„…telepét és irodahelyiségeit a mindinkább növekedő igényeknek megfelelően kibővítve, újonnan épült és a modern technika minden vívmányával fölszerelt gyárát a Budapest melletti Péczelre helyezte át.” A fővároson kívül a Monarchia területén több nagyvárosban épületgépészeti beruházásokat végző, többek között a Pénzügyminisztérium, az Igazságügyi Palota, a központi posta vagy a szegedi dohánygyár, temesvári főposta kivitelezési munkáiért felelős társaság alapítója, vezetője, Pöhlmann Hugó Pécelt nem csak telephelyének, de nyaralójának is választotta 1911-ben. Az egykoron csodált nagypolgári villa végül szerencsétlen véget ért.
A nagyvállalkozó Pécelre költözik
Az osztrák származású Pöhlmann Hugó 1900-ban tette le a magyar „honpolgári esküt”, pár évvel később pedig már egy olyan sikeres budapesti nagyvállalkozó, nagypolgár, aki a legnagyobb fővárosi beruházásokon dolgozik embereivel.
A cég „központi fűtések, légszesz, vízvezetéki, csatornázási, szellőztetési berendezések, gőzmosódák, szárító telepek, fertőtlenítő intézetek stb. berendezésévével” foglalkozott, azaz elsősorban épületgépészeti munkákat vállaltak, de 1905-ben a társaság ott van Pozsony város vízműépítésénél is. Pöhlmann feliratú csatornafedeleket pedig elvétve még mindig lehet találni az egykori Monarchia területén (lásd a képen).
A budai várnegyedben, a Szentháromság téren épített Pénzügyminisztérium teljes fűtési rendszerének kialakítását 1901 és 1903 között a Pöhlmann és társa társaság végzi. 1911-ben pedig cégével részt vesz az első divatos magyar lakópark, a Palatinus-ház felépítésében is (a Jászai Mari tértől a Szent István parkig húzódó épületegyüttes).
A kivitelezési munkák mellett az innovációra is jut ideje: 1908-ban „szellőző és portalanító berendezéssel ellátott központi fűtési” rendszert szabadalmaztat.
A felfutó vállalkozás a megrendelések szaporodásának köszönhetően 1911-ben új telephelyet nyit. Pöhlmann Hugó Pécelt választja, de nem csak a gyár egy részét hozza városunkba (a másik telephely a mai Népszínház és Tolnai Lajos utca kereszteződésénél volt, akkori Conti utca), hanem csodálatos kis villát is berendez itt családjának.
A 29 helyiségből álló épületegyüttest közel 8000 négyzetméter park ölelte körbe.
A hanyatlás, a villa eladása
A lendületet az I. világháború töri meg. A „fűtőberendezési vállalkozás” egyre kevesebb munkához jut, 1915-ben már inkább csak műszaki cikkek kereskedésével foglalkoznak. 1917-ben fájdalmas lépésre szánja el magát, bezárja az egyik telephelyét. Pöhlmann Hugó azonban ekkor még megtartja a péceli nyaralót és telephelyet, a budapesti üzemét azonban eladja.
A megrendelések visszaesése mellett családi tragédia is sújtja a Pécelen élő családot. Pöhlmann Hugóné Dux Matild első házasságából hozott fia, Pöhlmann Hugó nevelt gyermeke, Czincz Fedor nem jön haza a frontól. 1914 decemberében az anya még kétségbeesett hirdetésekben keresi eltűnt fiát („Ki tud róla? Czincz Fedor zászlós, utóbb hadnagy… eltűnt, aki tud róla értesítse Pöhlmann Hugónét, Péczel”), de 1915 februárjára már egyértelművé vált, hogy fiúk 1914. november 6-án Szerbiában elesett. A sors fintora, hogy míg munkásainak (Pécelen 50-60 ember dolgozott) el tudta intézni a felmentést a hadkötelezettség alól (azokat nélkülözhetetlennek ítélt), addig fiát nem tudta megmenteni a világháborútól.
A Tanácsköztársaság idején Pécelen történt eseményeket alaposan dokumentáló Zsedényi Aladár írótól tudjuk, hogy Pöhlmannál a kaput a proletárdiktatúra tette be. Innentől már nem talált magára a gyáros: „az emberbaráti érzéseiről ismert” Pöhlmann nagyon nehezen dolgozta fel, hogy saját munkásai fordultak ellene, „gyárát a vörösuralom után nem is tudta újraindítani”. Zsedényi sokat sejtetően csak annyit tesz hozzá, hogy munkásaival „megromlott a kapcsolata”. A péceli ingatlant Pöhlmann Hugó azonban ekkor még nem adta el.
A Pöhlmann és társa vállalat eleinte még Budapesten, a Vörösmarty utcában működő üzletében kereskedik különböző épületgépészeti eszközökkel, de a társaság az egykori cégközlöny (Központi Értesítő) szerint határozottan elindult a lejtőn. A társaság közgyűlése végül 1927. április 30-án dönt a cég felszámolásáról.
Pöhlmann Hugó 1928-ban már árulja a péceli eszközöket (esztergapad, csiszológép stb.), majd eladja a villát is és Bécsbe költözik. 1939-ben ott is hal meg.
A villa második aranykora
A Budapesti Szállodás és Vendéglős Ipartestület vezetősége már az 1900-as évek elején dédelgette álmát, hogy az elaggott szállodásoknak és vendéglősöknek egy remek kis „nyugdíjasházat” vásároljon. A „Szállodások és Vendéglősök Otthona” javára végül Gundel János (a Gundel dinasztia alapítója) elnöksége alatt indult meg a gyűjtés, majd a XIX. század végi, XX. század eleji igazi nagy vendéglősök, Glück Frigyes és Palkovics Ede ráhatásával folytatódott, mígnem célba ért.
Az Ipartestület 1928-ban tudta megvásárolni az otthon számára kiszemelt villát az addigra megszorult Pöhlmanntól. Az Elaggott Szállodások és Vendéglősök Otthonában közismert, régi szállótulajdonosok és vendéglősök kaptak helyet (a békebeli Budapest egyik felkapott vendéglője, a Hermina úti Gregorits-vendéglő tulajdonosa többek között szintén itt volt „elszállásolva”).
Az otthont, melynek csodájára járt a többi szakma érdekképviselete, végül mindenféle állami segítség nélkül sikerült megvásárolni és a kiszemelt célra átalakítani. Egyes források szerint az otthon 100 „feddhetetlen előéletű, önhibájukon kívül elszegényedett és keresőképtelenné vált” szállodás és vendéglős befogadására volt alkalmas.
Az egykori újságíró így tudósított 1932-ben az idilli viszonyokról: „..öregek jóízűen ebédelnek a tiszta terítővel fedett hosszú asztalaiknál, bort is isznak hozzá egy-egy pohárkával, amikor ebéd után rágyújtanak a pipára vagy a virágos kertben szundikálnak a padon, újságot olvasnak az olvasóteremben, kártyáznak vagy dominóznak a kártyaszobában vagy a lombos fák alatt, amikor az asszonyok hallgatják a rádiót, kézimunkáznak, tereferélnek, felügyelnek a ludak tömésére, a disznók etetésére vagy gombot varrnak a férfiak ruhájára.”
Az Elaggott Szállodások és Vendéglősök Otthona egészen 1949-ig működött Pécelen az egykori Pöhlmann villában. A háború után az otthon új vezetője döntött úgy, hogy inkább az „ország szívébe” Budapestre költöztetik az intézményt.
Az épület pusztulása
A második világháború után egy ideig pártiskola működött az épületben, majd a Árpád-házi Szent Erzsébet gyermekotthont költöztették az akkor már nagyon lepusztult állapotban lévő épületbe. De ők is csak rövid ideig tartózkodtak a gyermekek elszállásolására akkor már teljesen alkalmatlan épületben.
A Kossuth utcában álló egykori Pöhlmann villa állapota az utolsó évtizedekben folyamatosan romlott, a villa huzamosabb ideig szociális lakások céljára szolgált. 2007 júliusában az épületben tűz ütött ki, a tető szinte teljesen leégett. A romos épület elbontásáról 2009-ben döntöttek.