„Akármilyen kényelmetlen Pataky Tibornak, el kell tűrnie, hogy mindazok nevében, akik ez években közelről látták és megtanulták becsülni munkáját és személyét, odalépjünk e pillanatban Hozzá, s csendesen, hosszan, szeretettel és hálával megszorítsuk kezét“ – 1938 novemberében, nem sokkal a Felvidék visszacsatolását követően írta ezeket az elismerő sorokat Márai Sándor a határon túli magyarság érdekeit képviselő államtitkár háttérmunkáját méltatva. A kisebbségpolitikai kérdésekben megkerülhetetlen Pataky Tibor Pécelen élt utolsó éveiben, itt is halt meg, a református temetőben temették el.

Háttérember

Az első világháborút lezáró békeszerződés aláírását követően a magyar kormányzatnak egy addig teljesen ismeretlen feladattal, a magyar kisebbség ügyeinek intézésével kellett megismerkednie. A szomszédos országokhoz került területeken élő magyarok érdekeinek (és itt apró-cseprő ügyekre is kell gondolni) érvényesítése, magyar közösségek támogatása, segítése apparátust igényelt Budapesten. 1921-ig külön Nemzetiségügyi Minisztérium alá tartoztak a határon túli magyarok ügyei, de 1922-től a Miniszterelnökségen belül létrejött egy külön osztály erre a célra. Pataky Tibor ennek az osztálynak lett a vezetője 34 évesen és irányította azt annak felállításától egészen 1944-ig. 1931-től közvetlenül a mindenkori miniszterelnöknek alárendelve határozta meg a magyar-magyar politikai kapcsolattartást.

Pataky Tibor politikai munkássága nagyrészt még feltáratlan, de amit a száraz tények, jegyzőkönyvek és levelezések elárulnak róla, azok alapján egy igazán fajsúlyos politikus képe rajzolódik ki, aki előtérbe – bár feltehetően módja lehetett volna rá – soha nem akart lépni. Fedinec Csilla közelmúltban megjelent, Pataky politikai munkásságát részben feldolgozó munkájának címe is beszédes: Az ismeretlen eminenciás.

Az biztos, hogy Pataky Bethlen István, majd Teleki Pál de talán Imrédy miniszterelnökök legbizalmasabb körébe tartozott. Ablonczay Balázs történész mutatta ki, hogy Teleki Pál akárkivel találkozott hivatalos ügyekben, Pataky Tibor szinte mindig vele volt a találkozókon. Ahogy a szerző fogalmaz: „Bethlen egykori vadászpartnere, két évtized magyar kisebbbség-politikájának első számú szakértője jóval nagyobb jelentőségű szereplője volt a magyar kormányzati politikának, mint azt gondolni lehetett.”

Az ügyosztály munkája

A Valóság című folyóiratban írta 1997-ben Ónody Olivér az osztály egykori munkatársa, hogy az ügyfélforgalom rendkívül nagy volt – a kérdés igen jelentős politikai súlya miatt is – bárki bebocsátást nyerhetett az osztályra, ügyeinek intézése érdekében. Márai Sándor a már idézett cikkében írja, hogy mindenki Patakyéktól kért intézkedést, mert például „Léván egy cseh legionárius el akarja venni egy szegény magyar paraszt földjét, mert a csehek be akarnak tiltani egy magyar iskolát, mert egy magyar vidéken nincs újság, könyv, melyből magyar betűt tanulhat egy új nemzedék, mert Brünnben fel kell állítani egy kis menzát, ahol meleg ételt kaphat, ahol üres órákban magyar betűt olvashat néhány szegény magyar diák…”.

Ezen felül Pataky és munkatársai tartották magas szinten is a kapcsolatot a szomszédos országok politikusaival, magyar közösségek képviselőivel és szállították az adatokat a hazai politikai élet szereplőinek.

Pataky Tibor ott van a bécsi döntéseket előkészítő tárgyalásokon. Teleki Pál, Imrédy is viszi magával a nemzetközi találkozókra, így találkozik Pataky Hitlerrel is.

A nemzetiségi kérdésekben kifejtett nézeteit részleteiben még nem dolgozták fel, tényleges politikai szerepvállalásának feltárása még várat magára, de az kétségtelen, hogy az első és második bécsi döntésnél is inkább a kedélyeket hűtő, mint a hangulatot felkorbácsoló nyilatkozatokat tett („az összeolvadásnak úgy kell megtörténnie, hogy minden népet és nemzetiséget teljes személyi és vagyoni biztonság mellett, anyanyelvük megtartásával, valamint a hivatalokkal való érintkezésben nyelvük szabad használatával csatolják vissza”).

Megközelítése inkább tűnik pragmatikusnak, mint ideológiailag meghatározottnak. Pataky mindenesetre 1944-ig van a kormányban. Egyes források szerint már márciusban otthagyja a hivatalát, más források szerint csak decemberben menesztik – saját kérésére.

Kétszer talál menedéket Pécelen

Pataky Tibor 1935-ben döntött úgy, hogy földet vásárol Pécelen testvére, Duliskovich Arnoldné Pataky Margit tanyája mellett (mai Kati major a Fáy tanya mellett). Bár Pécelre sokszor kijön a család, a tanyára épült házat ekkor még nem fejezik be, az „szerkezetkészen” vészeli át a második világháborút. A 30-as években inkább a fiatalon özvegyen maradt testévérét segíti a péceli birtokon Pataky Tibor. A háború végén – a németek elől időközben Lőcsére menekült – család szekéren érkezik Pécelre, ahol rövid időre menedéket találnak.

Az egykori államtitkár az 1940-es évek végén kijár a péceli uszodába, dolgozik a tanyán és rendszeresen vonattal jár be Budapestre. Összeköttetéseinek köszönhetően feleségét még Svájcba utaztatja egy műtétre, ami sajnos nem sikerül, két fiának anyja külföldön hal meg, ott is temetik el. Ugyanebben az évben Patakyékat Kunszentmártonra deportálják, ahol három évet tölt fiaival. 1953-ban jöhet „haza”. Ismét Pécelen talál menedekét. Fiát még megpróbálja bejuttatni a református gimnáziumba, de kapcsolatai már nem „működnek”. Pár hónappal később, 1953. október 28-án Pécelen hal meg, itt is temetik el. Az egyik fia Svájcba, a másik fia az Egyesült Államokba emigrált.

A cikk elkészítéséhez – a korabeli sajtóhíreken és egyéb történelmi cikkeken kívül – nagyban támaszkodtam Fedinec Csilla: Az ismeretlen eminenciás című két részes tanulmányára. Köszönöm továbbá Duliskovich Katalin néhány kiegészítését, amit a cikkhez nyújtott.