1876. október 4-én Ferenc József osztrák császár és magyar király a korabeli beszámolók szerint jó hangulatban szállt le a Gödöllőre érkező vonatról. A peronon a Váci alsó járás főszolgabírója, Ráday Pál fogadta az uralkodót és kísérte az előkelő társaságot a Gödöllői Királyi Kastélyba. Az elég kedélyesnek leírt találkozó alapján nehéz elképzelni, hogy alig 30 évvel korábban ugyanennek az uralkodónak a hozzájárulása díszelgett azon az okiraton, amin az akkor 18 éves péceli ifjú neve mellett „12 évi várfogságra vasban” ítélet szerepelt.

A Rádayak utolsó évei a péceli kastélyban

Az 1800-as évek első felében a péceli kastélyt építtető Ráday Gedeon ugyancsak Gedeon nevű (sorban a negyedik) dédunokája irányítja a péceli gazdaságot – már amennyiben erre ideje marad a Nemzeti Színház igazgatási ügyeinek intézése és a színésznők életének egyengetése mellett (lásd Jókai és Laborfalvi esküvőjét).

A birtok jövedelmezőségi mutatói ekkor már folyamatosan romlanak, miközben a gyerekekre is egyre kevésbé tud számítani Gedeon. Bár Gedeon fiából később honvédelmi miniszter lesz, Pécelen csak Pál és László fiai maradnak. A beszámolók szerint páratlan szépségű és később igazi „nagyasszonnyá” váló lánya, Ráday Biri (Borbála) pedig a pesti főispán, Szapáry Istvánnak lesz a felesége.

1848-49

A Rádayak bekapcsolódnak a forradalomba és szabadságharcba, a református család több tagja is részt vesz a politikai és katonai akciókban. Van idő, amikor a péceli kastélyban csak az asszonyok vannak, akik pedig a sebesült honvédeknek segítenek.

A gyerekkorától katonai pályára szánt Ráday Pál 1848-ban, 18 éves először a 3. huszárezredben, majd a 16. huszárezredben szolgál. Egyre magasabbra emelkedik a ranglétrán, hősies harciasságáról több anekdota is fennmaradt.

A forradalom és szabadságharc bukását követően a megtorlás az akkor még csak 19 éves Ráday Pált is eléri. Az ítélet 12 évi várfogság, de 1850 októberében – azaz két év raboskodás után – a király megkegyelmez a református magyar nemesnek. A vagyonelkobzás terhe alól azonban csak 1856 júliusában mentesül az ifjú Ráday.

Házasságok

Szabadulása után két évvel Ráday Pál elveszi a vele majdnem egyidős Wartensleben Klárát. A feleség korai halála miatt azonban házasságuk nem tart sokáig, egy éves évfordulójukat sem tudják megünnepelni. A rövid életű kapcsolatból egy gyermek születik, aki 10 évesen meghal.

Ráday Pál ekkor beleszeret a „polgári származású”, miskolci születésű Nagy Zsuzsannába. Házasságon kívül hét gyermekük születik, melyek az anyakönyvekben „törvényen kívülikén” vannak megjelölve. 1869-ben kötött házasságuk után törvényesítik a születéseket. Ezt követően további három gyermeknek ad életet Zsuzsanna.

Kiegyezés

Az 1867-es kiegyezéssel Ráday Pál előtt újra megnyílik a politikai szerepvállalás lehetősége, a Váci alsó járás főszolgabírója lesz. A járás központja Gödöllő, de Ráday Pál Pécelről látja el ezt a feladatot, vendégeit is itt fogadja.

A Gödöllői Királyi Kastélyba látogató osztrák és magyar uralkodó házaspárhoz így kerül fizikai közelségbe Ráday. A király Pécelre is ellátogat, Ráday Pál vadászatokon is elkíséri, közös vacsorákat is elfogyaszt a harminc évvel korábban még feltehetően megvetett uralkodóval, sőt még hadgyakorlatokon is mutatkozik a királlyal 1875-ben.

Anyagi gondok

A Ráday család anyagi gondjai azonban a szolgabíráskodás ellenére szaporodnak. 1870-ben még Pál és testvére László „sajtóközleményt” adnak ki a hitelezők megnyugtatására, hogy László „bukása folytán, pénzzavarokba esvén, ügyét a két ifjú Ráday Gedeon szombaton óhajtják rendezni”. Ez nyilván nem sikerül, 1872-ben elárverezik a kastélyt (ekkor kerül a Kelecsényi családhoz).

Nem csak a kastély megy el, a család megélhetése is veszélyben van. Pálról ekkor röppennek fel azok a – később jelentős részben megerősített – vádak, hogy a váci járás forrásait is megpróbálta „becsatornázni” a családi kasszába.

1879. november 12-én feladja, megmérgezi magát. Nagy Zsuzsanna három évvel éli túl férjét, 1882. októberében hal meg. Gyermekei a Ráday nevet igen, a grófi címet már nem használhatták. A király annak érdekében, hogy az osztrák hatalom által korábban elítélt Ráday Pál, később szolgabíró gyermekeinek neveltetése félbe ne maradjon, 800 forintos “évdíjat” adományoz. A Nagy Zsuzsannáról készült festményt a rangon aluli házasság elfogadhatatlansága miatt a kastély későbbi lakói, a Kelecsényi család is inkább a padláson rejtegeti.

A váltóhamisítás miatt gyanúba keveredett, egy ideig magát külföldön meghúzó a kastélyt formálisan is elvesztő testvér, László 1912-ben 32 évvel később hal meg.

(A szokásos forrásokon felül nagyban támaszkodtam Berecz-Lángi: Aranyidők a péceli Ráday-kastélyban című munkájára, Varga Mihály helytörténész eddig ki nem adott kézirataira. Külön köszönöm még Makai Mártának, a Kelecsényi család leszármazottjának, hogy a Nagy Zsuzsannáról készült festményt megmutatta.)