„Goromba rab morog.”– több száz ilyen furfangos rákmondatot gyártott a Lápi Pál írói álnév mögé rejtőző amatőr nyelvész. A visszafelé is olvasható mondatok ünnepelt „szakértője” viszont ennél komolyabb dolgokat is tett. Kovács Alajos a két világháború között az ország főstatisztikusaként alapozta meg és védte a zsidótörvényeket. Karrierje elején több éven át élt Pécelen.

A statisztikus Pécelen

Kovács Alajos 1877-ben született Gyöngyöspüspökiben. Az anyakönyvi bejegyzés szerint apja ismeretlen, anyja Kovács Lujza. Budapesten szerzett 1898-ben jogi diplomát és egyből el is helyezkedett a Statisztikai Hivatalnál. Az 1900-as és 1910-es népszámlálás lebonyolításában szervező feladatokat kap, az 1920-as népszámlálást már teljesen ő koordinálja. Ebben az időben egyébként Kovács Alajos együtt dolgozik a választójogi törvény alátámasztásához szükséges adatok gyűjtésében és feldolgozásában a szintén Pécelen nyaraló, inkább a radikális baloldalhoz sorolható Rácz Gyulával. Nem egyszer fordul elő, hogy külföldi delegációkban együtt bukkan fel a két statisztikus neve.

A Pécel folyóirat büszkén idézi fel Kovács alakját 1926-ban. Az államtitkár tiszteletbeli doktori kinevezéséről szóló hír „Pécel társadalmában is őszinte örömet váltott ki, okáért annak, hogy az államtitkár ur pályája kezdetén közel állt községünkhöz, éveken át lakott itt saját házában s csupán hivatali nagy lekötöttsége birta arra, hogy körünkből távozva, azt budapesti lakásával cserélje fel.” Azt sajnos egyelőre még nem tudjuk, hogy pontosan hol lakott.

A statisztikus 1906-tól majdnem haláláig naplót vezetett, amiben tételesen rögzítette a napi kiadásait is. A péceli időszakról szóló naplója eddig még nem teljesen feldolgozott, remek információs forrás a korabeli péceli árakról, személyekről. A naplók a KSH könyvtárában találhatók.

Az első világháborút lezáró béketárgyalásokon Kovács már szakértőként van jelen, a magyar küldöttség munkáját támogatja a nemzetiségekre vonatkozó statisztikai adatok prezentálásával.

A Statisztikai Hivatal igazgatói tisztségét 1924-ben kapja meg, 1936-ban államtitkárként megy nyugdíjba, de nem vonul vissza a közéletből. Sőt.

Nézetei és adatai a zsidóságról

A zsidóság lélekszámáról, társadalmi szerepéről szóló első – egyébként adatban rendkívül gazdag – könyvét 1922-ben publikálta. Címe már előrevetíti Kovács alapállását: A zsidóság térfoglalása Magyarországon. A második, nagyobb lélegzetvételű és az ideológiai indíttatását kevésbé titkoló, a zsidótörvények indoklásához szükséges adatokat bemutató műve pedig 1938-ban jelent meg. Erre a munkára már Gömbös Gyula kérte fel.

Az adatok gyűjtésén és azoknak a kormány politikájához illeszkedő prezentálásán túl azonban Kovács nehezen félreérthető megjegyzéseket is tesz, amikből kiviláglik antiszemitizmusa. Egy helyen például így ír: „A tapasztalatok azonban megmutatták, hogy a zsidóság… egy megemészthetetlen, asszimilálhatatlan faj, amely a nemzetet alkotó többi réteghez, különösen a keresztény felekezethez képest, nem mérhető egyenlő mértékkel. Ki kell mondanunk az ítéletet: a zsidóság idegen, sőt nagy részben ellenséges indulatú tetem a nemzet testében...”

1944-ben sorra jelennek meg írásai az Uj magyarság című lapban. Az itt kifejtett nézetei aztán igazán nehezen védhetővé teszik szerepvállalását az 1945 után felálló Népbíróság előtt. Egyik ilyen publicisztikájában például a zsidó háztartásokban dolgozó keresztény házicselédek számának korlátozása mellett érvel. Álláspontja szerint a zsidó háztartásban többször „rontják meg” a családfők a „vallásos és erkölcsös nevelésben részesült fiatal magyar lányokat”, mint történik ugyanez például fordított felállás esetén. A Népszava persze ezen el is csámcsog később és felidézi, hogy Kovács is törvénytelen gyermekként született, mégpedig azt is tudni vélik, hogy egy gyöngyösi plébánostól…

A háború után

1945-ben – az akkorra már nevét Dolányi Lajosra változtató statisztikust – letartóztatják, internálják. Először öt év börtönbüntetésre ítélik, amit később két évre módosítanak. Közben kizárják a Magyar Tudományos Akadémiáról és ismét kitelepítik.

Ekkor visszatér korábbi hobbijához és Lápi Pál álnéven bővíti úgynevezett palindrom gyűjteményét. Az 1980-as években már a Dolgozók Lapja is örvendezik az egykori statisztikus, Lápi Pál rákmondat gyűjteményén. Egyes források szerint közel 1700 olyan mondatot fabrikált, ami visszafele is olvasható és ugyanazt jelenti.

Kovács Alajos 1963 áprilisában, 87 éves korában halt meg Budapesten.