„Ez a királyi család körében eltöltött karácsony este olyan kedves, megkapó élmény volt, hogy utólag nagyon örültem annak, hogy épen nekem kellett Ő Felségét karácsonykor Reichenauba kísérnem” – emlékezett vissza emlékirataiban Kray István az utolsó magyar királlyal töltött meghitt pillanatok egyikére. IV. Károly egyik leghűségesebb követője, titkára a 20-as években már Pécelről bejárva képviselte a királyságpártiak érdekeit a Parlamentben. 

IV. Károly közelében

Kray István régi felvidéki család sarja, Lőcsén született 1887. december 18-án. Az egyetem elvégzése után rögtön a királyi család szolgálatába szegődött: 1914 őszén, alig valamivel az I. világháború kitörését követően, Ferencz József mellett az úgynevezett kabinetirodán kezdte meg a szolgálatát. Fogalmazói, majd titkári beosztásának köszönhetően rendkívüli közeli kapcsolatba került az osztrák-magyar uralkodóval, de igazán szoros érzelmi kötelék a vele egy idős, 1916-ban trónra lépő IV. Károlyhoz fűzte, az utolsó magyar királyhoz.

A királyok mellett eltöltött éveinek emlékét A Kabinetiroda szolgálatában a világháború alatt című írásában örökítette meg. Ebből ismerhetjük például a bejegyzés elején hivatkozott karácsonyi epizódot, amikor is Krayt igazán nagy megtiszteltetés érte, szűk családi körben együtt ünnepelhetett szenteste Károllyal és családjával. Kray IV. Károly kíséretében járta végig a világháború színtereit, szerzett különböző elismeréseket, majd 1918-ban a család megkaphatta a bárói rangot is.

1918-ban ideiglenesen nyugdíjazzák, édesapja – mai Szlovákiában található – csontfalusi házába vonul vissza. A trianoni döntés után azonban kiutasítják, ekkor kerülhet Pécelre.

Az első világháborút követő felfordulásban Kray (például Andrássyval) azért küzd, hogy IV. Károly ismét trónra léphessen Magyarországon. Bár 1918 novemberében Károly maga mond le a magyar trónról, 1921-ben kétszer is megpróbál visszatérni. Kray mindkét esetben ott „szorgoskodik” a szervezők között. Horthynak azonban ekkor már más tervei vannak, mindkét próbálkozást visszaveri, a lázadók ellen, így Kray ellen is, eljárás indul. IV. Károlyt és családját ekkor Madeira szigetére száműzik, itt is hal meg 35 évesen. A családjával egyedül maradó Zita királyné ekkor egy másik pécelinek is felejthetetlen emlékeket szerez. Feltehetően Kray István közbenjárására ugyanis egy péceli vasúti altiszt 50 éves özvegye „szakácsnőnek és konyhafelügyelőnek” szegődik a Portugál szigeten, néha ténylegesen is nélkülöző, egykori királyi családhoz. Az Ujság 1928-as tudósítása szerint a péceli szakácsnő azonban három hónapnyi szolgálat után levelet kap kislányától, amitől egyből honvágya lett. Zita királyné miután megpillantja a sírdogáló asszonyt, hazaengedi Pécelre („Senkinek sincs joga egy anyát gyermekétől elszakítani” – adja a királyné szájába a kissé bulvárosan megírt cikk írója a szavakat.)

A királyság intézményét egyáltalán nem vette félvállról. 1937-ben felmerült, hogy Tihany díszpolgárnak választja Habsburg Ottót. Erre a kérésre – Ottó nevében – Kray már-már cinikusan válaszolja, hogy “ma is királyság lévén, a törvényes magyar király nem lehet valamely város vagy község díszpolgára” – idézi fel a levelet a História magazin 1993. 9. száma.

Aktív társadalmi élet Pécelen

1921-ben tehát már biztosan Pécel „nyaralóövezetében” lakik Kray és családja, de hamarosan anyósa is ide költözik. Családja aktív közéleti életet élt Pécelen, Kray István pedig 1922-ben egy frissen alakult testnevelési bizottság tagja lesz településünkön. A család mélyen gyökerező katolikus hagyományai folytán anyósa (Matavovszky Aladárné Ujfalussy Anna) a Péczeli Katholikus Nőszövetség elnöke lesz 1922-ben, felesége, Kray Istvánné pedig az 1940-ben, a Jézus Szent Szíve Szövetség székházában megalakított Péceli Női Lelkigyakorlatos Ház Barátainak egyesületének lesz az elnöke. Az egyesület célja, hogy a „főváros asszonytársadalmának minél több tagja vegyen részt Pécelen lelkigyakorlaton”.

Forgách Gyula péceli lelkész naplójából tudjuk, hogy az egyik március 15-ei rendezvényen Kray nagyon felháborodott, mikor a szónok örömtelinek nevezte, hogy már nincsenek Habsburgok Magyarországon. Királypártisága tehát valóban sokáig megmaradt.

A kormánypártból 1928-ben lép ki, miután elpanaszolja, hogy Gömbös Gyula „péceli villámban engem kétízben is letartóztatott”, a parlamenti politizálásban azonban továbbra is részt vesz. Furcsa lehetett később látnia, hogy otthona, Pécel 1938-ban – a gödöllői járás több településével együtt – posztumusz díszpolgárrá választja egyik legfontosabb politikai ellenfelét, Gömbös Gyulát…

Az MLSZ élén

1930-ban rövid, alig két évre elvállalja a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöki tisztét – így ő lesz az egyetlen báró, aki valaha ilyen tisztséget tölt be. Elnöki székfoglalójában kijelenti, hogy határozott lépéseket kíván tenni a „labdarúgósport súlyos ügyében”, majd a kultuszminiszternek ecseteli a magyar foci „katasztrofális helyzetét”. A helyzet súlyosságára utal, hogy 1930-ban az Olaszországtól elszenvedett 5:0-s vereség miatt még Bethlen miniszterelnök is behívatta az MLSZ akkori elnökét…

Konkrét célját, az egyesületeket terhelő adók csökkentését ugyanakkor nem tudja elérni. (Érdekes adalék, hogy az egyik akkori MLSZ ülésen éppen a péceli klub képviselője jelzi frappáns megoldását: nem is kéne bejelenteni a meccseket, így az adót/illetéket sem kéne megfizetni. Nem kizárt, hogy előtte egyeztettek, hiszen ekkor még Pécelen él Kray.) Látva, hogy „az adók mérséklése ügyében folytatott küzdelem eredménytelen” marad, beadja lemondását.

Fasisztaellenes keresztény

A 1930-as évektől egyre többet beszél és publikál a katolikus vallásról. Vehemensen érvel a polgári házasság intézménye ellen, A liberalizmus bűnei című cikkében olyanokat ír, hogy a „liberalizmus hadat üzent Istennek”, de a legnagyobb problémája, hogy az „elválás és az elvált házastársak új házasságkötésének hihetetlen megkönnyítése folytán a mi liberális házassági törvényünk valóságos melegágya továbbá a könnyelmű házasságkötéseknek”, ez a liberalizmus „valósággal belekergeti az embereket a könnyelmű házasságkötésekbe”. Az ember inkább csak arra tud gondolni e sorokat olvasva, hogy Kraynak nem sikerült túl jól a házassága…

1939-tól a fasisztaellenes keresztények csoportjának tagja lesz. A karácsonykor alakult püspökkari tanács az „embertelenséggel való szembenállás keresztényi kötelességét” vállalja fel és eleinte tesz is aktív lépéseket, segít ingyenes jogi tanácsadással, anyagi segítséggel a hatóságok túlkapásai ellen. Mindenesetre az 1940-es években bálokról tudósító fotóriportokban többször is feltűnik a kedélyesen szórakozó Kray család.

A második világháború után több perben is felbukkan még Kray István neve, de nem mint vádlott, hanem mint tanú. 45 után már érthetően nem politizál, 1967. június 21-én hal meg.