„A szabadkőművesek titkos jeleikkel olyan helyeken is befolyásra tesznek szert, ahova másképp be nem juthatnának.” – így figyelmeztette Huszár Károly, későbbi magyar miniszterelnök a Parlamentet 1910 őszén, mire Mártonffy Márton képviselő homlokára csapott és arcát a kezébe temette. Erre viccesen egy másik képviselő megjegyezte: „Mártonffy már jelez!” – persze nagy derültség lett az országgyűlésben. Pedig Mártonffy tényleg sokra vitte, ő volt a legnagyobb magyarországi szabadkőműves csoport, a Magyar Symbolikus Páholy nagymestere. Pécelen volt nyaralója, egy időben még Mártonffy utca is volt Pécelen.
Tanár, aki a jövő „polgári középosztályának” kialakításán dolgozik
Az örmény felmenőkkel rendelkező Mártonffy Márton 1848 márciusában született a mai Románia területén található Szilágy megyében. Eleinte teológiát tanul Kolozsváron, majd a papi pályáról lemondva, inkább a tanári pályát választja. 24 éves, amikor a kassai állami főreáliskolához hívják tanítani, de 25 évesen már igazgatója a helyi polgári fiú- és leányiskolának.
Progresszív gondolataival már az 1870-es évek elején felhívja magára a figyelmet. Kassán elindítja a Haladás című lapot, amely bátran közvetít ateista és szocialista gondolatokat. Katolikus tanári körökből már ekkor éles kritika éri oktatási nézetei miatt.
És ki fogja kétségbe vonni, hogy az iskola a közügyek között a legelső helyet foglalja el ?! Ennek a szerepkörnek fontosságát érzem attól az első percztől fogva, mikor hivatásom szavát megértve, ráléptem arra a pályára, mely az embert emberré alkotja, mely szivet nemesítve, lelket erősítve, elmét képezve törhetetlenül küzd a legfőbb őzéiért: az ember való boldogitásáért. Soha sem volt okom megbánni, hogy e nagy, e nemes, e mindenek felé emelkedő pályára léptem s a gondviselés különös kegyének tartom, hogy iskolaalapító és fentartó hatóságom még mint fiatal embert abban a kiváló szerencsében részesített, hogy egy keletkező iskola vezetését és gondozását reám bízta…
Forrás: Mártonffy írása a Kassai polgári fiú- és leányiskola iskola értesítőjében, 1887
Kassai tartózkodás után Temesvárra kerül, ahol tanítóképző intézetet alapít. Három év elteltével az akkori kultuszminiszter, Csáky Albin keresi meg azzal, hogy rábízza az iparosodás útján lépkedő Magyarország egyik kiemelt közoktatási feladatát, az iparos és kereskedő iskolák országos hálózatának építését. 1893-tól egészen 1910-ig látja le a főigazgatói poszttal járó minisztériumi feladatot. Ahogy Dr. Halkovics László statisztikus fogalmaz: „1893 után az iparosképzést egy nagy műveltségű, tapasztalt szakember, Mártonffy Márton tanonciskolai főigazgató irányította. Irányításával a hazai tanoncképzés századunk első évtizedének a végére szinte minden területen jelentős eredményeket tudott felmutatni.”
A tanonciskolák számát több, mint megkétszerezi, a jövő „munkásosztálya” számára ír és szerkeszt tankönyveket és terjeszt közérthető módon megírt, különböző szakmák alapjait bemutató „brosúrákat”, ezzel is népszerűsítve, vonzóvá téve a munkások körében a különböző szakmákat.
Hogy mennyire fontos és kiemelt terület tartozik Márfonffy keze alá, azt a Magyar Ipar 1902-ben megjelent, Mártonffy munkásságát méltató, kultusztárcától idézett beszéd jellemzi: „Egy egységes polgári középosztály megteremtőjeként dolgoznak iskoláink… A humanizmusnak is tesznek szolgálatot, akik ennek a 100.000 többnyire szegény ifjúnak szellemét művelik.”.
A szabadkőműves Mártonffy
A szabadkőművesség még ma is valami nagyon misztikus dolognak tűnik, a századfordulón, az olyan új áramlatok megjelenésével és felerősödésével, mint a szocializmus, vagy az ateizmus azonban ezek a főleg értelmiségieket tömörítő csoportosulások még „boszorkányosabbnak” hatottak. A magyar szabadkőművesség mindenesetre éppen a XIX. század végén, XX. század elején élte fénykorát.
Mártonffy az 1890-es évek közepén lett szabadkőműves (egyes források szerint 1896-tól). Az 1900-as évek elején már a két legnagyobb szabadkőműves páholy összeolvadásából megalakult Magyar Symbolikus Páholy nagymestere címet nyerte el, több vidéki páholy megalakításában vett részt.
Az 1920-as években meg is jelentek azok az „értelmező” hangok, amelyek Mártonffy szabadkőművességét összekötötték a munkások oktatásában betöltött kiemelt szerepével. Ahogy Vécsey József Aurél írja az Iparoktatásunk szabadkőműves kézben című dolgozatában: „A mindjobban fejlődő modern ipari élet új iskolatípusokat fejlesztett; alsó-, közép- és felső tagozatú intézményeket, amelyek az Egyház … elnézése folytán jelentékeny részben a szabadkőművesség kezébe kerültek.” Vécsey ugyanakkor nem tér ki arra, hogy pontosan milyen „károkat” okozott az, hogy egy szabadkőműves volt az ipari iskolák élén.
Sok további péceli vagy péceli kötődésű szabadkőművesről tudunk (a teljesség igénye nélkül):
Bárczy István, főpolgármester
Gábor Béla, az ujjlenyomatok első hazai szakértője
Irsai Adolf, Péczel folyóirat egykori kiadója
Kossuth Lajos
Rácz Gyula, államtitkár
Ráday Gedeon (a Ráday-kastély kertjének szabadkőműves jeleiről például lásd a pecelinfo.hu 2013-as interjúját).
Tanos Pál, Magyar Méh lap szerkesztője, újpesti politikus
Érdekes ugyanakkor országgyűlési képviselővé választásának története. 1905-ben elindult a választáson, ahol a szabadkőművességére vonatkozó állításokat tagadta, ezzel próbált szavazatokat szerezni. Ez ekkor nem sikerült, ellenfele jelentős többséggel nyert. Az 1910-es választásra már nyilvánvalóvá válhatott, hogy szabadkőművességgel inkább bukni lehet, mint nyerni. Mártonffy ekkor is próbálta elhatárolni magát a páholy munkájától, de megoldást az hozott, hogy a Magyar Symbolikus Páholy nagy sajtónyilvánosság előtt zárta ki Mártonffyt a soraiból. Ez már elegendő volt ahhoz, hogy a Tisza-féle Munkapárt jelöltjeként Szamosújvárott „behúzza” a képviselőséget. Kérdés persze, hogy ténylegesen is szakított-e a páhollyal…
Mártonffy Pécelen
Mártonffy Márton 1872-ben vette el Klupathy Máriát Kassán. Klupathy Mária testvére Klupathy Jenő, egyetemi tanár, akinek az első magyarországi röntgen felvételt köszönhetjük és az 1900-es évek elején szintén Pécelen nyaralt. Feltehetőn a „sógoron” keresztül ismerkedett meg Pécellel Mártonffy Márton és épített magának villát – talán 1912-ben – a mai Ady Endre utcában. Az utca rövid ideig Mártfonffy nevét viseli, majd az 1910-es években Bárczy István utcára nevezik, végül 1945 után kapja meg az Ady Endre utca nevet.
Mártonffy Márton és Klupathy Mária fia, Mártonffy Máriusz is Pécelen talál magának párt. Máriusz Bárczy István, a főváros egykori főpolgármesterének testvérét, Sacher Erzsébetet veszi feleségül – rossz nyelvek szerint – így juthat a fővárosi Elektromos Művek igazgatói székébe.
Mártonffy Márton 69 éves korában, 1917 májusában hal meg hurutos tüdőgyulladásban. Felesége mindössze egy hónappal éli túl férjét.