Az első magyar operett szerzője

Ifj. Bényei István temetése tegnap volt Pécelen. A temetésen nagyszámú közönség volt jelen… A gyászháznál Latabár Kálmán, a nemzeti színház tagja mondott beszédet, mely után megindult a menet a temetőbe.” – a színész és rendező id. Bényei István 1892-ben temette el fiát. Az öreg Bényei írta az első magyar operett szövegét, befogadta pályájának elején Jászai Marit a társulatába és szervezte az egykori színész „szakszervezetet”. Bényei István és színész felesége az 1870-es évektől 1908-ig használta péceli nyaralóját.

Vándorszínész

Bényei István 24 évesen, 1859-ben szegődött színésznek. Pályafutását vándorszínészként kezdte, különböző társulatokkal járta az országot, később pedig saját társulatával „haknizott” vidéken. Ezzel egyfajta küldetést is teljesített, legalábbis ahogy később fogalmazott, a sok nemzetiségű országban „a magyarosodást hathatósan elősegítő” tevékenység a magyar nyelvű színészkedés, a magyar nyelvű darabok eljuttatása a fővárostól távol eső vidékekre.

Bényei István színész, rendező, újságíró. Forrás: Magyar Színművészeti Lexikon, 1929

1866-ban még Bécsben is felléphetett, 1867 májusában pedig a Budai Népszínház társulatához szegődött.  A kisebb megszakítással egy évtizedig működő színházban elsősorban népszínműveket adtak elő, Bényei itt együtt lépett színpadra Jászai Marival vagy Blaha Lujzával. Feleségével, az akkoriban szintén ismert színésznővel, Harmath Emmával is itt ismerkedik meg. Későbbi színháztörténészek úgy fogalmaztak, hogy Bényei „szerény képességű, szerepelni és feltűnni vágyó, drámai szerelmes színész volt”, aki tulajdonképpen „bármilyen munkát elvállalt”. Így megpróbálkozott még az újságírással, a rendezéssel és darabok írásával is.

Szerkesztői pályafutása elég rövidre sikerült, de ebben a pár évben megfordult a Ludas Matyi és a Szabad Magyarország című lapok szerkesztőségében is, sőt – egyes források szerint – még a Népszavánál is. Politikai nyilatkozatai, 1848-es alapállása miatt legalább egyszer még pár hónapos elzárást és pénzbüntetést is kapott.

Az első operett

A szerelmes kántor című előadást 1862. április 21-én mutatták be a Budai Népszínházban. A korabeli lapok komoly várakozással számoltak be a műsorra tűzött programról. Bár voltak, akik szerint Egressy Béni korábban írt Tündérlak című előadása tekinthető az első magyar operettnek, a műfaji határokat definiáló kritikusok és a színháztörténészek szerint egyértelműen az 1862-es előadásé az elsőbbség (így tehát ahogy az első magyar nyelvű színházi előadáshoz, úgy az első magyar nyelvű operetthez is volt köze egy pécelinek).

Az első magyar operett beharangozója. Írta Bényei István, az egyik szerepben pedig felesége, Harmath Emma. Forrás: Színházi Látcső, 1863. szeptember

Az operett szövegét Bényei írta, zenéjét pedig Allaga Géza szerezte. A színészi alakításaihoz hasonlóan a kritika ebben az esetben sem volt túl hízelgő az egykori vándorszínész művével szemben. Hogy csak a kevésbé bántó megjegyzéseket emeljük ki: „a mű Bényei által írt gyarló szövege nem egyéb elkoptatott dolgoknál” vagy „csodáljuk Allagát, hogy olvasva e silányságot, időt vett magának a fércelményre zenét írni”. Csak sejteni lehet, hogy Bényei nem fogadta kitörő lelkesedéssel ezeket az írásokat, legalábbis nyoma van annak, hogy egy másik hasonló esetben az újság szerkesztőjénél követelte az újságíró „kiadatását”.

Színésztársadalom szervezője

A vidéki társulatokkal és fővárosi, befutott színészekkel egyaránt jó kapcsolatot ápoló és kissé talán „túlmozgásos” Bényei az 1871-ben alakult Színészegyesület munkájában is bekapcsolódik. 1883-ban már az egyesület irodaigazgatója. Ő szervezte 1886-ban a magyar színészet centenáriumára rendezett ünnepséget, segélyalapot hozott létre az idős színészeknek, elkezdte és felépíttette az idős színészek befogadására alkalmas „menházat” Nagysurányban. Célja volt, hogy megbecsüljék a vidéki színészeket is, idős korukra ne szegényedjenek el. Ahogy Jókainak fogalmazott a menedékház felépítése után arra a kérdésre, hogy érzik magukat a színészek: „mint a kastély igaz urai… jobban játszák nappal a grófot, a márkit, a lordot, mint hajdan a színpadon”. Ez a nagylábon élés persze visszaütött, hiszen nem sokkal később a kezdeményezés csődbe ment.

Bényei István felesége és Jászai Mari. Forrás: Uj idők, 1896.

Nem véletlen tehát, hogy fiának a cikk elején hivatkozott temetésén ott van a kortárs színházi világ színe java, többek között a későbbi Kossuth-díjas színész Latabár Kálmán szintén színész nagyapja.

A Bényei család Pécelen

A XIX. század végén, XX. század elején számos színész választotta Pécelt. Többen csak egy-egy nyárra jöttek nyaralni a fővárosi tisztviselők által abban az időben felkapott „paradicsomba”, a helyi szállóba, vagy fürödni a strandra, de sokan építettek vagy vásároltak is nyaralót városunkban.

A Bényei család 1876-ban már biztosan Pécelen élt, legalábbis erre lehet következtetni harmadik gyermekük, Klementin Emma születési anyakönyvéből, amiben lakóhelynek Pécel van megjelölve. Ugyancsak fontos támpont a már hivatkozott temetés, amely a korabeli lapok és a kapcsolódó gyászjelentés alapján is Pécelen volt.

Ifj. Bényei István gyászjelentése a péceli temetésről.

A helyi társadalmi életben betöltött szerepe nem ismert, de feltehetően az egykori Hajnal utcában (ma Isaszegi út) lakókkal járt össze a Bényei család. 1874-ben, Kossuth Lajos 90. születésnapjára például együtt küldtek felköszöntő levelet („Péczeli szabadelvű polgárok üdvözöljük önt!”) melyet „többek megbízásából” Bényei írt alá.

Halála

1907-ben még Pécelen próbált lábadozni súlyosbodó betegségéből, de a májrákot nem tudta legyőzni, a Szent Margit kórházba vitték. 1908 januárjában halt meg. Ahogy a Borsszem Jankó fogalmazott: „Nemzet napszámosa, hű idealista, Végkép nyugalomba ment Bényei Pista // S akit élte utján annyi tüske vágott, íme eltemették ráhulló virágok”.