„…néha gyöngébb lázak látogatják meg, s ezektől fogja őt Pécelen a tavasz enyhesége s a nyár melege végképp megszabadítani” – az Ország-Világ újságírója 1883 májusában még bizakodott abban, hogy a Nemzeti Színház színésze legyőzi a betegségét. A Revizor első hazai előadásának főszereplője, korának egyik legkiválóbb színésze, Halmi Ferenc azonban fiatalon, 33 évesen meghalt. Rövid életének utolsó éveiben Pécelen nyaralt, édesanyja is településünkön halt meg.

A Mezőberényben született Halmi (eredetileg Starill) Ferenc fiatalon, 13 éves korában elveszítette édesapját. Anyja nagy szegénységben nevelte gyerekeit, Ferenc már 15 évesen beállt vándorszínésznek. 23 éves volt, amikor egy vendégjátékra meghívták a Nemzeti Színházba, ahol az akkori igazgató, Paulay Ede a társulatába fogadta.

A Revizor volt az első orosz darab, amit Magyarországon színpadra vittek. Az 1874-es bemutatón Halmi játszotta a főszerepet. „Vézna testű, nagyorrú, savószemű, fehér szempillájú, szemöldök nélküli, kevés veres-szőke hajzatú, afféle csúnya emberke volt. De milyen színész!” – írta róla színészkollégája, Újházy Ede (akiről egyébként azt a híres húslevest is elnevezték). A kritikusok a Nemzeti Színház akkori társulatának egyik legtehetségesebb színészének tartották.

Az 1870-es évek végén betegeskedni kezdett, hamar kiderült, hogy tüdővész gyötri. Többször utazott el külföldre kezelésre, de ezek nem jártak eredménnyel. Állapota gyorsan romlott. Talán a tuberkulózis ellen küzdő Korányi Frigyes péceli jó levegőre vonatkozó tanácsát követve választhatott a család Pécelen nyaralót. 1880-tól haláláig azonban biztosan településünkön töltötte a nyarakat a színész.

Édesanyját már Pécelen érte utol a vég. 1880-ban itt halt meg tüdőszélhüdésben. Halmit ez annyira megviselte, hogy hetekre lemondta fellépéseit.

1882 júniusában emlékezetes alakítással lépett a színpadra. A Zola regényéből készült Pálinka című darabban (Patkányfogó címen is előadták) játszotta „idegbontóan realisztikus” és fizikailag is megterhelő játékkal az alkoholista munkást. A korabeli kritikák szerint „a haldoklási jelenetben lélegzetvisszafojtva nézte és hallgatta a publikum”. Szász Károly írta 1919-ben a Vasárnapi Újságban: „…ennyi erőt, ily megdöbbentő hatást, lelki állapot és testi nyomor ily naturalisztikusan hű s mégis művészileg tökéletes” alakítására nem számított a közönség, aki látta, egy életre megjegyezte. Ekkor egyébként már parókát hordott, haja szinte teljesen kihullott.

1883 májusában még tervezgette, hogy kiköltözik péceli házába, hogy egészsége helyreálljon. Ezt azonban nem érte meg, a színész június 1-én 33 évesen halt meg fővárosi lakásában. A Jókai Mór és Neményi Ambrus vezette Hírlapírói Egyesület gyűjtést szervezett Halmi árváinak.

Halmi Ferenc még 1876-ban vette el a nálánál kilenc évvel idősebb színésznőt, Mindszenty Kornéliát. Három gyermekük született, kettő élte meg a felnőttkort. Halmi Gyula vegyészmérnök lett, Halmi Margit pedig színésznőként szerepelt az 1900-as első felében. Kornélia három évvel élte túl férjét, 45 évesen ő is meghalt.