„Ráday nélkül a sok ellenkezésekkel küzködő dolog könnyen elsülyedhetett volna… örömmel vallom, hogy minden jót itt az én szeretett barátom teve; én semmit nem.” – így emlékezett vissza Kazinczy Ráday Pálra (III.), akivel közösen készítették elő az első hivatásos magyar színházi előadást 1790-ben. Ráday Pál (III.) éppen 250 éve született.
Az irodalmár Gedeon nagypapa nevelése
A Ráday család az évszázadok alatt nem fukarkodott a Pál és Gedeon nevek osztogatásával, így számoznunk kell a család sarjait. Sokan azt gondolnák, hogy csak az elsők alkottak maradandót, de a családfát áttekintve (akár a kastély bejáratánál) hamar kiderül, hogy vannak még nagy formátumú emberek a péceli családban. A harmadik Pál – akinek most ünnepeljük születésnapját – a Rákóczi diplomatájaként jeleskedő Ráday Pál dédunokája és a péceli kastélyt barokk stílusban felépíttető polihisztor Ráday Gedeon unokája.
Ráday Pál 1768. március 31-én született (az ünnepeltünket a későbbiekben nem számozom). A szülők kevesebb időt töltöttek a kis Pállal és testvérével, Gedeonnal (még egy Gedeon, de ne vesszünk el), a gyerekeket többnyire a nagyszülők nevelték. Az ifjú Ráday Pál tehát közvetlenül az irodalmár és könyvgyűjtő Ráday Gedeontól tanulhatta el az irodalom és művészetek iránti érdeklődést. A színművészet állandó téma a kastélyban: a nagypapa és apuka is irodalmi műveket fordítanak, sőt II. Gedeon, Pál apja építteti meg a sövényszínházat a kastély kertjében.
Gyerekkorától a színházi életben
Bár egyes források szerint ebben a sövényszínházban, Pécelen volt Mozart: Szöktetés a szerájból magyarországi ősbemutatója, ezt Berecz Ágnes és Lángi József Aranyidők a péceli Ráday-kastélyban című könyvükben – kikutatva az eredeti dokumentumokat – határozottan cáfolják. Még ha el is kell engedünk ezt a számunkra, péceliek számára rendkívül hízelgő „sztorit”, azért azt a hivatkozott tanulmány is megállapítja, hogy ettől még lehettek színházi előadások a XVII. század végén, XVIII. század elején a kastélyban és megkérdőjelezhetetlen a Rádayak színművészet iránti elkötelezettsége.
1785-ben az akkor még csak 17 éves Ráday Pál már részt vesz magyar nyelvű, kisebb előadások szervezésében Pesten. Ezeket vélhetően apja vagy nagyapja finanszírozza, a magyar nyelvű színházi előadások ugyanakkor még nem válnak rendszeressé. A fellépő színészekről nincs információ, de a feltételezések szerint Pál ifjúkori barátai körül kerülhettek ki az első színészek.
Felkérés az első magyar nyelvű előadás rendezésére
Az ifjú Ráday Pál tehát már fiatalon is jól értesültnek számít a színház világában és otthonosan mozog az akkor még főleg német nyelvű színjátszók körében. Kazinczy Ferenc tehát nem véletlenül fordul 1790 augusztusában német nyelven írt levelében az általa nagyon jól ismert Ráday család legifjabb, akkor még csak 22 éves főnemeséhez. A magyar nyelvű hivatásos társulat és színház létrehozásáért küzdő Kazinczy az erre a célra legalkalmasabb embereket keresi meg: Prónay Lászlótól, aki a magyar nyelv hivatalossá tételéért küzd anyagi támogatást szerez, a színjátszásban járatos Ráday Páltól pedig szakmai iránymutatást kér. Kazinczy így hízeleg Rádaynak: „kötelezze most le hazánkat és engem az intézet vezetésének felvállalásával. Keressen férfiakat, akik e szerepre alkalmasak, taníttassa be őket szerepeikre jól, egyezkedjék a budai színház bérlőjével magára a színházra, a ruhákra és a szükséges próbák tartására nézve… Önnek lesz feladata (mert reménylem, hogy ön e szolgálatot hazánk iránt, mely alkalmat ád önnek, hogy nevét örökre emlékezetessé tegye a maradék előtt, nem fogja elutasítani) a szerepek kiosztása. Különösen figyeljen arra, hogy a színészek igazán magyarosan ejtsék ki a szavakat s hogy semmiféle hamis hanghordozást ne használjanak.”
Ráday Pál főleg egyetemi hallgatókból, iskolásokból toboroz társulatot, de a Kazinczy által megálmodott Hamletet túl nehéznek érzi a „színigazgató” és társulata, így könnyedebb művet vesznek elő (Simai Kristóf Igazházi című darabja lesz a kiválasztott). Az első hivatalos magyar színi előadást 1790. október 25-én tartják a Budai Várszínházban.
Kisebb megszakításokkal Ráday Pál egészen haláláig meghatározó szerepet tölt be a pesti színházi életben: bérlője a pesti játékszínnek, társulatot igazgat és közben külön színházi szakkönyvtárat gyűjt a péceli kastélyban.
Utolsó évek
1825. április 9-én a Rákos utcában tűz üt ki, amely végigterjed a falun. A tűzvészben több épület leég, megsérül (például a Szemere kúria is), de a lángok elérik a Ráday kastélyt is. A nagyterem mennyezete leszakad, leég a magtár, de ennél sokkal fájdalmasabb Ráday Pálnak, hogy megsemmisül a képgyűjtemény és a frissen gyűjtött színházi könyvtár is.
Nem sokkal élte túl a kastély újjápítését. Az ácsok, bádogosok és kőfaragók 1826 decemberében fejezték be a felújítást, Ráday Pál még egy évet élhetett a kastélyban. A magyar főnemes, református egyházkerületi felügyelő, császári és királyi kamarás és színigazgató 1827. január 21-én halt meg Pécelen. Felesége, a „híres szépségű” és „táncáról messze földön híres” Prónay Ágnes (aki az első színházi társulat felállítását Kazinczy felkérésére anyagilag támogató, korábban említett Prónay László unokája) 1844-ben halt meg, szintén Pécelen temették el.
A színházi világ Ráday Pál után sem marad Ráday nélkül. Ráday Pál fia Ráday Gedeon (IV.) a Pesti Magyar Színházat igazgatja 1838-tól, majd a Nemzeti Színház első igazgatója lesz (ilyen minőségében egyengeti Jókai Mór és Laborfalvi Róza esküvőjét is a péceli kastélyban).