogy csak a legnagyobb neveket említsük – írtak a kifejezetten gyerekeket megcélzó irodalmi lapba.

Pósa a gyerekverselés, lapszerkesztés mellett komoly érdemeket szerzett dalszerzéssel is. Népdalokat gyűjtött, „magyar nótákat” szerzett. Ha ma Dankó Pistától hallunk valamit, annak „szövegírója” jó eséllyel Pósa Lajos volt, de Bartók is megzenésítette pár dalát.

A társasági ember: Pósa-asztal

Pósa Lajos köré nem csak a gyerek- és ifjúsági irodalom nagyjai gyűltek, de tudósok, színészek is keresték a társaságát. A híres Orient szállóban volt az úgynevezett Pósa-asztal, ahol a legnagyobb formátumú kortársak fordultak meg rendszeresen. Volt, aki névjegykártyájára is rátette, hogy a Pósa-asztal tagja. A Pósa-asztal fogalommá vált. (Külön könyv is megjelent a Pósa-asztal anekdotáiról Lőrinczy György szerkesztésében, amiből képet kaphatunk a századforduló bohém kilengésiről, az írók közti pitiáner konfliktusokról és korhangulatról.)

Hermann Ottó néprajzkutatóval és feleségével szoros baráti kapcsolatot ápolt, erről levelezés is maradt fenn. Hermann annyira jelentősnek tartotta Pósa irodalmi tevékenységét, hogy 1910-ben még Nobel-díjra is fel akarta terjeszteni.

posa_ujsag
Az Én Újságom egyik példánya (forrás: folyoiratok.ofi.hu)

Pósa Pécelen

Pósa Lajos már „befutott” szerkesztőként, dalszerzőként költözött Pécelre 1907 környékén, 57 éves korában a nála 25 évvel fiatalabb feleségével, Andrássy Lídiával és Lídia első házasságából származó lányával, Sárikával. Pósa rendszeresen ott van a Pécelen szervezett mulatságokon, nem ritkán saját verseit is előadja, de lánya, Pósa Sárika is apja verseit szavalja az érdeklődő péceli közönségnek. A péceli Kossuth szobor avatása alkalmából együtt mulat többek között Bárczy Istvánnal, Budapest főpolgármesterével vagy az első magyar röngtenfelvételt készítő Klupathy Jenővel.

Egy több helyen is idézett (pl. itt vagy a posalajos.com oldalon) anekdota szerint Pósa bácsi egyszer a péceli Szemere szálló éttermében panaszkodott, hogy a húslevesben nincs velő. A Pécelen nyaraló polgárság körében felkapott vendéglőt akkoriban üzemeltető Faragó József beszaladt a tál levessel a konyhába és fehérrépát tömött a csontba. Pósa Lajos erre kitartott amellett, hogy ebben továbbra sincs velő („Faragó Úr, ez nem velő”), de a vendéglátós sem engedett („De bizony az, kérem”). A történet szerint Pósa tovább nem vitatkozott és később még meg is bocsátotta az esetet.

Pósa Lajos: Szeresd a gyermeket! (részlet)
Szeresd a gyermeket! A gyermek fénysugár,
Közöttünk itt alant mindig ragyogva jár.
Mikor szomorkodol: szemed közé nevet,
Ha bűnre bűn nyom is: ő akkor is szeret.
Szívednek mélyiből kicsalja a borút,
Fejedre rózsákból vígan fon koszorút.
Ne érje gond soha, ki rád hajnalt derít:
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Számos nótát szerzett Pécelen, vagy ahogy ez a cikk elején idézett Móra Ferenc visszaemlékezésből is kiderül, több gyerekversét, dalocskáját ihlette a péceli természet, a péceli ház kertjében található gazdag élővilág: A péceli nádasban, A péceli magas dombon, Furcsa malom a péceli malom vagy a Rákos vize folydogál a kert alatt.

Utolsó ünnepség

1914. június 7-én „gyermekek ezernyi serege” ünnepelte Pósa Lajos negyvenéves írói jubileumát Városligetben. Egyes források szerint ötvenezren is lehettek a gyerekek és szülők, jókedv és játék volt a parkban. Pósa Lajos azonban ekkor már nagyon betegeskedett, a fennmaradt fotókon láthatóan le van gyengülve, ülve fogadja a gyerekek köszöntését.

Pósa Lajos halála előtt pár nappal a tiszteletére rendezett ünnepségen a Városligetben. Forrás: Vasárnapi Ujság, 1914. 24. szám

Az ünneplő tőmeg. Forrás: Vasárnapi Ujság 1914. 24. szám

 

Egy hónappal később, július 9-én hal meg, pár nappal a szarajevói merénylet után, az I. világháború kitörése előtt. Molnár Ferenc mondta róla állítólag, hogy “öreg korára is kisgyermek maradt, de ő volt a legokosabb és legkedvesebb kisgyermek Magyarországon”. Halálát követően valóban nem gyerekeknek való idők következtek.

Felesége szerény anyagi körülmények között élt tovább Sashalmon, igyekezett ápolni férje hagyatékát, „Pósa néni” néven adott még ki saját verseket. Az Én Újságom 1944-ben szűnt meg.