1955. december 24-én halt meg. Egykori felesége Ungár Piroska. Lakóhelye: Pécel, Imre kör. 5. – néhány fontosabb információ Szemző Gyula halotti kivonatáról. Szemző Gyuláról, ismertebb nevén a Mikszáth regény Noszty fiújáról, az alvilági élet kiemelkedő figurájáról van szó. Életének utolsó időszakában Pécelen lakott, testvére itt is van eltemetve.
Szemző gyerek Pécelen
A Szemző családról már volt szó ezen az oldalon. Kelecsényi Izabella 1894-ben kötött házasságot Szemző Artúrral. Izabella, a Ráday-kastély úrnője ekkor 23 éves volt, de már túl egy házasságon. Szemző Artúr a Mikszáth regényében feltűnő Noszty fiú testvére, a család legkisebb gyermeke. Artúrnak és Izabellának egy közös gyermeke született, Adorján. Adorján a hírhedt nagybácsiéhoz hasonló kalandor életet élt.
Csak a Kelecsényi családhoz kapcsolódóan érdemes három történetet feleleveníteni. 1920-ban az Egyetértés című lap számolt be arról, hogy Adorján a saját anyját, Izabellát vitette el kényszerzubbonyban egy pénzügyi vita miatt a rendőrökkel, csak órákkal később sikerült a rokonoknak kiszabadítaniuk a péceli kastély tulajdonosát. Egy másik alkalommal Izabella testvérének, Irénnek meglopásáról számoltak be a lapok, amely akcióban ugyancsak feltűnt Adorján neve. Ezeknél is meredekebb az az emlék, amit a leszármazottak őriznek emlékükben, hogy egyszer Adorján egy fogorvossal Izabella összes fogát kihúzatta.
Adorján nagybátyjához, Izabella férjének testvéréhez még ennél is meredekebb történetek fűződnek.
Az igazi Noszty-fiú
Szemző Gyula lányszöktetését még Ady Endre írta meg egy korabeli tudósításban, amire aztán Mikszáth regényének cselekménye épült. Király István irodalomtörténész 1952-ben igazolta – a pesti közéletben már régóta jelenlévő szóbeszédet –, hogy a Noszty fiú valójában Szemző Gyula.
Gyula életét, kalandjait már sok helyen megírták. Legnagyobb részletességgel talán Kellér Andor: A főispán című novellájában elevenednek meg a borzalmas történetek. A bácskai földbirtokos családból származó, rövid ideig főispáni pozíciót is betöltő kalandor parasztlányokból álló háremet tartott (azok akarata ellenére), adósait megalázta, megverette, ha kellett székletet tömött a szájukba. A neki nem tetsző tanárt a főtéren egy kalodába záratta napokra. Illegális casino-kat üzemeltetett, hamis pénzt csempészett bejáratott rendőri és politikai összeköttetéseit felhasználva. Piroskát – Tóth Marit – többször megalázta, meg is ütötte, időről-időre elhagyta. Felesége végül magányosan, elszegényedve halt meg a második világháború utolsó évében.
Utolsó évek, Pécel
Valahogy a világháborúkból, rendszerváltásokból is mindig szerencsésen jött ki Szemző Gyula. 1945 után egy ideig Pécsre került, majd Pécelre költözött. Csak feltételezhető, hogy testvére, Szemző István – akit egyébként az emlékezet a “legrendesebb” Szemzőnek tart – is itt élt. Az azonban biztos, hogy a korábban idézett Kellér Andor novella és a halotti anyakönyv is alátámasztja Gyula péceli tartózkodását. Szemző István és annak fia pedig Pécelen, a református temetőben vannak eltemetve.
Gyula utolsó évei úgy tűnik békésen teltek. Ahogy Kellér Andor írja, „kiköltözött Pécelre, de sűrűn bejár [Budapestre], mert odakünn unatkozik”. „Kopottas, régi divatú, de elsőrangú szabású” öltözékben járta a főváros utcáit a nagy szál ember, hófehér arcával. Kis vadászszéket cipelt magával, ha elfáradt, leült az utca közepén, mindenkit arra kényszerítve, hogy kikerüljék. Mindezt az 1950-es években.
1955. október 4-én egy autóbuszról rosszul lépve elesett, összetörte magát. Beszállították a kórházba, úgy tűnt felépül, de karácsony napján meghalt. A halotti kivonaton a halál okánál ez szerepel: „csonttörés utáni felfekvéses bőrelhalások, általános fertőzés, tüdőgyulladás, autóbusz baleset”.
A Szemző gyerekek közül Izabella férjéről, Artúrról nem lehet pontosan tudni, hogy mikor halt meg, de vélhetően fiatalon. A Pécelen élő testvér, Szemző István 1951-ben öngyilkos lett, a Dunába vetette magát. Elemér külföldre került – több zűrös ügy után – ott is halt meg.