Budapest egyszer már nyert olimpiai pályázatot, csak közbejött az I. világháború. Hát persze, hogy egy péceli aláírása szerepelt a „pályázaton”. Budapest akkori polgármesterét legalább négy évtized és számtalan rokon, barát kötötte városunkhoz. Bárczy István azonban nem ezzel a pályázattal vonult be a történelembe, hanem mert világvárost csinált a fővárosból – olimpia nélkül.
Péceli kapcsolatok
Bárczy István 1866-ban született, apja Sacher Gusztáv (nem a „tortás” család, ő lengyel felmenőkkel rendelkezik), anyja az 1800-as években kicsit megcsúszott nemesi Bárcziházi Bárczy család sarja. A gyerekek (két fiú és három lány) 1898-ban veszik fel a Bárczy nevet, bár a lányok később is többször tűnnek fel inkább Sacher-ként.
Nehéz egyértelmű választ adni arra, hogy miért is keveredett a család Pécelre, de az biztos, hogy az 1880-as évektől kezdve a Bárczy család a Pécelen nyaraló „network” középpontjába kerül. A száraz tények szerint István a szintén Pécelen nyaraló Korányi Sándor báró gyerekkori barátja, gimnáziumi osztálytársa, valamint apja, Sacher Gusztáv egy péceli tanárral (Tankó János) tanít együtt a VIII. kerületi gimnáziumban. Szóval vagy a gimnáziumi vagy a tanári kapcsolat miatt kerül képbe, hogy költözzenek Pécelre, a fővároshoz közeli, felkapott nyaralóövezetbe. Az 1880-as évek végén mindenesetre a Sacher lányok, de néha Pista is fel-fellépnek a péceli nyaralók báljain.
Párt is Pécelről választanak a gyerekek. A Pécelen nyaraló Halász, Mártonffy és Francsek család lesz gazdagabb egy-egy Sacher lánnyal, míg Bárczy István Kovácsy Gyula, péceli országgyűlési képviselő lányát, Irént veszi feleségül 1895-ben.
Budapestből világvárost épített
Bárczy István 1906-ban lett a főváros polgármestere, majd a Tanácsköztársaság előtt pár hónapra főpolgármestere (akkoriban a főpolgármesteri szerep protokolláris volt, a város és a kormány közötti ügyek közvetítője, fontosabb szerep jutott a polgármesternek). Végtelenségig lehetne idézni a kortársak, városkutatók, történészek Bárczy polgármesterségének elismeréséről szóló megállapításait, ide most csak egy sort tennék az 1936-os Pesti Hírlapból: „Nagy Budapest az ő műve. Ő tervezte, ő hordta ki, dajkálta, építette és szépítette. Megalkotta.”
Az olimpia ügyét nem Bárczy kezdeményezte, de 1914-ben az ő aláírásával nyújtották be hivatalosan Budapest kérelmét a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz. A NOB 1914. június 20-án úgy döntött, hogy 1920-ban Budapest rendezheti az olimpiát. Nyolc nappal később Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinándot és minden megváltozott…
Bárczy ettől függetlenül, az 1900-as évek eleje óta dolgozott a város európai felzárkóztatásán. Az oktatás minőségi fejlesztése, a szociális ellátások javítása (a hajléktalanság és lakhatás kérdésében például egy másik péceli, Neményi Ambrus munkásságára támaszkodik) és az infrastrukturális beruházások álltak a polgármestersége alatt kicsúcsosodott tervének központjában. Csak néhány az intézkedések közül: az iskolák számát megduplázta, 19 szociális célú lakástelep épült több, mint 6000 lakással, megszervezte a közösségi közlekedést és a kommuniális szolgáltatásokat, átépítette az állatkertet, átadta a fürdőket, közparkká alakította a Margitszigetet. De ő kezdeményezte a mai Erkel színház vagy a fővárosi könyvtár létrehozását is, hogy a szegényebb rétegek is könnyebben férjenek hozzá a kulturális szolgáltatásokhoz.
A társasági élet középpontja
Bárczy annyira sokoldalú, hogy már majdnem gömb. Ahogy polgármesteri beruházási programja is egy könyvbe kívánkozna, úgy privát élete is megérne egy tv-sorozatot. Gyerekként sportol, futóversenyeket nyer; kezdetben papnak készül, teológiát tanul; Kacsóh Pongráccal barátok, „segít” neki a János vitéz megírásában; nótákat gyűjt és jelentős pipa-gyűjteményt halmoz föl; a kor legmeghatározóbb embereivel barátkozik, szabadkőműves páholy tagja. 1915-ben ő adja össze Adyt és Csinszkát. Csinszka később szerelmes is lesz a híresen a társaság középpontjának számító, kiváló nótafa hírében álló Bárczynak, aki ezt a közeledést – a hírek szerint – visszautasítja.
Polgármesteri pályafutását követően neve még miniszterelnökként is felmerült, a Tanácsköztársaság bukása után pedig rövid időre elvállalja az igazságügyi miniszter pozíciót. A két háború között egyre kevésbé politizál.
Haláláig kijárt Pécelre
„Polgármesterré való megválasztása után is megtartotta péceli otthonát. Onnét járt be évekig a hivatalba az első bumli-vonattal.”- írja 1943-ban, halálakor a Pesti Hírlap. Pécelnek ahol tud, segít: könyvtárat adományoz a városnak és támogatja a Kossuth szobor felállítását. Bárczy édesanyja 1922-ig élt Pécelen, de testvére, Erzsébet 1944-ig, haláláig itt lakott – hozzájuk is rendszeresen ellátogatott. Bárczy István villája jelenleg idősek otthona, a barátjáról, Ady Endréről elnevezett utcában található.
13 thoughts on “A “péceli” főpolgármester”