„Ő sürgette először a március 15-diki iskolai ünnepek meghonosítását, s mikor terve nem sikerült, kivitte a fiúkat péceli nyaralójába, s ott ünnepelte velük a szabadság évfordulóját” – írták halálakor a lapok. Ma már természetes, hogy az iskolákban megemlékeznek az 1848-49-es eseményekről, de az 1870-es években ez még nem volt teljesen kockázatmentes. A „halálosan negyvennyolcas” Tankó tanár úr a péceli közéletben is mély nyomokat hagyott.

Talányos első házasság

Tankó János Segesváron született 1846-ban. Még csak három éves volt, amikor a város határában összecsaptak a magyar és az egyesített orosz-osztrák csapatok. Bár nem találni nyomát, hogy bármilyen veszteség érte volna családját a csatában, a negyvennyolcas függetlenségi törekvések beleégnek elméjébe. Iskoláit Csíksomlyón, Marosvásárhelyen végzi, majd a kiegyezés évében kezdi meg az egyetemet Pesten.

Első házassága nem sikerül túl jól, bár egyben elég rejtélyesnek is tűnik. Jámbor Endre férfiszabó lányát, Ilonát veszi feleségül 1873 augusztusában. Jámbor Endre azon túl, hogy szabóként is szép karriert fut be (a londoni világkiállításon díjat nyer, elindítja a pesti Férfidivat közlönyt) egy felségárulással szerez magának elévülhetetlen érdemeket a negyvennyolcas hagyományokat őrző forradalmárok körében. Az alaposan feldolgozott osztrák titkosszolgálati dokumentumok szerint Jámbor Endrének az 1860-as évek elején volt egy látomása, miszerint ő az Árpád-ház leszármazottja és rokoni kapcsolatban áll a magyar trónra igényt tartó Crouy-Chanel családdal (amely család egy része éppen Pécelen él ebben az időben – de ez tényleg csak véletlen). Jámbort 1863 májusában „lekapcsolják”, az eljárásban elmebetegnek nyilvánítják és a pozsonyi tébolydába viszik. 1867-ben engedik haza.

Tankó tehát ebből a családból választ magának párt. Alig öt év házasság után, 1878-ban azonban valamiért elválnak, Ilona a későbbi dokumentumokban már elmebetegként tűnik fel. Bár az arra hajlamosak eljátszhatnak valamilyen összeesküvés elmélet gondolatával, valószínűbb, hogy Tankó részben negyvennyolcas, függetlenségi, forradalmi hevületének köszönhetően benősült egy „elmebeteg” családba.

Második házasságában sokkal több a racionális elem. Skultéty Pál gazdag földbirtokos lányát, Gizellát veszi feleségül 1880-ban. Feltehetően ez a családi háttér teszi lehetővé, hogy Pécelen egy nyolc szobás nyaralót tartsanak fenn.

A Pécelre költöző értelmiség gyűjtőhelye: Zerge utcai főreáliskola

Tankó János 1872-től haláláig a Pál utcai fiúkból ismert vörösingesek iskolájában, a VIII. kerületi főreáliskolában (ma Vörösmarty gimnázium) tanít magyart, németet, történelmet és földrajzot. Érdekes módon ebben az iskolában tűnik fel a későbbi főpolgármester, Bárczy István apja, Sacher Gusztáv, a szintén Pécelen letelepedő Toborffy Béla vegytan tanár de érdekes véletlen, hogy a gyermekkorában pár évet településünkön élő Karinthy is itt kezdi meg az iskoláit.

Tankó iskolai történelemkönyveket ír, elsősorban a forradalmakról (pl. A forradalmak kora és az újabb állami alakulások). Gábor Andor író, humorista novelláiban, kisregényeiben sokszor megjelenik régi iskolája és az ottani tanári kar. Gábor nem nagyon szerethette az iskolát, mert többnyire elég rosszakat ír róla, Tankót egy helyen tuloknak nevezi, de azt is írja: „halálosan negyvennyolcas volt, abba halt bele, hogy Gödöllőn háromszor is megbukott, mint képviselőjelölt”.

Március 15. ünneplése

Március 15-ét, a forradalom és szabadságharc leverését követően nem lehetett ünnepelni. 1860-ban még tüzet is nyitottak a megemlékezőkre (érdekes kapcsolódási pont, hogy ekkor esik áldozatul Forinyák Géza joghallgató, akinek testvére, Forinyák Jozefa lesz a Pécelen “kalandorkodó” Pekáry József felesége). A kiegyezést követően központilag már nem tiltották, de még nem is „szerették” a márciusi ünnepségeket. Az első nagyobb megemlékezést Pesten, az 50. évfordulón, 1898-ban rendezhették – bár az osztrákok ekkor sem a március 15-ét, hanem inkább április 11-ét (áprilisi törvények) szorgalmazták, ezzel is tompítva a megemlékezés élét. Március 15. csak 1927-től lett hivatalos nemzeti ünnep.

Tankó János ugyanakkor már az 1870-es években rendszeresen tartott előadásokat Petőfiről, a forradalomról és szabadságharcról az iskolában. Nyoma van annak is, hogy az egyik október 6-án a diákok követelik a fekete zászló kitűzését az iskolában – e mögött is Tankó tanár úr sejthető. Ahogy a fent hivatkozott hírben olvasható Pécelre, saját házába is kivonatozik a diákokkal, hogy itt ünnepeljék az évfordulót – ha már az iskolában nem engedik. A fővárosi testület elé ugyanakkor nem ő, hanem 1893-ban Göőz József polgári iskolai igazgató terjeszti azt a beadványt, ami hivatalosan is szorgalmazza a március 15-ei iskolai megemlékezést.

Pécelen a közművelődésért

A tanár urat a 1890-es években már sokkal jobban leköti a politika, mint a tanítás. Háromszor indul az országgyűlési választásokon a Függetlenségi és 48-as párt jelöltjeként, sajnos mindegyik esetben sikertelen (Gábor Andor rosszul írja, nem mindig a gödöllői körzetben: egyszer az edelényi, egyszeri a monori és egyszer a gödöllői körzetben). A párt célja, hogy Magyarországot ne hagyja „felolvadni” a Monarchiában és készüljenek az ország újbóli függetlenségére (a párt a legkülönbözőbb formációkkal bukkan fel a századfordulón).

Pécelen megszervezi a Függetlenségi és 48-as kört, 1892-ben pedig átveszi a négy évvel korábban alakult péceli Közművelődési kör vezetését. A Kör vezetésének átvétele a Péczel 1925. augusztusi számában megjelent visszaemlékezés szerint meglehetősen puccszerűen történt. Tankó az “úrizáló” körtől akarta átvenni a civil szervezet irányítását és a „község társadalmának széles rétegeit befogadó” egyesületet kívánt létrehozni. Saját székházat vásároltak, előadásokat és hangversenyeket szerveztek. Terve részben sikerült: a korábban csak nyaralókat tömörítő Casino ugyan felbomlik, de a péceli iparos osztály és helyi gazdákat neki sem sikerült megszólítani.

1894. március 20-án Tankó János képviselő tartott ünnepi megemlékezést Kossuth halála kapcsán Pécelen. Már ezen a gyűlésen felvetette egy “ércszobor” felállításának ötletét “Kossuth apánk” emlékére. A szobrot végül 1907. június 30-án sikerül átadni.

Galgóczy Károly szerint az elsősorban a Pécelen nyaralók igényeit kielégítő fürdőt és szállót építő Péczeli Szemere Fürdő részvénytársaság is Tankó János kezdeményezésére jött létre, bár a korabeli sajtó inkább Kelemen Kajetán és Devecis Károly nevét említi. Az kétségtelen, hogy Tankó lesz a részvénytársaság első vezérigazgatója. 1896-ban még egy tíz tagú delegáció élén tűnik fel, akik a kereskedelmi miniszternél kilincselnek a Pécelt is hátrányosan érintő vasúti zónadíjak emelése ellen – sajnos nem sok sikerrel. Nem tudni miért, de 1899-ben már árulja péceli nyaralóját.

“Mindig komoly professzor”

Jamriska Lajos újságíró, Pécel egykori elöljárója így jellemezte Tankót: ” azok közé a férfiak közé tartozott, kiknek törhetetlen akaratát csak acélozza egy-egy balsiker“. Tankó több péceli nyaraló társaság aktív előadó tagja volt. A “mindig komoly professzor” forradalmról vagy a politikai helyzetről szóló előadásait rendszeresen feszült figyelem kísérte.

Tankó János fiatalon, 1902-ben halt meg. Március 13-án. Egy ilyen „halálosan negyvennyolcas” embert mikor máskor temethettek volna, mint március 15-én.