„Ez az íróféle furcsa népség… egytől egyik üldözési mániája van valamennyinek. Talán én vagyok az egyetlen kivétel – engem tényleg üldöznek.”Ezt az ironikus helyzetleírást Barabás Tibor írónak, a Magyar Írószövetség második világháború utáni főtitkárának tulajdonítja az utókor. Barabás Tibor 1911-ben Pécelen született.

Pécelen a koldusvölgyben

Barabás Tibor a koldusvölgynek is „csúfolt” péceli Völgy utcában született 1911-ben. Visszaemlékezései és önéletrajzi írásai alapján nagy nyomorban élt a család, Tibor mindössze másfél éves volt, amikor a nélkülözés elől Budapestre kellett költözniük. A fővárosban anyai nagybátyja, a Royal Orfeum tulajdonosa karolta fel és biztosított lakhatást a péceli családnak.

Novelláiban, regényeiben később többször is megjelenik Pécel.

József Attila és Nagy Lajos barátja

Alig húsz évesen már írásai jelenhettek meg a Népszavában, Szép Szóban, Literatúrában és egyéb irodalmi, valamint közéleti lapokban. József Attila és Nagy Lajos baráti köréhez tartozott. Nagy Lajossal különösen szoros barátságot ápolt, gyakran összejártak. Nagy Lajos egy helyen említi, hogy „két ember van, illetve három, akivel tudok jól beszélgetni: Hollós, Gergely, Nagy András. Azután még szóba jöhet Nagy Zoltán és Barabás.”

Barabás jellemzően valamilyen történelmi személyiség életét vagy nevesebb történelmi eseményt idéz fel regényeiben. Így Michalengeloról, Mozartról, Liszt Ferencről vagy Chopinről is ír életrajzi művet regényes formában. Ezek az írásai tényszerű, mély történeti ismeretekre épülő, magas információtartalma miatt ma is olvasmányos és élvezetes írásoknak számítanak.

Munkásmozgalom és munkaszolgálat

Az életéről szóló rövid összefoglalók kurtán rögzítik, hogy „1928-ban kapcsolódott be a munkásmozgalomba”. A proletár hátterű munkás író 1930-ban már a kommunista párt tagja. A 1940-es években azért még publikálhat, legjelentősebb műve, A máglyák Firenzében például 1942-ben készül el, de 1941 és 1945 között már munkaszolgálatos.

A gyerekkori szegénység után igazán nagy megpróbáltatások érik ebben az időben. 1981-ben Kabdebó Lórántnak beszél részletesen arról, hogy miként érte őt a második világháború befejezése. Munkaszolgálatosként az oroszok nyomulása elől menekülő osztagokkal vonul, majd átadják őket a németeknek. Egy vagonban indul Auschwitz felé, de a szovjet bombázás ekkor már útját állja a további csapatmozgásnak.

A vagonból egy levelezőlapot tud még kijuttatni, ami csodával határos módon végül felesége kezébe is eljut: „Drága Bözsikém, ez az első ígéret, amelyet nem tarthatok meg. Mi nem láthatjuk többé egymást. Ha fiam születne, nevezd el őt az első szovjet katonáról.” Az ekkor már gettóban élő, onnan szükségkórházba szállított felesége meg is szüli kisfiúkat, akit Ivánnak nevez el. „Tél volt, harmadnapra a csecsemő megfagyott. Kidobták az udvaron púposodó hullahegyre.” – idézi fel a történeteket Barabás pár évtizeddel később, aki a cseh-lengyel határról keveredik haza.

Nagy Lajos és felesége az, aki kimenekíti Barabás félholt feleségét az iskolából átalakított szükségkórházból.

Elköteleződés az új rendszerben

A régi nagy írókkal is jó kapcsolatot ápoló Barabás Tibor 1946-ban megkapja a Magyar Írószövetség főtitkári pozícióját, amit egészen 1949-ig tölt be. Később a Szépirodalmi Kiadó vezetője, így egyértelműen részese az irodalmi élet szovjetizálódásának. Az írótársadalom kettészakadásában igyekszik híd szerepet betölteni (Standiensky Éva 2004-ben megjelent cikke szerint például nem egyszer hívja fel a figyelmet arra, „hogy színvonalas munkás témájú irodalom már 1945 előtt is létezett Magyarországon”, nem kell mindent kidobni a kukába), de érezhető elvhű elköteleződése az új berendezkedés mellett.

Írásaiból ebben az időszakban újabb kiadások jelennek meg, de filmek világában is kipróbálhatja magát: Barabás írta a Rákóczi hadnagya című film forgatókönyvét és neki „köszönhető” az Állami áruház című – korában – rendkívül népszerű Állami Áruház című zenés mű.

„Csinálj valamit, Tibor drága…”

Végül idézzünk egy anekdotát Barabás Tiborról. A több helyen is megjelent – és különbözőképpen elmesélt – történet szerint Füst Milán egyszer lehetőséget kapott arra, hogy Bécsbe utazzon. Barabás személyesen készítette fel Füstöt arra, hogy mit mondhat és hívta fel a figyelmét arra, hogy nehogy hozzon valami „dugárut”. Füst ezt persze sértődötten visszautasította.

Karinthy Ferenc (Cini) ugyanakkor egy ordenáré szivatást talált ki. Egy nagyobb írói társaság került az egyik este olyan emelkedett hangulatba, hogy éjszaka Cini a tettek mezejére lépjen, telefont ragadjon és felhívja Barabást. Magát a hegyeshalmi határállomás Mike alezredésnek kiadva érdeklődött az írószövetség felébresztett főtitkárnál, hogy mit csináljon ezzel a „Korom, Pernye vagy minek hívják… ja nem, Füst” nevű íróval, aki aranyat próbál csempészni. Karinthy – a tréfát folytatva, Füstöt megidézve – rimánkodott Barabásnál, hogy segítsen neki. A főtitkár kikereste a „Nagy Ember” telefonszámát, hogy intézzék el, hogy Füstöt ne érje bántódás, ahonnan azt a választ kapta, hogy Füst már rég átkelt a határon. Másnap aztán Cini személyesen jelent meg Barabásnál és jelentkezett be nála Mike alezredes néven, amin aztán jót nevettek – az elbeszélések szerint.

A József Attila- és Kossuth-díjas író 1984. május 2-án halt meg Budapesten.