„…puskával elbarangol egész napokat, de még senki se látta, hogy akár egy nyulat is hozott volna haza. Könyvtára van vadászati szakmunkákból, de maga sajnálja lelőni a vadat. Valóságos Jókai-figura…” Babits Mihály többek között így idézte fel az egykori főerdész, méhész és újpesti politikus alakját Kártyavár című regényében. Tanos Pál több, erdőről szóló cikk és könyv szerzője 1898 és 1910 között élhetett Pécelen.
Az apátság főerdésze
A gánti származású Tanos Pál 20-as éveinek elején még Veszprémben él, majd a környék legjelentősebb „gazdaságánál”, a tihanyi apátságnál helyezkedik el. A bencés rendi tihanyi apátság birtokai a XIX. század második felében Veszprém és Zala megyében, valamint a Balaton déli partján, Somogyban terültek el. Tanos főerdészként eleinte Tihanyról, később Endrédről (Balatonedréd) irányítja a somogyi erdőgazdálkodást.
A konfliktusoktól nem riad vissza, többször összetűzésbe kerül a számtartóval, aki szeretne minél több erdőt művelés alá vonni, míg Tanos inkább az erdőtelepítések mellett érvel. Az öregedő fák miatt szükségessé váló pótlások érdekében az apátság is többnyire Tanos mellé áll ekkor a kérdésben.
Későbbi könyvének előszavát író Rákosi Jenő szerint már ekkor is „egy fránya, makacs, igazmondó s igazságában kérlelhetetlen ember volt”. Ilyen előélettel választja 40-es éveinek második felében a politikusi karriert. Éppen fordítva cselekszik, mint ahogy mások tennék: ő a „nyugisabb” erdőjárást cseréli le egy politikai feszültségekkel terhelt fővárosi kerület politikai csatározásaira.
Újpesti politikus
A hat gyermekkel megáldott család 1885-ben költözik Budapestre, Káposztásmegyerre. Tanos 1888-tól – az akkor még csak nagyközségnek számító – Újpesten képviselő, majd 1889-ben községi bíróvá nevezik ki, így tulajdonképpen a település második legfontosabb embere lesz.
Ennek a városi rangra törő, de mégis vidékies, uram-bátyám világban élő „Újvárosnak” az életét idézi meg Babits a már fönt hivatkozott kisregényében, ahol a Kerbolt néven szereplő, Tanos Pálról mintázott karakter felbukkan. A „fülledt levegőjű városban” a „tehetséges és korrupt polgármester és a korrekt Kerbolt vívják harcukat egy bolond, mocskos, minden gazságra és apró haszonra, csatornaszagú manőverre kapható lakossággal” – ahogy az Est újságírója írja a regényt bemutató cikkében.
Végül az Újpestet átszövő korrupció győz, Tanost hátrébb léptetik, 1896-ban anyakönyvvezető lesz. Ebben a pozícióban is tud azonban még meglepetést okozni politikai ellenfeleinek. A Pesti napló egykori tudósítása szerint ugyanis előfordult, hogy egy befolyásosabb embert nem fogadott el tanúnak, mert igazoló okmányai nem voltak. A beszámoló szerint Tanos kijelentette: „amíg nem hoznak becsületesebb tanút, nem adhatom össze önöket!”.
1898-ban már anyagi biztonsága is veszélyben van, megfosztják hivatalától. A Budapesti Hírlap így kommentálja Tanos háttérbe szorulását: „a község intelligenciája kénytelen volt meghódolni a lakosság legalsóbb rétegének”. A politikától visszavonult 55 éves férfi családjával ekkor költözik Pécelre.
Erdőjárás és méhészkedés Pécelen
Ebben az időszakban Tanos írással, méhészettel és családjával foglalkozik. Bár korábban is jelenik már meg könyve (1895-ben Az erdő világa), 1905-ben Pécelen megírja Az erdőzúgás című kötetét (ma is elérhető, akár online is).
A Budapesti Hírlap így ír a könyvről: „Nekünk érthetetlen, neki ékesen szóló nyelven szól az erdő, megelevenednek a fák, elárulják a vadak és pillangók szerelmi titkait a virágok. …. És a mi e könyvnek és Írójának fődisze: itt nincs semmi üres föllengés, ömlengő frázis, a mely mögött nyomban megérezzük az ürességet. Tanos Pál átéli az erdő titokzatos és gazdag életét.”
Ugyanabben az időben Pécelről szerkeszti a Magyar Méh című szaklapot, részt vesz – az egyébként rendkívül kiterjedt – péceli méhész közösség életében. (A teljesség igénye nélkül, az 1899-ben alakult péceli méhész közösségben megfordul Pekáry István, az ujjlenyomatok hazai szakértőjének, Gábor Bélának testvére, Hatala Péter iszlámkutató, a Kugler család stb.)
Életének utolsó éveiben még visszahívják Újpestre, Ugró Gyula polgármester mellett lesz elnöki tanácsos egészen haláláig, 1912-ig.
A cikk összeállításához – a szokásos forrásokon túl – az alábbi forrásokra támaszkodtam: Dokumentumok Újpest történetéhez 1840-1949 (szerk.: Sipos András); Kadlecovits Géza: Szabadkőműves páholyok Újpesten, Helytörténeti Értesítő 2011/1; Fülöp Éva: Szántódpuszta kapitalizmus kori agrártörténete 1848-1945, disszertáció (a tihanyi apátság birtokairól szóló részek)