A kaktuszkirály

A péceli kaktusztelepen nyáron félmillió kaktusz élvezi a magyar nyári trópusi meleget” – olvasható az 1933-ban megjelent Természettudományi Közlönyben. De az 1930-as években kaktuszkirálynak nevezett Dr. Horváth István péceli kertészetében akár a -34 fokot is kibírták a szúrós növények. Önmagában ez is nagy hír, de ennél jobban cseng, hogy ebben a kertészetben kísérletezték ki az egyetlen magyar kaktuszt. Ami péceli. 

Az ügyes vállalkozó

Horváth István életéről elég keveset tudunk. Amit biztosan állíthatunk, hogy honvédelmi miniszteri fogalmazóból lett kertész és 1919 áprilisiában eljegyezte Pécelen Bendel Babát (aki talán Dr. Bendel József péceli körorvos lánya lehetett, de ez egyelőre csak feltételezés). Kertészeti munkássága már sokkal jobban dokumentált.

Kaktusz Horváth István péceli kertészetében. Forrás: Kertészeti Szemle, 1936. február

A századfordulón elvétve kezdett megjelenni a polgári lakásokban a kaktusz, Magyarországon alig páran foglalkoztak a termesztésével, forgalmazásával. Az I. világháborút követően viszont rohamosan megugrott a kereslet, amit Horváth István szemfüles „vállalkozóként” remekül kihasznált. A péceli Kossuth tér 9. szám alatt kialakított kertészetében százezer számra tenyésztette a kaktuszokat, importálta Mexikóból a magokat és szaporította azokat. Az ország legnagyobb kaktusz-forgalmazójává nőtte ki magát a kertészet, az 1930-as évek elejére pedig már külföldre is szállított kaktuszokat, magokat. A fent hivatkozott Természettudományi Közlöny szerint a kaktuszok olyan jól érzik magukat Pécelen, hogy a „közönséges kerti öntözőtől sem riadnak meg. Ez olyan edzettséget nevel a magyar kaktuszokba, hogy a Középeurópában a magyar kaktuszok a legkeresettebbek”.

A magyar kaktusz Pécelről

Horváth István a 20-as évek végén összeállt a másik nagy kaktuszkedvelővel, a budatétényi Földi Ferenc ügyvéddel. A két kertész kísérletezni kezdett és 1936-ra elkészültek az első magyar oszlopkaktusszal. A kaktusz leírását Földi publikálta a Kertészeti Szemle 1936 januári számában.

Forrás: Csili, 1968. Januar

Horváth a nyilvánosság előtt kicsit vitatkozott Földivel a kaktusz pontos leírásán és latin elnevezésén, besorolásán, de az nevében mindvégig utalt a magyar származásra (Földi először Cereus hungaricus-nak keresztelte, aztán Horváth Cereopsis hungaricus-ra javította, végül a két öreg kertész halála után, 1967-ben Kondér István döntötte el a laikusok számára teljesen érdektelen vitát és kürtölte világgá, hogy akkor mostantól a magyar oszlopkaktusz becsületes neve Trichocereus spachianus (Lemaire) Riccobono 1909 cv. ’Hungaria’).

A kaktusz leírása
A Trichocereus és az Echinopsis tulajdonságait előnyösen egyesíti magában… magas, karcsú, oszlop alakú növény 9—12 bordával. A bordákon szabályos sorokban helyezkednek el a kissé gyapjas aerolák, melyeken rövid sötét színű töviseket- láthatunk. Amikor a növény 40—50 cm magasságot ér el, hozza az első virágát. A virág azonos az Echinopsis eyrlesii virágával, vagyis 20—22 cm hosszú, fehér tölcsér.
Forrás: Csili, 1968. januar

A péceli kertészetben az 1920-as és 30-as években egymást váltották a kaktusztermesztés iránt érdeklődő amatőr és profi kertészek, iskolás csoportok. 1934 októberében a Budapesti Hírlap tudósítója így ír: “van Pécelnek egy speciális híressége is, amelyről csak a szakemberek tudnak ugyan, de amelynek produktumait minden házban ott látjuk, ahol a ma erősen divatozó kaktuszokat gyűjtik. Pécelen él a kaktuszok fejedelme, a legnagyobb magyar tenyésztő, Horváth István dr. … Úgyszólván az egész országot Ő látja el kaktusszal, amelyet tudományos alapon vezetett, látványos telepén százezer számra tenyészt és szédületes számú fajtáit saját kreációival szaporítja.

Üzleti nehézségek, árverezik a kaktuszokat

A kaktuszbiznisz tehát beindult a 20-as évek végén, 30-as évek elején, Horváthéknak bejött az élet. 1928-ban Horváth István addig merészkedett, hogy vett magának egy „gépjárművet”. A Színházi Élet ekkor még fél oldalban közölte azok neveit, akik az adott héten boldog autó tulajdonosokká válhattak. A „Ki kinek esküdött örök hűséget a héten” rovatban a Citroen márkajelzés alatt, mindössze hat másik személy társaságában büszkén virított Dr. Horváth István péceli lakos neve.

A kertészetben a 30-as évek elején átmeneti üzleti nehézségek adódtak, olcsó import kaktuszok jelentek meg a piacon. Horváth István ellen az Autóhitel Rt. 1931-ben már végrehajtási eljárást indított, ami odáig fajult, hogy 1935-ben árverést tartottak a péceli kertészetben. Az 1935. november 9-ei Az Ujság vicceskedve tudósított erről a nem mindennapi eseményről, és rögzítette, hogy Magyarországon „először szerepelt a lefoglalható és elárverezhető ingóságok sorában” kaktusz. A péceli Horváth Istvánt azonban nem olyan fából faragták, hogy ilyen könnyen megszabadítsák a kaktuszaitól, és az árverés előtt édesanyjának özv. Horváth Istvánnénak eladta az állomány nagyobbik részét.