„Ez volt az egyik luxusépület abban az időben” – idézte fel Fáy István, Pécelről Kanadába emigrált író egykori visszaemlékezésében az Erdey-Grúz villát. Ez komoly elismerés, tekintettel arra, hogy a Kossuth téren körben szebbnél szebb kúriák álltak az 1900-as évek elején. A villa mai elnevezése csak az Erdey, illetve Grúz családok neveit őrzi, pedig ennél sokkal szerteágazóbb az a családi háttér, amely számára évtizedeken keresztül biztosította az otthon melegét az épület.  Ahogy Márquez Száz év magánya hömpölyög végig a Buendia család történetén, úgy őrzik a még nyomokban eredeti hangulatára emlékeztető, ma is álló épület falai az egykor volt „nagy” családok történeteit és kapcsolatait. A Pécelen élő és nyaraló Haas-, Erdey-, Melichár-, Ferdinándy- és Szilágyi családok összekapcsolódásáról is szól ennek a háznak a története.

A község első orvosa

Haas József volt a település első orvosa. 1830 környékén telepedett le Pécelen, magánpraxisokkal kezdte a munkáját, majd földeket vásárolt és házat építtetett magának a Ráday-kastéllyal szemben. Ekkor még a település képe teljesen máshogy nézett ki, a mai Kossuth tértől a Lélek patakig az utca református templommal szembeni oldala sokkal „szellősebb” volt. Ezen a – korábban Kun és Sárközy családok tulajdonában álló területen – terjeszkedett a Haas család.

Egyes források szerint Haas József már kezdeményezte, hogy Pécelen is épüljön egy kórház, de – ami forrásokkal ugyancsak nehezen igazolható – a visszaemlékezések szerint ezt utódjának, Bendel Józsefnek sikerült megvalósítania. Persze nem egy nagy kórházra kell gondolni, mindössze kettő, illetve később négy ágyas épület lehetett ez. Ha igazak ezek az utalások, akkor a katolikus temető mellett állhatott a péceli kórház.

Haas József azonban saját magának biztosan elkezdett tervezgetni egy tágasabb nyaralót. A szecessziós épületet telkének falu központja felé eső részére, a Kossuth térre álmodta. A ma már Zeneiskolának helyet adó épületet végül 1902-ben lánya, Haas Zsófia fejezte be.

Haas Zsófiáról sokat nem tudunk ezen kívül, mindössze azt, hogy 1865-ben egy péceli „műkedvelői előadáson” a helyi Fáy és Ráday ifjakkal, valamint más vendégművészekkel előadtak egy darabot. A színházi előadásra készült plakáton azonban az egyik szerepnél csak „N.N.” monogram szerepelhetett, ugyanis Haas József nem járult hozzá, hogy lánya nevét kiírják egy ilyen esemény meghívójára.

Haas József másik gyermeke, Haas István segédszolgabíró volt. Pákh Gizellát vette feleségül, így a Haas család és a szintén Pécelen élő híres pesti ügyvéd és képviselő Szilágyi Virgil rokoni kapcsolatba kerültek: Gizella anyja Szilágyi Hermin Virgil testvére volt; apja Pákh Pál pedig a Vasárnapi Újságot alapító Pákh Albert testvére. István azonban nem sokáig maradhatott szolgabíró, apja kérésére Lipótmezőre szállították, miután többször került fiával kellemetlen helyzetbe a legkülönbözőbb társaságokban. Volt, hogy „mindent összetört, a feleket s a csendőröket tettleg bántalmazta”, az idegösszeroppanást látva a társaság hölgy tagjai rosszul is lettek néha, végül az újságok már kijelentő módban fogalmaztak meg róla, hogy „Haas meg van zavarodva elméjében”.

A Haas birtokból Erdey-villa lesz

Az 1830-as és 40-es években elismert és megbecsült Hirschfeld Fülöp (később Erdey) orvos és közgazdász fia, Erdey Antal 1868-ban vette el a péceli Haas Zsófiát. Antal is vásárolt földeket, így tulajdonképpen a Kossuth tértől Lélek patakig tartó, Ráday-kastéllyal és a református templommal szembeni terület már az Erdey-Haas családé volt a XIX. század végén.

Erdey Antal a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-egyetem (a mai ELTE) központi irodaigazgatója, a „klasszikus nyelvek alapos ismerője” volt, Pécelről járt be feladatait ellátni.

A ma is látható villa végül 1902-ben készült el, ugyanakkor Haas Zsófia apja és férje sem érhették meg annak átadását. Erdey Antaléknak négy gyermekük született: Gyula, Lili (ők nem házasodtak meg), Aladár és Teréz.

Erdey-ből Melichár-villa

Erdey Terézt a későbbi egyházjogász majd honvédelmi államtitkár, Melichár Kálmán vette feleségül. Melichár Kálmán fontos krónikása lett az 1800-as évek végi Pécelnek, az egykori Péczel folyóiratban is jelentek meg visszaemlékező írásai, amiknek köszönhetően sokkal többet tudhatunk a településünkre költöző Bárczy vagy Ferdinándy családokról. A Ferdinándy családot ráadásul meglehetősen közelről ismerte, hiszen édesanyja, Ferdinándy Lujza a szintén Pécelre költöző Ferdinándy Bertalan testvére volt. A Ferdinándy család ma élő leszármazottai is emlékeznek még a Melichár család péceli villájára történő utalásokra. Azaz a „nagy” péceli családok vélhetően össze is járhattak a tágas kerttel rendelkező, központi helyen elterülő kúriában.

Melichár egyetemi tanár volt, elsősorban teológus, egyházjogász, a tábori lelkészkedésről írt munkái mellett nagyobb publicitást kaptak még a házasság intézményéről írt cikkei. A szigorú katolikus alapállásából kiindulva így írt például 1916-ban: „Közismert tény, hogy a házasságonkívüli, többnyire pillanatnyi szeszélyből létesült, túlnyomóan ideiglenes tartamú viszonyból eredő népszaporodás rendszerint degenerált gyermekekből áll, ami a törvénytelen gyermekek magas halandósági százalékában is megnyilatkozik.” A ma is fontos politikai kérdésként kezelt népesedési ügyekkel foglalkozik cikkében – ami a világháború éveiben különösen indokolt. A megoldást a vallásos nevelésben látta: „a lelkészkedő papság készíthetné elő a népszaporodásra fogékony erkölcsi talajt azáltal, hogy a vallásosságnak s az ebből eredő hazaszeretetnek magasztos tanait a magyar nemzet szaporodásának szükségére irányítaná.” Talán még ma is ismerősen csengenek az ilyesfajta gondolatok… Legjelentősebb munkája ugyanakkor a katolikus autonómiáról szóló monográfiája (ebben a kérdésben – ahogy arról korábban már volt szó – a péceli rokon, Szilágyi Virgil is exponálta magát).

A honvédelmi minisztériumba a péceli Ráday családból származó Ráday Gedeon minisztersége alatt került Melichár Kálmán. Az I. világháború évei alatt vitte a hadszolgálatokhoz kapcsolódó ügyeket. Kálmán több péceli civil szervezetben is helyet kapott, 1934-ben díszpolgári címmel jutalmazta a település.

Melichár Kálmán testvére, Gizella 1890-ben egy vasúti balesetnek lesz áldozata. A péceli nyaralására igyekvő asszony éppen a személyvonat utolsó kocsijában ült, mikor egy tehervonat véletlenül éppen beléjük szaladt. Bár több embernek sikerült leugrania a figyelmeztető kiabálásokra, az „erős testű nő” a kocsiban lelte halálát. Más tudosítások szerint a kalapjáért fordult még vissza. Férjének még sikerült időben leugrania a szerelvényről. Gizella mindössze 37 éves volt ekkor.

A villát ebben az időben (1920-as évek) már nem lakták folyamatosan. A gyönyörű kovácsoltvas kerítéssel körülvett kúria ősztől tavaszig zárva volt, Melichárék – személyzetükkel – csak tavasszal jöttek ki Pécelre nyaralni.

Erdey-Grúz-villa

Még egy generációt vissza kell lépnünk, hogy megértsük, miért hívjuk ma Erdey-Grúz villának a villát. A már említett Erdey Fülöp Antal nevű fia került Pécelre a Haas Zsófiával kötött házassággal. Erdey Antal Róza nevű testvérét Grúz Albert vette feleségül.  Mivel gyermekük nem született, ezért Erdey Antalék egyik gyermekét, Aladárt örökbe fogadták – feltehetően a szülők halála után.

Haas Zsófia halála után a telek a gyerekek között lett szétoszva. Az egyik fele lett Erdey Terézé és Melichár Kálmáné, a másik fele pedig Erdey Aladáré. Miután Erdey Aladárt Grúz Alberték örökbe fogadták, felvette az Erdey-Grúz nevet. Innen jön tehát a villa ma használt elnevezése.

Erdey-Grúz Aladár fiából híres kémikus lett, Kossuth-díjat is kapott. Neve ugyanakkor inkább azért lett emlékezetes, mert Rákosi kormányában oktatási miniszter lett – mindezek ellenére vagy mellett ugyanakkor tudományos eredményeit nem vonják kétségbe.

A villa sorsa a XX. században

A Tanácsköztársaság hónapjaiban a helyi kommunisták az épületet elfoglalták és „gyűlésekre alkalmassá tették” két szoba egybenyitásával. Zsedényi Aladár erről az időszakról szóló könyve szerint még egy ateista óvodát is berendeztek az egyébként meglehetősen vallásos család nyaralójában. Miután megbukott a Tanácsköztársaság, a székesfehérvári ezred katonái itt gyűjtötték össze az elmenekülni nem tudó helyi kommunistákat vagy akit csak annak tartottak.

Mikor visszakerült az Erdey családhoz a villa, Aladár a Lélek-patak felé eső részt felparcellázta. A második világháború alatt a család Budapestre költözött. Először német alakulatoknak volt a kiképző helye, majd román és szovjet katonák szállták meg a jó fekvésű, tágas villát. Egy leszármazott visszaemlékezései szerint „nagyapám könyvtárát terítették a katonák a sáros udvaron, hogy ne legyen sáros a csizmájuk”.

1945-ben a Magyar Kommunista Párt foglalta le az épületet – szokatlan módon Gáspár Sándor párttitkár még elnézést is kért a Melichár családtól mindezért. Rendszerváltáskor a család kárpótlásként visszakapta az épületet. Ma itt működik a Zeneiskola.

(A szokásos forrásokon és a cikkben említett forrásokon felül még a Péceli Alapfokú Művészeti Iskola előterében kirakott, Erdey-leszármazott Marton László 2013-ban leír visszaemlékezésére támaszkodtam. Marton László – a fenti családfán is jelölt – Melichár Mártának volt fia, Melichár Kálmán unokája, Haas József dédunokája.)