Bajnok csapat

Botrányos bajnoki döntő” – ezzel a címmel számolt be a Sporthírlap 1921. július 7-én a megelőző vasárnap rendezett Pécel – Monor labdarúgó mérkőzésről. Az akkor tíz éve alakult Péceli Atlétikai Klub labdarúgó csapata ebben az időszakban tartósan ott állt a második osztályú bajnokság élvonalában, a cikkben hivatkozott mérkőzést is megnyerte.

A PAC születése

A Péceli Atlétikai Klub informálisan 1911-ben alakult, az egyesületet hivatalosan azonban csak 1912-ben jegyezték be: a belügyminiszter 1912. július 14-én írta alá a klub alapszabályát. Az egyesület célja az „összes sportág művelése” volt a kezdetekben. Síkfutásra, távolugrásra, magasugrásra, diszkoszvetésre és gerelydobásra is volt lehetőség a péceli sportkörben. Ezek tulajdonképpen azok a sportágak, amikben pár évtizeddel korábban még a péceli nyaraló „aranyifjak” is szerveztek maguk között versenyeket (lásd Bárczy István egykori főpolgármester vagy a későbbi miniszter Ferdinándy fiúk futóversenyeit a mai Pesti úton).

Az egyesület az 1924-es földreform során a Kelecsényi családtól megszerzett területen alakíthatott ki sportpályát, ami jelenleg is itt található.

Focisták a csúcson

A P.A.C. labdarúgó csapata 1920-ban ért el a csúcsra. Az I. világháború után újjászervezett hazai bajnokság második osztályában játszottak ekkor a péceli focisták. Az országnak ebben az időben volt egy első osztályú, jellemzően fővárosi csapatokból álló bajnoksága és mellette volt egy másod osztályú, vidéki bajnoksága. A vidéki bajnokságot régiókra bontották, így volt nyugati, középmagyarországi, északi, keleti, délnyugati és déli. A kerületeket további alosztályokra tagolták, ezekben jellemzően 4-6 csapat állt versenyben egymással.

A PAC bajnok focistái 1921-ben. Forrás: Földessy János: A magyar futball és magyar labdarugó szövetség. A vidék futballsportja. Bp, 1926.

Pécel az 1919/20-as bajnokságban már megnyerte a saját alosztályát, az 1920/21-es bajnokságban pedig már az egész középmagyarországi régiónak lett bajnoka. A bajnokság utolsó szakaszában a kecskeméti, budafoki, monori és váci focistákat utasította maga mögé a veretlen péceli csapat. A döntőt 1921. július 3-án rendezték a Halom utcai pályán.

A döntő mérkőzés 1921-ben

A helyszíni beszámolók szerint a rendes játékidőben nem sikerült eldönteni a meccset. A hosszabbításban azonban a péceli csapat „jobböszekötő csatára által a kapuba lőtt labdát Monor kapusa a kapuvonalon belül kísérelte meg védeni.” A bíró a gólt megadta, amiből persze botrány lett. A monori játékosok erőst tiltakoztak a döntés ellen, tettlegességig fajult a helyzet, a „kapus súlyosan megsértette a mérkőzést vezető bírót” és magától le is vonult a pályáról, a monori jobb hátvéd a bírók sértegetése után hasonlóan cselekedett. A hátralévő pár percet a Monor még 9 emberrel lejátszotta, de fordítani természetesen már nem tudtak az álláson. A Sporthírlap tudósítója még szükségesnek tartotta rögzíteni, hogy „a mérkőzés egyébként nem tartozott a lelkesebbek közé, rendszertelen támadások és egyéni akciókkal kísérletezett mindkét csapat.”

A kerületek között megrendezett mindent eldöntő bajnokságon azonban már sajnos a Pécel nem tudott nyerni. A 1920/21-es szezonban a Szeged nyerte a „legjobb vidéki csapat” címet. Az eredmény azonban így is nagyon szép, hiszen Szeged, Miskolc, Szombathely, Pécs és Kisvárda mellett Pécel neve szerepelt az egyes kerületek tabellájának élén 1921 nyarán.

Pécel még három idényen keresztül vezette a kerületi bajnokságokat, a második világháborúig nagyjából végig a másodosztályban szerepelt a csapat. Bár az egyesületnek jó összeköttetései is lettek időközben (a Magyar Labdarugó Szövetség egyetlen bárói címmel rendelkező elnöke, Kray István történetesen ugyancsak rendelkezett péceli nyaralóval az 1900-as évek elején), több zűrös átszervezés és átalakulás terhelte később a klub történetét. Az 1921-es sikert nem sikerült megismételni.