A földosztó társadalomtudós

Nem szívesen adok nyilatkozatot, minthogy felesleges várakozásokat nem szeretek kelteni. De azt megerősíthetem, hogy a földművelésügyi miniszter úr megbízott a földreform munkálatainak előkészítésével.” – ilyen szerényen nyilatkozott Dr. Rácz Gyula államtitkár 1919 januárjában a Világ újságírójának. Pedig az idén 100 éve lebonyolított első átfogó földosztás technikai részleteit ő dolgozta ki. Pécelen évtizedeken át nyaralt, később saját telkét iskola céljára engedte át. Birtokán épülhetett fel a későbbi Ráday gimnázium.

A polgári radikális

Rácz Gyula 1874-ben született Hódmezővásárhelyen egy anyagilag nem túl elengedett, római katolikus családban. Kolozsváron, majd több külföldi egyetemen (Cambridge, Oxford) közgazdaságtant, szociológiát és statisztikát tanult. Fiatalon bejárta Angliát, Németországot, Franciaországot, megismerkedett az ottani társadalmi modellekkel, az ébredező munkásmozgalmakkal.

Visszatérve külföldi útjairól, a progresszív, társadalomtudományokkal foglalkozó, politizáló mozgalmak oszlopos tagja lesz. A haladó értelmiség műhelyeiben pozíciókat vállal, egyik alapítója a kor legértékesebb gondolkodóit tömörítő Társadalomtudományi Társaságnak, a Huszadik Század című folyóiratban rendszeresen publikál.

„Hosszú idő óta, komolyan egy probléma köti le egész szellemi érdeklődésemet: miként lehetne a modern kultura kincseihez juttatni ezt a nagy tulajdonságokkal megáldott magyar népet, melynek életerejét sem EurópaÁzsia népeinek dúló hadjáratai, sem a magyar nemesség és egyház évezredes szipolyozása, tömegmészárlása, idegen kultúrája sem bírta megtörni? Miként lehetne az itt elnyomottságban szenvedő lelkek szárnyalását szabaddá tenni? Es miképen lehetne a Nyugat kultur-levegőjét belefújni a petyhüdt magyar tüdőkbe? (részlet Rácz Gyula: Alkotó politika című cikkéből, Huszadik Század 1910. 1. szám)

Szabadkőműves páholyokban is felbukkan a neve. 1908-ban Jászi Oszkárral és további hat társával megalakítják a Martinovics-páholyt, melynek több éven át tagja. Még 1948-ban is lehet találkozni nevével szabadkőműves körökben.

Rácz fiatal korában egyáltalán nincs anyagilag megbecsülve. Jászi írja egyik levelében, hogy „Rácz Gyula ötforintos vezércikkekből tengeti életét”. Ebben szerepet játszik persze elvhűsége és makacssága is. 1908-ban például felkérik az Országos Munkásbiztosító Pénztár egyik titkári állására, de ő azt visszamondja, mert a pár héttel korábban életbe léptetett gondolatszabadságot veszélyeztető szabályzatot nem tartja összeegyeztethetőnek elveivel és a Társadalomtudományi Társaság környékén kifejtett munkásságával.

Választójog és földkérdés

Miközben könyvtárosként dolgozik a később jó barátjáról, Szabó Ervinről elnevezett Fővárosi Könyvtárban, majd statisztikuskodik a Statisztikai Hivatalban, a legkülönbözőbb gazdasági és társadalmi kérdésekben jelennek meg írásai. A választójog és földkérdés témájában ugyanakkor kimagasló alkotások kötődnek nevéhez.

Rácz Gyula az újság címlapján “radikális vezérek” címszó alatt. Forrás: Tolnai világlapja. 1918.11.09.

1906-ban megírja a későbbi földreformjavaslatok egyik alapművét, A magyar földbirtokosság anyagi pusztulása című elemzést, 1907-ben pedig már a Szociáldemokrata Párt színeiben áll elő egy földreform javaslattal. A nagybirtok problémáiról és annak negatív szociális hatásairól Szabó Ervinnel végeznek mélyreható kutatásokat. Meglátása szerint a demokrácia kiépítésének legfőbb akadálya a nagybirtok, a parasztság önállóan nem tud talpra állni, segíteni kell őket és ennek első lépése a földosztás.

1908-ban Jászi Oszkárral közösen megjelentetik A választójog reformja és a magyarság jövője című művet, amiben szorgalmazzák az általános és titkos választójogot („Úgy gazdasági, mint kulturális és nemzeti érdekek egyaránt az általános választójog megvalósítása”). 1918-ben már a kormányban dolgozik a választói törvény reformján.

Az első földosztás

A Károlyi Mihály vezette kormány az első világháború befejezését követően, a háborúból hazatérő paraszti származású katonák igényeinek kielégítése, de a korábbi években felgyülemlett feszültségek enyhítése érdekében is, 1919 februárjában kihirdette a földreformról szóló törvényt. A földreform lebonyolítására Országos Birtokrendező Bizottságot állítottak fel, a feladattal pedig megbízták az agárkérdésekben elismert szaktekintélyt, Rácz Gyulát.

A földosztást a Károlyi birtokon kezdték meg, ahol természetesen az államtitkár is jelen volt. Ráczra és a zsellérek előtt elmondott beszédére így emlékszik Krúdy Gyula: „…a csalhatatlan matematika, a statisztikai adatok, a megdönthetetlen számok embere. Ő a zsebéhez, az erszényéhez szól a népnek. Miként juthat jóléthez a szegény ember? Hallgatják, mint a mennyei igét.”

A kápolnai földosztáson hallgatják a beszédeket. Forrás: huszadikszazad.hu

Rácz a fent már röviden idézett riportban így jellemezte a munkát: „A gazdasági tudást el kell vinni a néphez. Kolosszális méretű szervező munkával kell megbírkózni.” A földosztással párhuzamosan az államtitkár egy képzési programot is indított, hogy az újonnan földhöz jutottak minél több szakismeret birtokában tudják elkezdeni a művelést.

A program azonban rövid életet élt meg, nem sikerült befejezni. A február 23-án megkezdett reformot márciusban, a kommunista hatalomátvételt követően leállították. A Tanácsköztársaság alatt más irányt vett az agárkérdés rendezése: megkezdődött a szövetkezetesítés. Rácz Gyulát hamar félreállították, mindössze 46 éves volt, amikor nyugdíjazták.

Pécelen gazdálkodik és helyet ad az iskolának

Feltehetően nyugdíjazását követően telepedett le Rácz Gyula Pécelen. 1923-ban már egy Pécelen tartott mezőgazdasági kiállításon is feltűnik terményeivel – ahol egyébként egy háromlábú csirkét is megcsodálhatott a vendégsereg.

Pécelen a polgári iskola épületének ügye ekkor már régóta húzódott. A település vezetése megfelelő méretű, felszereltségű telket szeretett volna erre a célra, de hol a pénz, hol a megfelelő telek hiányzott. 1928 novemberében azonban örömmel számolhatott be a Pécel folyóirat arról, hogy a testület döntött Rácz Gyula telkének megvásárlásáról.

Rajz az egykori polgári iskoláról (később gimnázium, majd Művelődési Ház). Forrás: ESE Híradó, 2003. november

A nyugalmazott államtitkár ugyan pénzért, 88 ezer pengőért adta el a házát, de az épület átalakítását már saját költségén végezte. Csontos Tamásné idézi Tankó Sámuel egykori építész műszaki leírását: „Az ideiglenes iskola épület céljára a telken létezett cselédház lett megfelelő módon átalakítva és bővítve. A bővítési és átalakítási munkákat dr. Rácz Gyula államtitkár úr a saját költségén a község részéről történt műszaki felügyelet mellett… hajtotta végre.” A lakóházban további tantermeket és igazgatói szobákat alakítottak ki Ráczék mellett.

A polgári iskola később a Ráday gimnáziumnak adott helyet, ma pedig itt található a Művelődési Ház.

Halála

Az 1930-as években Budára költözhetett, legalábbis egy 1934-es hír szerint itteni nyaralójától nem messze veszíti el egy szerencsétlen balesetben az akkor 15 éves lányát. A két világháború között összességében teljes visszavonultságban él, pozíciót nem vállal, de feltehetően nem is kapna.

Szellemi harcostársa, Jászi Oszkár 1948-ban még rövid időre hazalátogatott hosszú emigrációjából. Litván György Jásziról szóló könyvében idézi fel a képet, ahogy az ekkor már idős, 74 éves Rácz Gyula egy őszirózsával várja a Keleti pályaudvaron egykori barátját. Nem sokkal később, 1948 novemberében hal meg.

Halálakor így emlékezett meg Ráczról a Huszadik Század: a későbbi földosztások “kapavágásait szellemi csákányozás előzte meg, Rácz Gyulának és társainak szellemi kubikus munkája.”