„Az egészségi viszonyok bírtak reá főképen, hogy itt a szomszédban Péczel mellett egy kis birtokot béreljek…” – írja a XIX. század meghatározó politikusa Wesselényinek 1840-ben. A negyedik Ráday Gedeon, péceli főnemes már negyvennyolc előtt „lelkes híve, igaz barátja, energikus támasza” volt a fenti sorok írójának. Rádaynak köszönhetjük, hogy Kossuth Lajosról bátran elmondhatjuk: egy kicsit péceli is volt.

A „nagy izgató” hírében álló Kossuth Lajost a főnemesek az 1830-as években még csak „kóstolgatták”, tartottak kiszámíthatatlan politikájától. Ráday Gedeon – még pár nemessel összefogva – ugyanakkor az ígéretes politikus mellé állt. Podmaniczky Frigyes levelezéséből tudjuk, hogy „Kossuth érdekében az első értekezlet gr. Ráday Gedeonnál” volt, de később a Világ című lap is úgy fogalmaz, hogy „elsősorban Ráday Gedeon érdeme volt”, hogy 1847-ben pest megyei követté választották a nagy szónokot.

Kossuth már az 1830-as években többször megfordulhatott Pécelen a Ráday-kastélyban, ismerte a dimbes-dombos települést. 1838-ban, mikor értesült anyja betegségéről, egyből azon kezdett gondolkodni, miként lehetne szüleit Pesthez közelebb költöztetni. 1838-ban írja szüleinek: „Én megvallom, ha körülményei engedik édes Szüleimnek, azt ohajtanám, igen-igen ohajtanám, hogy valamely közel levő faluban egypár nyári hónapra egy kis lakást bérlenének… talán különösen Péczelen is lehetne ollyast találni.” Ráday már ekkor felajánlotta kastélyát illetve támogatását a szülők péceli költözéséhez, de a Kossuth család ekkor nem településünket választja.

Kossuthot közben letartóztatják, túlzott ellenzéki szerepvállalása miatt, 1840-ig börtönben van. Követői gyűjtést szerveznek az ő, illetve családja (beteg édesanyja) megsegítésére. A pénzt Ráday Gedeon kezeli. A büszke Kossuth persze nem akarja elfogadni a pénzt, azt inkább jótékonysági célokra fordítja, de elképzelhető, hogy ennek a pénznek egy része segíti hozzá, hogy mégis valamilyen kisebb, Pesthez közeli birtokhoz jusson.

1840-ben Kossuth elhatározza, hogy a Pécelhez tartozó tanyán, Locsodon béreljen egy birtokot, közel Rádayhoz, ahol majd a nyarakat tölti. A fenti idézett levélben írja: „Locsod paradicsom, Rádayhoz félóra, puszta magány, ott töltendem, majd ha élek, a nyárszak szabad napjait”. A birtokra három éves bérleti szerződést köt (az akkori osztrák titkosrendőrségi jelentések szerint nagyon alacsony áron – ami a péceli baráti támogatásra utal). Gazdasági hasznot nem vár („haszon nem lesz belőle, de mind gazdabarátaim: Úházy, Bezerédy, Ráday mondták, kár sem”). Pesti lakását természetesen továbbra is megtartja.

A nagy politikus esküvőjén már újabb péceli is felbukkan, Ráday Gedeon mellett Fáy András is tanú. 1841-ben az evangelikus Kossuth eldönteni, hogy elveszi a római katolikus Meszlényi Teréziát. A vegyes házasság ekkor még nem ment gördülékenyen, az eskető pap is megtagadta a klasszikus templomi ceremóniát. Ráday és Fáy (valamint Szombathelyi Antal és Szentkirályi Móric) ugyanakkor elvállalják a tanú szerepét. Feladatukat annyira komolyan veszik, hogy a pap elutasító fellépése miatt Rádayék Pest vármegyéhez fordulnak, így közvetve hozzájárulnak a vegyes házasságok elismeréséért folytatott politikai harchoz, amiben természetesen Kossuth is aktív szerepet vállal.

Az új házassággal Kossuth Dunántúlon jut birtokokhoz. Feltehetően felesége és felesége családjának kérésére költöznek 1842-ben Tinnyére, ahol egészen 1846-ig élnek, majd Kossuthot magával ragadja a forradalom. A péceli Ráday politikai és baráti támogatását még ezt követően is élvezhette Kossuth, de a péceli kisbirtokot feltehetően már nem vagy alig használta a XIX. század meghatározó magyar politikusa.