Korányiak Pécelen

Az öregúr szinte elképzelhetetlen rajongással beszélt az ő péceli villájáról” – emlékezett vissza 1936-ban Az Újság munkatársa egy véletlen találkozásra az elismert orvosprofesszorral. A kedélyesen csevegő idős úr, a Pécel felé haladó vonaton azt is fontosnak tartotta rögzíteni, hogy „sehol a világon nem olyan tündöklő látvány a napfelkelte, mint Pécelen”. Pedig a tuberkulózis ellen küzdő, nemzetközileg elismert báró Korányi Frigyes akkor már sok helyen megfordult a világban. 

Az orvos család

Kornfeld Frigyes 1828-ban született Nagykállón. A családban sok az orvos, apja, Kornfeld Sebald szintén jónevű gyógyító hírében áll. Egyes források szerint otthon komolyan vették, hogy Frigyes is orvos legyen, apja ennek érdekében „egy kis erőszaktól sem riadt vissza”. Az eredetileg izraelita család 1837-ben áttér a katolikus hitre és 1848-ben nevüket Korányira magyarosítják.

Frigyes 19 évesen részt vesz a forradalomban – itt ismerkedik meg Jókai Mórral is, akivel az író haláláig tartja a kapcsolatot. A szabadságharcban betöltött szerepe miatt (katonakórházban dolgozik, főhadnagy, gúnyos megjegyzést ír a császárról) száműzik Bécsből és Budapestről – szerencsére 1852-ben az egyetemet még befejezheti. A Szabolcs vármegyei praxisból 1864-ben térhet csak vissza Pestre, de már feleséggel és két gyerekkel.

Jó nősülés

koranyi_kuria
A Korányi-kúria Pécelen. Forrás: Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai – http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0015/4.html

Két Korányi fiú is benősül a híres tolcsvai Bónis családba. Bónius Sámuel, Kossuth Lajos kormánybiztosaként szolgált még 1848-49-ben, többek között az ő feladata volt, hogy 48-ban a koronát Kossuth kérésének eleget téve Debrecenbe szállítsa. A szabadságharc leverése után halálra is ítélték, de végül „csak” tíz év börtönt kapott. Az 1860-as években politikailag már újra aktív, elismert veterán. Korányi Adolf Bónis Mártát, Frigyes pedig Bónis Malvint veszi feleségül.

A házasság kétségtelenül jól jött az 1864-ben Pestre visszatérő Korányinak. Felesége írja később, hogy „nagyrészt szüleimnek és az ő jóbarátainak köszönhetjük”, hogy Frigyes pozíciót kap az egyetemen – másrészt Bónis Sámuel is úgy gondolta, hogy az akkor rangon alulinak titulált házassággal, az ambíciózus Korányi fiúkkal, hosszú távon nem járnak rosszul a lányai.

A tüdővész ellen

Korányi már 1862-ben azt prognosztizálja, hogy „a XX. századnak az lesz az egyik legnagyobb feladata, hogy a tüdővész hatalmát megtörje”. Később kifejezetten a magyarországi helyzet tarthatatlanságáról ír: „40 évvel ezelőtt még morbus londonicusnak nevezték a gümőkórt, újabban morbus viennensis lett belőle és félő, hogy a morbus hugaricus nevet nyeri el” – és valóban, a századfordulón a nagyon magas magyarországi megbetegedési arány miatt a tbc-t „magyar betegség”–nek kezdték hívni a világban.

Nemzetközi konferenciákon rendre hangsúlyozza, hogy nem „általában” kell szanatóriumokat építeni, hanem kifejezetten a „vagyontalan, súlyos betegek részére”. Kimutatásai szerint a 20-40 éves munkások a leginkább veszélyeztettek. Elsőként világít rá egy közegészségügyi kérdés gazdasági vetületére: kiszámolja, hogy mennyi kára keletkezik az országnak a kieső munkaerővel.

Előadásai a kortársak és sajtóhírek szerint nagyon szuggesztívek és lehengerlők, elrugaszkodik a száraz orvosi előadásmódtól.

1898-ben kezdeményezésére megalakul a Budapesti Szegénysorsú Tüdőbetegek Egyesülete. Jókaival felhívást tesznek közzé (Felhívás a magyar emberiséghez), amelyben adományokat kérnek „egy pusztító vész” megállításához. 1905-ben adják át az első, állami támogatásból és adományokból épült, 450 ágyas Erzsébet királyné szanatóriumot Budakeszin (ma Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet). Korányi ugyanakkor tisztában van azzal, hogy „a szegényebb néposztályból kikerülő betegek, ha a szanatóriumot gyógyultan hagyják is el, újra azok közé az életkörülmények közé kerülnek, amelyek között a tüdővészt szerezték és újra beleesnek a bajba.” Az 1900-as évek elején már inkább a megelőzésre és a felvilágosításra helyezi a hangsúlyt. Az országos tüdőgondozói hálózat csak a második világháborút követően épül ki teljesen.

Korányi Frigyes „általános” orvosi feladatokat is ellát. Bejáratos a kor legismertebb embereihez. Kezeli többek között Tisza Kálmánt is. Jókai Mór 1886-ban a haldokló Laborfalvi Rózához is őt hívja, akin sajnos nem tud segíteni. Jókai halálos ágyánál is ott van Korányi, az író még viccelődik is: „Tudod, hogy nagyon szeretlek, de nem tudom miért jössz olyan gyakran hozzám. Talán csak nem vagyok olyan beteg, hogy rád van szükségem?”.

Péceli nyaraló

A tbc elleni küzdelem fáradalmait Pécelen heveri ki Korányi. Az 1880-as években városunkban vásárol földeket, szőlészetet és kúriát. 1896-ban már a legnagyobb adózó Pécelen, megelőzve a Kelecsényi vagy a Pekáry családokat, de 1910-ben még mindig a város legnagyobb földesurai közé tartoznak az akkor már bárói címet viselő Korányiak.

Korányi viszi a péceli jó levegő hírét is, amitől igazán vonzó vidék lesz Pécel az egyik nagy kolerajárvány idején. “...majd minden országban vannak olyan helyek, ahol még soha kholeraeset nem fordult elő, sőt még azok is megmenekedtek a kholerától, a kikről föltételezhető, hogy mikor oda mentek, már a kholera-baccilus bennük volt. Ilyeu Francziaországban Versailles, Magyarországban Gödöllő és Péczel.” – írja például 1886-ban a Néptanítók lapjában, de ugyanabban az évben az Ország-Világ is tényként rögzíti, miközben a járványról tudósít: “Korányi tanár úr kijelölt két helyet, a hol nincs kolera. Ez a két hely: Gödöllő és Péczel.” Talán tényleg ilyen jó levegője lehetett akkor Pécelnek, mindenesetre saját, eladásra kínált nyaralótelkei is vonzóbbá válhattak ezektől a kijelentésektől…

Frigyes mellett Adolf is Pécelre költözik. Testvére Pécelen is hal meg 1889-ben, felesége másodszor Sebastiani Jenő péceli földbirtokossal köt házasságot. (Érdekesség, hogy korábban éppen ettől a családtól vették meg a Korányiak a földeket.) Varga Mihály helytörténész szerint a péceli nyaralólázban is nagy szerepe volt a családnak: a Pekáry és Korányi szántóiból kb. 100 telket alakítanak ki a fővárosból kiköltözők számára. Lányai is Pécelen nyaraló férjeket találnak magunknak.

A család 1922-ben válik meg a Kossuth téren álló kúriától. Az épületet a trianoni döntés után Pozsonyból Pécelre költöző Árpádházi Szent Erzsébet Gyermekotthon (ma itt áll a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola) vásárolja meg.

A fiú apja nyomdokain

Korányi Frigyes 1913-ban hal meg szívbénulásban. A tuberkulózis elleni küzdelmet azonban fia folytatja. Az írás elején hivatkozott cikkben az újságíró beszámol arról, hogy a vasúti kocsiban az öreg mellett ült egy fiatalember is, aki angol nyelvű szakcikket olvasott és egyetlen szót sem szólt az egész úton. Az öreg Korányi a kérdőn néző újságírónak elárulta, hogy ő „az én idősebbik fiam, Sándor. Most jött haza Londonból. Emlékezzék reá, amit most mondok: még sokat fog róla hallani.” És valóban, Korányi Sándor azon túl, hogy folytatja apja munkásságát (többek között a X. kerületi Kozma utcában is építtet egy kisebb szanatóriumot), szerteágazó belgyógyászati kutatásaival járul hozzá a hazai orvostudomány fejlődéséhez. Másik fiából – nem mellékesen –, ifj. Korányi Frigyesből pénzügyminiszter lett, aki az 1920-as évek pénzügyi konszolidációjában kap komoly feladatot.