„Csak a lónak élt és a táncnak és mondjuk ki magyarán, a táncosnőknek is”- foglalja össze tömören az egykor nagyon gazdag péceli földbirtokos életét a Köztelek tárcaírója 1927-ben. A kiváló lóismerő és híres kocsis, Kun József élete legnagyobb részét Pécelen töltötte a Ráday és Fáy családok közelében, igazán testhezálló pozícióhoz azonban csak élete végén jutott, a mezőhegyesi állami ménesgazdaságban.

Apja Kun Lajos, anyja Kántor Zsuzsanna. Kun József 1812-ben született, a Pécelen már az 1700-as évek végén jelentősebb birtokokkal rendelkező, a Fáy családdal is rokoni kapcsolatban álló Jakabfalvy családba az 1830-as évekbe nősülhetett be, elvette Jakabfalvy Emiliát. Ekkor juthatott nagyobb földbirtokhoz.

Kun József kevés, a gazdaság irányításáról szóló nyomot hagyott maga után, annál több korabeli hír szól a kocsiversenyekről, „tündéri farsangokról” amelyeken részt vett, vagy arról, hogy az 1840-es években, hogy forgatta a „bájos táncosnőket” a budai Horváth kertben. Mindenki csodájára járt, hogy fogja be a lovakat, hogy tanítja a kocsisokat és fogy fordul be a péceli udvarára kocsival.

Az egyes források szerint 2000 holdra becsült birtokainak gyümölcsét hosszú ideig nem élvezhette, mivel már az 1840-as évek közepétől szinte folyamatosan indulnak ellene a csődeljárások. Viszik a méheket, házi bútorokat, teheneket, földeket, majd végül a lovait is. Lovas tudása azonban messze földre elért, „olyan elegánsan senki nem hajtott se előtte, se utána” – írták róla a korabeli lapok. Mikor tönkrement, sokan hívták „örökös vendégnek”, s mindenki irigyelte „Ráday Lacit, akinek a kedves, nyájas modora meg a szép lovai mégis a péceli rundellás kastélyhoz kötötték” Kun Józsit. Ráday László azonban csak ideig-óráig tudott segíteni, hiszen 1872-ben az ő kastélyát is elárverezték.

Az alacsony, sovány öreg emberke az 1880-as években Pécelen, egy kis parasztszobában húzta meg magát, régi kocsisa adott neki szállást.

Közel 70 éves volt, amikor megkereste Kozma Ferenc, a Földművelésügyi Minisztérium miniszteri tanácsosa, aki a magyar lótenyésztés területén szerzett „hervadhatatlan érdemeket”. Kozma a minisztérium közvetlen irányítása alatt álló, mezőhegyesi birtokban ajánlott neki munkát. Kun József kérdés nélkül vállalta el a tisztviselői feladatot, a lovak és lovasok betanítását, a katonák képzését.

Az új állástól újra lendületet vett és 69 évesen, 1881 áprilisában lovas bemutatót szervezett Pécelen, ahol a rossz idő ellenére kb. 60 fős társaság jött össze. Ott vannak – többek között – a Ráday család, Fáy család és a Korányi család tagjai is. A korabeli beszámolót olvasva azért kitűnik, hogy szerénytelenül, saját képességeinek bemutatására építi a kora tavaszi rendezvényt Kun Józsi: a nyolc pontból álló program mindegyikében szerepel (lovasgyakorlat, iskolakocsikázás, iskolalovaglás, lovasnégyes, hajtóiskola).

1888-ban még részt vesz a mezőhegyesi farsangi bálon, ahol „mazurkát táncol és füzértáncot lejt” az egyik százados lányával, de pár hónappal később, májusban meghal a nekrológ szerint „nagyon szenvedélyes sportsman, kiváló lóismerő s különösen hires kocsis”. „Benne a régi tipikus magyar alakok egyike múlt ki” – zárul a Vadász és Versenylapban megjelent gyászhír.

Végrendeletével nem okozott meglepetést: a városi legenda szerint utolsó vagyonát „egy régi barátnőjének, egy párizsi balerinának hagyta”.