„Nyári lak. Péczelen eladó 5 holdas terület, mely áll 1 ház, két melléképület, park, nagy konyhakert, két kútból.” Ezzel az 1904-ben feladott szűkszavú ingatlanhirdetéssel ért véget a több forrás szerint árpádházi leszármazott Crouy-Chanel család péceli története és kezdődött egy másik, sokkal híresebb magyar család gazdag élete településünkön. A híres cukrász dinasztia, a Kugler család 1905-ben rendezkedett be jó pár évtizedre Pécelen.

Árpádháziak kúriája

A francia származású, felmenőit az árpádházi királyokig visszavezető Crouy-Chanel Henrik 1844-ben költözött Pécelre. A titokzatos gróf az Árpád utcában telepedett le (az utcát az ő tiszteletére nevezték csak így el később). Halála után csak lánya Henriette és férje, Saint-Marsan Fülöp maradt az akkor még a város szélén álló hatalmas birtokon.

A kis kúria azonban szép lassan kiüresedett, míg az utolsó péceli „árpádházi” 1904-ben fel nem adta a fent már idézett hirdetést. Saint Marsan Fülöp a több holdas, parkosított nyári lak értékesítése után még pár évig Pécelen élt, bár nem tudni hol húzta meg magát.

De most nem is az Crouy-Chanel családról lesz szó, róluk a korábban készült teljes írás itt elolvasható.

„Francia kastélyból” Kugler-kert

A Pesti Hírlapban több hónapig forgó ingatlanhirdetésre Kugler Borbála csapott le. Az akkor még alig 30 éves lány remek lehetőséget látott a fővároshoz közeli, díszesen parkosított, a helyiek által – a korábbi lakók után – csak „francia kastélynak” becézett kúria. Talán azt is előre látta, hogy több generációnak és több családnak lesz alkalmas otthona a péceli kert, pedig a család akkor egyáltalán nem értette, hogy mit akar a lány ezzel a nyaralóval.

Gazdag örökség és jól csengő családnév növelte a fiatal lány magabiztosságát. Keresztapja, Kugler Henrik, udvari cukrász, az egykori Gizella téri (ma Vörösmarty tér) cukrászda megalapítója 1905 februárjában meghalt és jelentős vagyont hagyott testvéreire és azok gyerekeire. A végrendelet három oldalon keresztül sorolta a neveket és mellette a tetemes összegeket: a gyermek nélkül, agglegényként meghalt világhírű cukrász nem bánt szűkmarkúan a rokonokkal.

A családi legendárium szerint (melyből sokat idéz a családról készült, 2012-ben felvett Gondolta volna Kugler Henrik című film) a nagy cukrász örökségből végül ez a péceli kert bizonyult a legjobb befektetésnek, a többi vagyont a válság és a világháború elvitte.

A cukrászda nem maradt a családban

A soproni Kugler család már az 1800-as évek elején is cukrászattal foglalkozott, leghíresebb tagjuk viszont kétségkívül Kugler Henrik lett. Henrik a külföldi inasévek után, 1852-ben vette át apjától annak budapesti cukrászüzemét, amit kibővített majd átköltöztetett a mai Vörösmarty térre. Henrik agglegényként, egyik testvérével, Máriával élt együtt.

Henrik 1884-ben döntött úgy, hogy szépen lassan kivonul a jól bejáratott és felfuttatott cukrászdából, az üzlet egy részét, majd teljes egészét egy svájci cukrásznak, Gerbeaud Emilnek adta át, aki folytatta a világhírű munkát az épülő világváros szívében.

Kérdéses, hogy miért nem a családon belül választott Henrik utódot, hiszen éppen a Pécelre költöző Ede (Borbála apja) is cukrászként dolgozott, sőt még saját cukrászdát is nyitott Pesten, amit 1873-ban így hirdetett: „Alulirott bátor vagyok tudatni, miszerint helyben a lipótvárosi váci-uti Boulevardon … cukrászdát nyitottam. Miután testvérbátyám, Kugler Henrik k. udvari cukrásznál, kinek ösztönzésére üzletemet kezdem, tíz éven át működtem, annyi ügyismeretet szereztem, hogy képesnek érzem magamat e szakmában minden igénynek megfelelhetni.”

A már hivatkozott dokumentumfilm szerint Ede még szaloncukrot is szállított Henrik testvérének, amitől csak még érthetetlenebb, hogy miért nem a családon belül adta át a stafétát. Tény ugyanakkor, hogy Ede nem sokáig űzte még a cukrász mesterséget, visszavonult a lánya által vásárolt péceli kúriába, ott is halt meg 85 évesen 1922-ben. A péceli római katolikus temetőben temették el.

Berendezkedés Pécelen

A belvárosi cukrászda tehát nem maradt családi kézben, a vagyon viszont hozzásegítette Kugleréket egy hatalmas péceli kerthez.

Kugler Henrik testvére, Ede és annak gyerekei, Henrik keresztgyerekei, Borbála, Antal és Ede Pécelen telepedtek le, de a Kugler család többi tagja is rendszeresen megfordult a vidéki kúriában.

Ezen felül Borbála egy kisebb panziót is kialakított az öt holdas birtokon. Az 1920-as és 30-as években folyamatosan hirdetik a Kugler-kertet az országos lapokban („Nyugdíjasoknak, pihenni vágyóknak”, „Családosoknak”, „Gyerekeknek” stb.).

Kugler Antal a helyi méhészeti egyesület vezetését veszi át, az ifjabbik Kugler Ede pedig műtermet alakít ki magának Pécelen és festőművész lesz, miközben a szomszéddal, a Nemzeti Színház színészével, Táray Ferenccel szervez közös kulturális esteket Pécelen és Rákosligeten.

A telek feldarabolása

A második világháborút még átvészelte a nyaraló, de később a település terjeszkedése érdekében fel kellett darabolni a telket: Kuglerék felparcellázták és eladták az ősfákkal teli parkot. Ma már szinte felismerhetetlen a telek, amelyen több családi ház is áll.

(A 2012-ben készült Gondolta volna Kugler Henrik című dokumentumfilm a youtube-on is elérhető. Érdemes megnézni annak, akit további részletek érdekelnek a Kugler családról, illetve szeretne fotókat látni az egykori péceli Kugler-kertről. A film ide kattintva érhető el. A címben idézett mondat is a filmben hangzik el.)