Bereczky Albert, református püspök

„…lelkészi értekezlet volt nagytermünkben. 34 lelkész és 11 világi, 5 nő vett részt… Az értekezlet határozatai egy egyezségben foglaltattak össze…” – 100 évvel ezelőtt Forgács Gyula, péceli református lelkész ilyen távirati stílusban emlékezett meg az egyházközség „naplójában” a magyar református közösség belső megújítási törekvéseivel színre lépő később nagy hatású „Péceli kör” indulásáról. Az egyház történetében „Péceli program” néven jegyzett reform elképzelések egyik központi alakja lett Bereczky Albert péceli lelkész, később református püspök.

Ahogy Molnár Sándor Károly történész fogalmaz egy helyen: Bereczkyt „be lehet mutatni az ún. ‹‹ébredési mozgalmak›› egyik jelentős budapesti igehirdetőjének éppúgy, mint az 1948 utáni állami politikai rendszer kedvezményezettjének.”

Apponyi törvényesített gyermeke

Bereczky Albert természetes és törvényes szüleinek beazonosítása nem egyértelmű. Az anyakönyvi kivonat szerint „Bereczky Albert Gábor Mária” 1890. augusztus 10-én született, de csak december 14-én keresztelték Budapesten. Az anyakönyvben megjelölt apja Bereczky Endre Tasson gazdálkodó birtokos, anyja báró Pongrácz Mária.

Bereczky Albert születési bejegyzése

 

Bereczky Albert neve mellett „törvényes az állami törvényei szerint” szerepel, ami azt jelenti, hogy az egyház szerint nem az. Keresztapaként gróf Apponyi Albert (egyébként keresztlevele szerint ő is bírja a „Mária” keresztnevet) politikus van megjelölve.

Gróf Apponyi Albert fiatalon. Forrás: OSZK

Apponyi nevének felbukkanására részben a szóbeszéd, részben Bereczky saját szóbeli közlése, részben a későbbi Állambiztonsági Szolgálat jelentései alapján lehet magyarázatot adni. Ezek szerint a majdnem 50 éves koráig „szingli” életet élő Apponyi és báró Pongrácz Mária kapcsolatából született az állam előtt törvényesített gyermek.

Az eleinte katolikus nevelésben részesülő gyermek, anyja harmadik házasságában kerül közelebb a református valláshoz, amikor Pongrácz Máriát elveszi a dunabogdányi református lelkész. Apponyi ugyanakkor továbbra is támogatja a fiú neveltetését, aki először Pápán, majd Bázelben tanul teológiát.

Péceli kör

Nem lehet cél itt most a református egyház történetében egyébként jelentős mérföldkövet jelentő Péceli kör, illetve a péceli program céljának, tartalmának, eredményeinek részletes ismertetése. Az első világháború utáni, a trianoni békeszerződést követően kialakult kaotikus helyzetre, egyúttal a baloldali mozgalmak század eleji felbukkanására reflektáló, az egyház belső megújítását szorgalmazó kezdeményezés tagjaiból később többen lettek püspökök, esperesek. Ehhez a Pécel körhöz sorolható egyébként Tildy Zoltán későbbi miniszterelnök, majd köztársasági elnök, Bereczky Albert diákkori barátja (de több szál is összefűzi őket: Tildy Zoltán adta össze Bereczky Albertet és feleségét; ifj. Tildy Zoltán vette el Bereczky lányát).

Forgács Gyula kezdeményezésére létrejövő 1920. augusztusi péceli konferencia egyik kézzelfogható eredménye volt a Reformáció, illetve Igehirdető című lapok elindulása. Szerkesztőik: Forgács Gyula péceli lelkész, Bereczky Albert későbbi péceli lelkész és Tildy Zoltán későbbi miniszterelnök voltak.

Lelkészi évek Pécelen

Az 1910-től 1924-ig Pécelen szolgálatot teljesítő Forgács Gyula helyére elsőnek Deme László neve merült fel. Deme László – aki ekkor már Pécelen élt – ugyanakkor a Tanácsköztársaság ideje alatt tett megnyilatkozásai miatt még nem foglalhatta el a tisztséget. Ekkor lett Bereczky Albert péceli lekész.

Bereczky Albert. Forrás: pozszonyiut.reformatus.hu

A Ráday család fennhatósága alatt állló, évszázadokon keresztül református többségű település az 1800-as évek végén, a Kelecsényi család megjelenésével kezdte megváltoztatni vallási színezetét. A katolikus közösség arányának növekedésével párhuzamosan a konfliktusok száma is nőtt. 1924-ben például így ír a településen belüli – vallási – széthúzásról: „a surlódásnak nem az az oka, hogy az emberek komolyan veszik a maguk vallásos életét, hanem éppen ellenkezőleg: az hogy az igazi, belső vallásosság hiányzik belőlük.” Mindezek mellett ugyanakkor Bereczky megakadályozza a katolikus közösség keresztállítási törekvését is (Maglódi út végére tervezték a péceli katolikusok).

Tagja volt az Iskolánkívüli népművelési bizottságnak, a helyi Levente egyesületnek és a Stefánia-szövetségnek is. 1926-ban jár Deme László korábban hivatkozott „büntetése”, Bereczky ekkortól teológiai könyvek, újságok kiadásával foglalkozik.

A II. világháború és a háború után

A zsidó törvények megjelenésekor felemeli hangját. Az 1930-as évek végén már írásban is megjelennek a zsidók üldözését elítélő cikkei, közleményei. A Zsidók titka című cikkében például így fogalmaz 1938-ban: „Az egyház bizonyos módszereket örökre elítél. Ha durva erőszakkal embereket üldöznek, ha pl. zsidókat vernének az utcán, ki kellene tárni az ajtóinkat és befogadni őket a Krisztus nevében. Az igazság mindig megmarad és a legnagyobb igazság a szeretet… Világos, hogy keresztyén ember pl. nem ‹‹utálhatja a zsidót››, mert az Isten mindnyájunkat a maga képére teremtett…”

A Pozsonyi úti református templom. Fotó: pozsonyiut.reformatus.hu, Preisz Tivadat
Emléktábla a pozsonyi úti templomon. Fotó: pozsonyiut.reformatus.hu

Nem csak beszél, de tesz is lépések a zsidók érdekében. A Pozsonyi úti református templom egyfajta központja lesz a zsidómentésnek: embereket bújtatnak, élelmet hordanak Bereczky vezetésével a gettóba, kitöltetlen keresztleveleket adnak át a zsidó közösségnek. Bereczky szolidaritásból még hosszú hajat és szakállt is növesztett ebben az időben.

A háború után belép a Független Kisgazdapártba, képviselőként a parlamentbe is bejut. 1948-ban a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökévé választják. 1949 és 1959 között pedig a református konvent és zsinat vezetője. Kétes megítélés alá esik ekkori ténykedése, hiszen jelentős szerepe volt a református egyház és az akkori államhatalom közötti megegyezésben. Kidolgozta a „keskeny út teológiáját”, ami a református valllás és a szocializmus összeegyeztethetőségéről (sarkosabban fogalmazva inkább egyfajta megalkuvásról szólt). Azért kell igenelni a szocializmust, „mert itt élünk és itt a szocializmus világa van”…

1958-ben betegségére hivatkozva visszavonul, 1966-ban halt meg Budapesten.

(A szokásos forrásokon felül a cikk összeállításakor nagyban támaszkodtam Molnár Sándor Károly: Bereczky Albert levele Forgács Gyulának című elemzésére, valamint Hünlich Róbert: Az igazi Bereczky című írására, ahol az Állambiztonsági Szolgálat jelentéseit idézi. Végül felhasználtam még a pozsonyiuti.reformatus.hu oldalon található információkat.)