„Kétségtelen, hogy a jelenlegi kórházi berendezés (csövek, bútor) nem válik a barokk alkotások előnyére, viszont nagyra kell becsülnünk a mostani tulajdonosnak (MÁV) a tudományos igényű helyreállítást készséggel elfogadó magatartását.” – ismeri el a Ráday-kastély felújításának eredményeit a Műemlékvédelem című folyóirat 1960-ban megjelent számának szerzője. El lehetne gondolkodni persze különböző „mi lett volna, ha” típusú forgatókönyveken, de egy biztos: az, hogy a kastélyból sikerült megőrizni azt, amit az adott kor körülményei között lehetett, elsősorban három embernek köszönhető. Farkas László Elemér főorvos, Papp Oszkár restaurátor és Thomas Antal építész munkájának köszönhető, hogy a műemlékvédelem igénye is kiemelt szempontként jelent meg a felújítás során.

A teljes lepusztultság állapotában

A kastélyt építtető és azt másfél évszázadik lakó Rádayaktól 1872-ben Kelecsényi Rafael vette meg az épületet a hozzá tartozó kerttel és – kisebb jogvita miatt átmenetileg – a református templommal együtt. A XX. században a kapcsolataiban nem túl szerencsés, néha kiszámíthatatlan viselkedésű és kissé talán könnyelmű Kelecsényi Izabella volt a kastély igazi úrnője, akiről annyi talán elmondható, hogy nem túl gondosan járt el a rá hagyott értékek megőrzésében (életútjáról részletesebben itt lehet olvasni). A második világháborút követően kiépülő új rendszer első egy-két évében Izabella lánya még meghúzhatta magát a kastályban, de 1948-ban a város központi épületét államosították.

A kastély földszintjén eleinte az alakuló helyi termelőszövetkezet irodája kapott helyet, az emeleten pedig részben annak alkalmazottai, családtagjai leltek szállásra. Összesen 18 felnőtt és 36 gyerek élt az akkor már eléggé lepusztult állapotban lévő kastélyban.

„Miért ne lehetne ebben az épületben egy nagyszerűségéhez méltó intézményt létesíteni?”

A péceli születésű Farkas László Elemér szülész és nőgyógyász szakorvost 1939-ben nevezték ki tiszti orvossá. Az 1950-es években a MÁV jog- szervezés- és egészségügyi osztályán kapott munkát. Mikor 1954-ben felmerült a MÁV-ban, hogy a korábban összegyűlt 14 millió forintos önkéntes betegbiztosítási befizetéseket egy „továbbkezelő központ” létrehozására lehetne fordítani, Farkas felvetette a péceli kastély átalakításának gondolatát.

A korabeli beszámolók szerint az illetékes bizottság megtekintett még pár épület, de a péceli helyszín mellett döntöttek. Ekkor már a teljes elhanyagoltság jelei mutatkozta a kastélyon. Ahogy az egyik korabeli beszámoló fogalmazott: „beomlott kút, ablaktalan, mállott falú szobák, kidőlt kerítés” fogadta az ide érkezőket.

Thomas Antal önzetlen segítsége 

A Ráday-kastély művészettörténeti értékeit, történetét elsőként átfogóan bemutató Zsindely Endre emeli ki 1956-ban megjelent munkájában, hogy a „kastély újjáépítési munkáit Thomas Antal főmérnök irányította, akinek önzetlen segítségét és fáradozásait a kastély múltjának feltárásában ez úton is szeretném megköszönni.”

Thomas Antal festőművész képeiből már az 1910-es és 20-as években nyílt több kiállítás is, többek között a Műcsarnokban vagy a Nemzeti Szalonban, később pedig több építészeti pályázaton szerepelt sikerrel. Az ország számos településén lehet találni általa tervezett templomot, kórházat, szállodát vagy iskolát. 1932-ben a Fészek klubban szervezett egy cserevásárt, ahol képzőművészek alkotásait lehetett megvásárolni hitköznapi fogyasztási cikkekért.

Farkas László főorvossal annyira szoros kapcsolatot alakított ki a kastély felújításának időszakában, hogy élete végén Pécelre vonult vissza gyógykezelésre. 1961-ben itt is halt meg.

Papp Oszkár: a Kossuth díjas művész, aki ebben az időben – kényszerből – éppen restaurátorkodik

A „felújítási” vagy „állagmegóvási” munkálatok nem éppen szakszerűen kezdődtek meg, miután állami kézbe került a kastély. Még az egykori riportok is elismerik, hogy az ép freskók „restaurálását ügyetlen és kezdetleges mesterek végezték.” A falfestmények helyreállítását már a kastély kórházzá alakításának utolsó fázisában kezdték csak meg, de a munkát még a kórház működésének megkezdését követően is folytatták.

A restaurátori munkálatokat az a későbbi Kossuth-díjas képzőművész Papp Oszkár végezte, aki ebben az időszakban átmenetileg éppen freskók felújításából élt. A II. világháború utáni első pár év egyik legmeghatározóbb népnevelő hálózatának, a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének (NÉKOSZ) alapítója ugyanis a Nékosz feloszlatását követően, 1949-ben háttérbe szorult, a főiskoláról is kirúgták. Egyik műértő kritikusa szerint posztmodern volt már akkor is, amikor ezt a kifejezést még ki sem találták. Alkotásai ma is több helyen láthatók, többek között a Ferenciek terén az aluljáróban.

A Ráday-kastély freskóinak felújítása tehát a szerencsés véletlennek köszönhetően éppen egy – politikai okokból – háttérbe szorult, de szakmai körökben elismert és tehetséges képzőművész kezébe kerül.

A kórház benépesítése

A kastély felújítása, illetve átadása – ahogy az ma sem teljesen szokatlan – elég sokáig csúszott. Már 1955 áprilisában arról lehetett olvasni, hogy „nyárra elkészül” a vasutas betegotthon, de júniusban már augusztus végére várták az átadást. Végül 1956. február 13-án nyitották meg hivatalosan a 130 személyes „továbbkezelő MÁV kórházat”.

A megnyitón ott volt Gáspár Sándor szakszervezeti vezető is. Az ünnepélyes átadón kiemelték, hogy a kórházba „azok a betegek kerülnek, akiknek súlyosabb operáció vagy sérülés után hosszabb ideig gondos orvosi kezelésre van szükségük”. 1971-ben felmerült a kórház bővítésének szándéka is, 320 ággyal több férőhely igénye fogalmazódott meg. 1976-ban megújult a tetőszerkezet is.

A kastély kertjében, az egykori istállóban a Rákosvölgye termelőszövetkezet forgácsoló részlege kapott helyett, de a jelentősebb átalakításoknak azért határt szabott az épület műemléki védettsége.

Alpár Zsuzsa gyermekpszichológus, szakíró későbbi – talán kicsit szubjektív – beszámolója szerint „magatehetetlen vagy elborult, leépült betegek fekszenek itt a Kaszásra várva”.

A kultúra visszatér

A kastély korábbi kulturális funkciója nem tűnt el teljesen a kórházi működés alatt sem. 1967-ben már dr. Gábor Gyula gödöllői népművelő ismeretterjesztő előadásokat szervezett a kórházban. 1974-ben már Zenélő kastély címmel barokk koncertet szervezett a péceli Művelődési Ház a kastély kertjében. Közben elég masszív eszperantó közösség is alakult a barokk kastély falai között – innen is ered az Eszperantó köz neve (erről részletesebben itt lehet olvasni).

A kórház 1997-ben zárt be. A nagyközönség 1998 júliusában látogathatta először egy nyitott kapuk program keretében a kastélyt.