„Az iszlám nemcsak régi szomszédunk, egykori urunk, hanem most már legujabb polgártársunk s hazánkfia: érdemes tehát, hogy minden magyar ember gondolkozzék e kérdés fölött: minő viszonyban áll az iszlám az európai civilisatióval, s valjon képesek-e, s mennyiben az iszlamot valló népek a civilisatió áldásaiban részesülni?” – teszi fel a súlyos kérdést Hatala Péter, az egyik első orientalista, tanszékvezető egyetemi tanár 1879-ben. Hasonlóan súlyos kérdésekkel és panaszokkal bombázta az 1880-as években a túlzsúfolt péceli vonatok miatt a vasúttársaságot és a péceli postát is.

A második legfiatalabb márciusi ifjú

A Felvidékről származó Hatala Pétert a második legfiatalabb márciusi ifjúnak is szokták nevezni, mivel mindössze 16 éves volt, amikor belekeveredett az 1848-as eseményekbe. (Az első helyet ebben a sorban a szintén tartós péceli tartózkodást felmutatni képes újságíró, Ágai Adolf csípte meg a maga 12 éves korával.) A tanár március 15-ei gyanútlan felszólításától („nézzék már meg mi az a nagy zaj odakinn”), aktív tűzéri közreműködésen keresztül egészen az osztrák fogságig vitte fiatal kora ellenére. Tapasztalatait, élményeit később meg is írta, ami ma is több helyen idézett forrás a történések pontos beazonosításához.

A hittérítő „keleti nyitása”

A forradalmi hevület lecsillapodásával papi pályára tért Esztergomba, de belevágott a Kelet felfedezésébe is. 1857-ben már bejárja Palesztinát, hittérítőként több arab országot látogat meg az 1850-es évek végén (Szíria, Egyiptom stb.). „Négy év után övig érő szakállal és a sémi nyelvek ismeretével tért meg hazájába” – írja a Hataláról szóló portréban az 1876-ban megjelent Figyelő. 1866-tól már sémi nyelvet tanít a pesti egyetemen, tanszékvezető egyetemi tanár.

Az 1860-as évek végén kezd távolodni a katolikus egyháztól. A „szabadelvű-katholikus”-ként elkönyvelt egyetemi tanár több ízben szólal fel az egyház ellen. Az 1870-es évek elején az ún. pápai csalatkozhatatlansági dogmával (durván: a pápának mindig igaza van) szembeni érvelésével rendkívül népszerű lett, de néhány kritikus forrás megjegyzi, hogy talán inkább egyetemi karrierjének egyengetése miatt választotta a diákság körében vonzó, progresszívnak számító gondolatok felkarolását.

Az mindenesetre biztos, hogy 1872-ben egyetemi rektor lesz (a mai ELTE-n), miközben a teológiai tanszéket elveszik tőle, de az is biztos, hogy Trefort Ágoston miniszterre hivatkozó források szerint egy háttéralku is közrejátszott a kinevezésében (a prímás kérte, hogy vegyék el tőle a teológiát, amit így „felfelé buktatva” lehetett megoldani). Trefort egyébként nem tartotta sokra Hatalát ugyenezen források szerint („tudom, hogy Hatala egy komédiás, akit azért kellett a bölcsészkarra helyezni, mert a teológián nem maradhatott”).

Beköszönő beszédében a diákságot megnyerő állításokat fogalmaz meg, amelyek tovább növelik népszerűségét („sem az állam, sem az egyház nem korlátozhatja a kutató észt tudományos vizsgálataiban”).

Végleges szakítás a katolikus egyházzal

Az elvi kérdések mellett persze fontos azt is látni, hogy a katolikus vallástól való elfordulás egybeesik későbbi feleségével, Fektor Teréziával való megismerkedésének időszakával. 1874-ben végleg otthagyja az egyházat, áttér az unitárius vallásra. Az esküvőt már az unitárius szertartás szerint tartják meg 1875 júniusában. A katolikus egyház „rosszallása” azonban még később is utoléri: 1880-ban az unitárius apától és római katolikus anyától származó lányuk keresztlevelére „az állam törvényei szerint törvényes, de az egyház szerint törvénytelen házasságból született” megjegyzést biggyesztik. Az ügy megítéléséről még az országgyűlésben is vitatkoznak.

Munkássága

A római katolikus egyházzal való szakítás után megírja Az én hitvallásom-at, amelyben az unitárius vallás magyarországi lehetőségeit is kifejti, abban egy nemzeti vallás kibontakozásának lehetőségét látja. Emellett számtalan cikket ír az iszlám vallásról. Míg korábban az arab nyelvet német vagy latin nyelvű könyvekből lehetett csak tanulni, Hatala elkészíti az arab nyelvet elsőként magyar nyelven oktató tankönyvet.

Részletek Az iszlám és a civilisatio című írásból (Koszoru a Petőfi-Társaság havi közlönye, 1879/1)

„Az iszlám nemcsak régi szomszédunk, egykori urunk, hanem most már legujabb polgártársunk s hazánkfia: érdemes tehát, hogy minden magyar ember gondolkozzék e kérdés fölött: minő viszonyban áll az iszlám az európai civilsatióval, s valjon képesek-e, s mennyiben az iszlamot valló népek a civilisatió áldásaiban részesülni?…Vagy pedig oly akadálya-e a civilisatiónak az iszlám, hogy az előbb le kell rombolni, s csak azután tehető meg az első lépés a polgárosodás, a közművelődés felé?.. Szóval kultúrképes-e az iszlám vagy sem?…

…De valjon a keresztény egyház, a római pápák nem vetettek-e, hasonló gátot kivált egyeduralmuk korszakában, nem vetnek-e, tehetségük szerint, most is? Nem-e fegyverrel vívták ki magyar hazánkban is a nem római katholikus keresztények vallási, polgári jogaikat, egyenjogúságukat a római hierarchia egyeduralma, az úgynevezett államvallás mellett ? S oly igen rég történt-e ez ? Es teljes-e ezen egyenjogúság ?…

…Az európai civilisatiónak nagy küzdelmébe került utat nyitni a szabadságnak, a keresztény hierarchia elfogultságával szemben. . .”

Pécelen

Pécelre az 1880-as évek elején költözhetett Hatala Péter és feltehetően az 1896-98-ig lakhatott itt családjával. Házuk a Pesti úton volt, de egy 1896-as végrehajtási ügy dokumentumai alapján a város egyéb részein is voltak telkeik, földjeik. A Péczeli Temetkezési Egylet, valamint a helyi közművelődési kör elnöke is volt éveken keresztül. Ilyen minőségében ünnepségeket, bálokat, megemlékezéseket és előadásokat szervezett. Természetesen ő is ott van a Szemere fürdő alapításánál.

Különösen érzékenyen reagált a helyi posta és a vasúti közlekedés ügyeire. Erre lehet legalábbis következtetni az országos sajtóban több körben megjelenő, hivatalokat megszólító leveleiből. A péceli postahivatal például azzal húzta ki nála a gyufát, hogy nem adtak neki levélbélyeget, de még egy levelet sem tudott feladni. Bátskay, péceli póstamester szívére vette a reklamációt és tisztességgel, tételesen válaszolt a Budapesti Hírlap hasábjain a megfogalmazott „rágalmakra”. Rá is mutatott a tudós elme felületességére („levélbélyeget azért nem kapott 7 órakor, mert a hivatal 8 órakor kezdődik”) de néhol már-már szemtelen módon oktatta ki az egyetemi tanárt („a pósta hivatalos tábláját jobban meg kell nézni”). Bátskay válaszából kiderül, hogy igazán komoly sértésnek vette Hatala postával szemben megfogalmazott vádjait („a küldemények épségéért s tisztaságáért így is kezeskedem: Pécelről soha nem vitt a pósta tőle gyűrött vagy szennyes leveleket”).

Írásos nyoma van annak is, ahogy Hatalának egyszer a vonatközlekedés nem elfogadható színvonala miatt gurultak el a gyógyszerei. Írásos panaszában kifejtette, hogy a vonat annyira túlzsúfolt mire Pécelre ér, hogy már senki nem tud felszállni. A vasúttársaság kissé pökhendi válaszát Hatala nem hagyta viszontválasz nélkül és a Budapesti Hírlap 1886. április számában így fakadt ki: „nem szállítanak ingyen, sem kegyelemből, hanem pénzünkért: jogosan meg is követelhetjük, hogy a vasutak is teljesítsék kötelességüket”.

Halála

Hatala Péter idős korára a színésznek álló lányához költözött Marosváráshelyre, ott is halt meg száz évvel ezelőtt, 1918. február 12-én.