Madarász Pécelről

Madarászszemmel nézve jónak ígérkezett, az öreg füzek mellett bokros részek is voltak, a levegőben pedig nagy örömömre egypár gyurgyalag vadászgatott… Kezdtem megszeretni Pécelt.”- így emlékezett az ország egyik legnagyobb hatású ornitológusa, természettudósa a településünkön töltött évekre. A természettudományok iránt érdeklődök jó eséllyel gyerekkorukban találkozhattak valamelyik könyvével. Schmidt Egon az 1950-es évek elején tartózkodott kényszerűségből pár évet Pécelen.

„Száműzöttek” Pécelen

Az 1940-es évek végén különböző okokból kitelepített értelmiségiek, politikusok közül többen találtak átmeneti menedéket Pécelen az 50-es években. A Budapesttől távoli, jellemzően falusias környezetbe kiköltöztetett, rendszer által üldözött családok a kitelepítési idő letelte után ugyanis nem költözhettek vissza Budapestre. Mivel munkájuk, családjuk mégis Budapesthez kötötte őket, ezért a fővároshoz közeli, jó közlekedési lehetőségekkel rendelkező településeket preferálták. Így például Pécelt.

Korábban volt már szó ezen az oldalon Rassay Károlyról, a két világháború között meghatározó demokrata politikusról, Pataky Tiborról az 1930-as évek kisebbségpolitikájának „ismeretlen eminenciásáról” vagy Lázár Károlyról, Horthy testőrparancsnokáról, akik mind hasonló körülmények között „keveredtek” Pécelre. Schmidt Egon Kossuth-díjas ornitológus is ebbe a csoportba tartozik.

A madarász pálya kezdetén

Schmidt Egon gyerekkorát Zala megyében töltötte, Becsehelyen. A család közel 500 hold földdel rendelkezett itt, a kis Egon csak úgy szívta magába a természet szeretetét. A birtokot ugyanakkor nem sokáig élvezhette az 1931-ben született fiú, 1945 után a földet elkobozták, a „sváb, kulák” családot pedig kitelepítették Tarnaleleszre. Ezzel Schmidt Egon továbbtanulási lehetősége is „elúszott”.

1954-ben hagyhatta csak el a család a Bükkszék melletti faluban lévő kényszerlakhelyüket, de Budapestre nem költözhettek. Rövid keresgélés után Pécelen találtak átmeneti otthonra.

Ismerkedés Pécellel

Schmidt Egon önéletrajzi könyvében említi, hogy édesanyja a Keleti pályaudvarról akart kimenni Pécelre, megnézni az ajánlott lakást. Az állomáson, a Pécelre induló helyen marhavagonokból álló szerelvény állt, nem szállt fel rá. Csak később derült ki számára, hogy az a vonat lett volna, ami Gödöllő felé indult – a szerelvényeket csak évekkel később cserélték le „rendes” kocsikra. Végül persze sikerült kijutnia a faluba, ahol Vida Sándoréknál talált egy bérelhető szobát a Pesti úton.

Egyik első munkahelyén, az Állatkertben, az akváriumnál 1957-ben. Forrás: Állattani Közlemények 2011.

Hamarjában nem is tudtam, hová tegyem Pécelt…”- Schmidt Egonnak meg kellett néznie a térképen, hogy hova is költöznek. Aztán persze hamar felfedezte a települést, a zöldebb „másik oldalt”, amit a helyiek – számára érthetetlen módon – Indiának neveztek, nagyokat sétált a Csunya tó környékén és követte a madarak hangját. („Emlékszem, leültem a fűbe, s hosszasan néztem, figyeltem őket…”). A Pesti úti ház kertjén keresztül egészen a Rákos patakig tudott lesétálni.

Fizikai munka és ismerkedés a tudományos világgal

Schmidt Egon az 1950-es évek elején fizikai munkát végzett: eleinte a 2. sz. Épületelemgyárban talicskázott sódert, majd – a péceli házigazda segítségével – a Keleti pályaudvaron végezhetett kisegítő munkákat. Hol a WC-t kellett takarítania, hol falat kellett vésni, de munka után hetente legalább kétszer bejárt a Madártani Intézetbe is.

Schmidt Egon. Fotó: Németh András Péter (Szabad Föld, 2009. július)

A Madártani Intézetben szerzett ismereteket aztán otthon, Pécelen már a gyakorlatban is kipróbálta: településünkön gyűrűzött először egy gébicset, itt figyelt meg először egy sárszalonkát vagy figyelt meg egy hermelint. Ezekről a megfigyeléseiről aztán később, tudományos karrierje során is megemlékezett. 1958-ban például már Aquila című ornitológus lap publikálta Madártani feljegyzések Pécel környékéről című cikkét.

Tudományos karrier

Schmidt Egon egyik könyve. Fotó: libri.hu

A Madártani Intézet után az Állatkertnél helyezkedett el Schmidt Egon, ahol megismerkedett feleségével. Az 1956-os forradalmat még Pécelen élte át, de a lassú konszolidációs időszakban ismét megnyílt a lehetőség, hogy visszaköltözzenek Budapestre (szülei és testvére maradtak még).

Schmidt több tucat ismeretterjesztő könyvet írt, de ennél sokkal több cikk köthető a nevéhez. Közérthető, tájékoztató jegyzetei, előadásai könnyen befogadhatók a gyermekek számára is.

Emlékezetes még a Kossuth rádióban indított, madárhangokat bemutató sorozata is.

Schmidt Egon 89 éves, jelenleg Budapesten él. Pécelen többször is tartott előadást iskolásoknak.

(A cikk összeállításához a szokásos forrásokon kívül nagyban támaszkodtam Schmidt Egon: A talicskától a Kossuth-díjig című önéletrajzi könyvére. Pécel gazdag madárvilágáról ajánlom még a Pécel madárvilága című facebook csoportot, ahol rendkívül szép fotókat lehet találni a településünkön felbukkanó madarakról.)