“Aki bűnös, szegény, ki sem gondol rája, Én mindig csak arra gondolok. “

„…proletárköltő, talán a legkülönb, de egyben nagyon előkelő poéta is…a zseni, a géniusz illata csap meg, mint májusi virágos ág, egyik-másik versében.” – Ady Endre írta ezeket a sorokat Farkas Antal, ma már teljesen elfelejtetett szocialista költőről 1914-ben. Kertész Mihály (Michael Curtiz), a Casablanca rendezője Farkas egyik verséből készítette utolsó magyar filmjét. A Népszava újságírója, író és költő közel egy évtizeden át élt a péceli Erzsébet-sétányon.

Szocialista költő

Farkas Antal szegény családba született 1875-ben. Pályája elején hat évig tanított Mezőtúr mellett egy tanyán. A falusi parasztok gondjai, a szegénység, – mai szóval mondva –„elitellenesség” határozták meg a fiatal tanító mindennapjait. 1902-ben kezd újságírással próbálkozni: a Makó és Vidéke, valamint a Szegedi Napló is alkalmazza.

Farkas Antal. Forrás: wikipedia

Baloldali elköteleződését nem rejtegette, a Népszava napilappá válásakor, 1905-ben már ott dolgozik a szerkesztőségben és ír riportokat, glosszákat a szegényparasztság helyzetéről – 1905 és 1919 között a lap legtöbb tárcát jegyző újságírója. Közben sorra jelennek meg verseskötetei.

Az én lantom

Nem lant az, amelyen dalokat pengetek,
Valami átkozott fadarab,
Melyet kínjában szült vajúdó rengeteg,
A porbasújtott gyilkos égharag.

Nem szerelmi dalok lágyan zengő szavú
Trubadúr-hárfája az enyém:
Nem tud rajta nótát verni a méla bú,
Sem a boldog, vidám érzemény.

A harmatcsillogás engem meg nem ihlet:
A nép verejtéke ragyogóbb;
Rózsaviruláskor nem száll meg az ihlet:
Vérrózsák nyílása meghatóbb.

Télölő tavasznál, hasadó hajnalnál
Népek ébredése szebb nekem.
Rabbilincs törését a csalogánydalnál
Ezerszerte jobban szeretem.

Ezer boldogságnak ragyogó világát
Elfödi előlem egy ború;
Nem tapsolom meg száz cézár tivornyáját,
Míg egy koldus éhes, szomorú.

Szeplőtelen szüzek leikénél — úgy vélem —
A Magdolnák lelke gazdagabb!
Hol a bűn leégett, annak helyében
Nem folt — egy-egy drága seb marad.

Ó, az én világom nem azok világa,
Kikre fény, jólét, hír mosolyog;
Aki bűnös, szegény, ki sem gondol rája,
Én mindig csak arra gondolok.

Az én költészetem fénye vérvörös fény,
Lángja a szenvedély, a harag.
Az én utam tüskés, nem taposott ösvény,
Az én lantom síró fadarab

Nem csak a vele szemben nyilván elfogult Népszava, de más korabeli lapok is arról számolnak be, hogy felolvasóestjeit rendszeresen jelentős érdeklődés kíséri. Farkas Antal az 1900-as évek elején egyértelműen népszerű költőnek számított. Bár Ady elismerően nyilatkozott a költőről, sőt Szolláth Dávid a Literatura 2013-as számában megjelent cikkében még Farkas József Attilára gyakorolt hatását is kimutatja; az utókor elfeledte a költőt.

Az átpolitizált témaválasztás nyilván felülírja a stílust, az elegáns megoldásokat: nem is lehet véletlen tehát, hogy egy szocialista költő – függetlenül tehetségétől – a feledés homályába vész. Alig találni olyan versét, ami ne a háborúellenességről, az elnyomott munkásokról és a proletárforradalom esélyeiről szólna – sehol egy könnyen idézhető szerelmes vers…

„Soha nem barátkozott meg a főváros kőrengetegével, ha tehette mindig menekült innen”

Az egykori lakcímnyilvántartás szerint Farkas Antal 1912-ben már biztosan Pécelen, az Erzsébet-sétányon élt, de már 1910-ben is jelentek meg írásai településünkről. Több verseskötetét, novelláját tehát minden bizonnyal településünkön írta. Vicces helyzetjelentéseit, tárcáinak témáját gyakran Mezőtúrról, annak környékéről meríti, de többször előfordulnak péceli élethelyzetek is ezekben az írásokban.

Farkas Antal az új napilap szerkesztőségében. Forrás: Népszava, 1990.03.01.

Egyik írásában beszámol például a péceli nyaralótelep egy „goromba fráter” lakójáról, aki elkapta a hozzá beosonó kacsa-tolvajt. Miután a szegény tolvajról kiderül, hogy terhes feleségének vinné a két kacsát, a mogorva fővárosi tulajdonos még egy pohár borra is meghívja „Czitrom Pétert”, akivel aztán csúnyán be is rúgnak. Persze a „tolvaj” a kacsával távozhat.

Francseket és Bárczyt is meg-meg említi ezekben az írásokban, de vannak ma még nem beazonosított helyhez és személyhez köthető jegyzetei is.

A Tanácsköztársaság

1919 márciusában még mindig Pécelen él. A nyíltan baloldali elveket valló újságíró településünkön aktívan részt vesz a helyi kommunista párt megalakításában, a Tanácsköztársaságban pedig tagja a Pécelen megalakult Munkások, Katonák és Földmíves Szegények Tanácsának.

Ahogy Zsedényi Aladár, szintén Pécelen élő újságíró írja: Farkas Antal „egy színmagyar, jóízű bohém… ha talán a soviniszta Budapesti Hírlap annak idején jobb szerződéssel kínálta volna meg, nem lépett volna a Népszava kötelékébe. Ő itt Pécelen nem sok vizet zavart. Odabent firkált nem közönséges tehetséggel megrendelésre”.

A személyes tragédiáját, öccse világháború utáni eltűnését megörökítő Jön az öcsém című verse a Tanácsköztársaság egyik legtöbbször idézett költeménye lesz. A Népszava is címlapon hozza a Keletről érkező baloldali fordulat metaforájaként is értelmezhető művet. A Casablanca mellett több nagy amerikai filmet is rendező Kertész Mihály még egy kis rövidfilmet („agitkát”) is készít a versből – nyilvánvalóan agitációs céllal (a mai szemmel nézve elég nyomasztó videó elérhető a youtube-on).

Másik híres – és ugyancsak széles körben terjesztett – írása ebből az időből a Kommunizáljuk-e Zsófit? Ebben a mai Gyakran Ismételt Kérdések műfajához közeli, de mégis cselekménybe foglalt alkotásban a proletárdiktatúráról terjedő álhíreket, félinformációkat cáfolja. Többek között a címben is sejtetett kérdésre (lehet-e egy nő több férfi tulajdona majd) ad nemleges választ.

„A szegények ingyenmuzsikása voltam”

A Tanácsköztársaság bukása után Farkas menekül. Először Romániába ment, de egy ottani írása miatt onnan is menekülnie kellett. Végül Bécsben telepedett le, miközben itthon – távollétében – elítélték a direktóriumban betöltött szerepe miatt. 1928-ban tért haza, de akkor már nem jött vissza Pécelre, Rákosszentmihályon telepedett le.

Rendszeresen ír még a Népszavának – többnyire álnéven. 1940-ben, 65 éves korában hal meg.

(Farkas Antal szülővárosában, Szentesen, az elektronikus könyvtárban több verseskötete és novellája is elérhető. Az idézeteket és az írásban hivatkozott élettörténeti  kiegészítések egy részét is innen gyűjtöttem.)