Ha máskor nem is, de télen a hajléktalanok rövid időre a figyelem középpontjába kerülnek. Legalább két péceliről biztosan tudunk, akik tettek is valamit annak érdekében, hogy a fedél nélkül élők helyzete jobb legyen.

Nehéz indulás a szegény családból

Neményi Ambrus 1852. november 15-én Pécelen született (a család 1872-ben magyarosította a nevét Neumannról, érdekesség, hogy Bobby Fischer, sakkozó is ebből a családból származik). Nagyapja péceli rabbi, apja zsidó hitoktató volt. Mikszáth írja, hogy Neményi Ambrusnak „hosszú utat kellett megtennie a péceli szegényes házból”, de a róla szóló korabeli megjegyzések és életútja alapján egy rendkívül ambiciózus ember képe rajzolódik ki. Újságíró, képviselő, majd – többek között – a Gyáriparosok Országos Szövetségének első vezérigazgatója.

“Ám tessék Péczelen születni, ötvenhárom év előtt, nem uralkodó osztályba, nem uralkodó felekezetbe, földhöz ragadt szegényen, korán árván, rokon, ismerős, segítség, támaszték, egyszóval minden nélkül, — aztán ehhez mérni mindazt, amit Neményi Ambrusnak csak megszereznie adatott, de nem adatott végigélveznie: teremtő isten, micsoda munka lehetett ezért megdolgozni, ezt kimunkálni! S amellett Neményi igazán tehetséges és igazán művelt ember volt, ritka képességével a megtanulásnak, a legidegenebb dolgokba vájó maga beledolgozásának, aki a magyaron kívül, melynek művésze volt, nemcsak értett, de irt is egy csomó európai nyelven, aki nemcsak beutazta, de nyitott szemmel utazta be Európát…”

Részlet A hét 1904 december 18-án megjelent nekrológjából

Tanulmányait Budapest után Bécsben és Párizsban folytatja, eleinte újságíróként dolgozik, a századforduló legfontosabb lapjaiba ír, több európai nyelven kiválóan ír és beszél. A „médiaegyensúly” kialakítása érdekében, a magyar politikai életről elfogultan tudósító osztrák lapok ellenében indított, német nyelven megjelenő, szabadelvű Pester Lloyd vezércikkírója, majd a Pesti Napló főszerkesztője (szerkesztőségében dolgozó újságíró írja róla: „hidegebb embert keveset láttam életemben”).

A lakhatási kérdés megoldásán dolgozik

A főváros ebben az időben kezd európai nagyvárossá nőni. Egyre többen költöznek Pestre, olcsó, megfizethető szállás viszont nincs. 1876-ban nyílik az első, elszigetelten működő (először 23, majd új helyen 45 ágyas) menhely a városban, a polgári lakosság azonban ekkor még egyáltalán nem foglalkozik a város számára egyre súlyosabb terheket jelentő lakhatási gondokkal. Neményi többször megfordul a menhelyen, tanúja a „felvett egyének hálás megelégedésének és a helyszűke miatt visszautasítottak fájdalmas felkiáltásainak”. Hegedűs Lóránt, egykori pénzügyminiszter 1905-ben jegyzett jellemzéséből is jól látható, hogy Neményi mennyire komolyan veszi a lakhatási kérdést: “Az a küszködés, az a harc, melyet a szegény péczeli fiú éltének kezdetén vivott az érvényesülésért, oly mélyen itatta belé emlékeit szivének fenekére, hogy mindig kisugárzott onnét az embermegbecsülés, jóság és szeretet. Hányszor leptük meg őt, amint zimankós téli időben megállt az utczasarkokon, hogy észrevétlenül csúsztassa adományait a rongyos kéregetők kezébe.”

Azt teszi, amihez a legjobban ért: 1879. december 16-án vezércikket ír a Pester Lloyd-ba (a korabeli beszámolók szerint -16 fok volt azon a napon). A cikk komoly hullámokat ver, pénzgyűjtés indul a nagypolgárság körében. Neményi felesége családját (Hatvani-Deutsch) is rábírja, hogy ingyenesen adja át egyik bérházát. A cikk megjelenését követő három héten belül meg is nyílik a bérházban a következő 43 ágyas menhely. 1883-ban megalakul a Hajléktalanok Menhelye Egylet, amelyben Neményi igazgatósági tag lesz és több előljáróságot is az ügy mellé állít.

1883 októberében Neményi már fővárosi képviselő, interpellációt nyújt be a polgármesterhez, a lakáshelyzet megoldását szorgalmazza. A közgyűlés felkéri, hogy részletesen vizsgálja meg a helyzetet és fogalmazza meg a javaslatait. Ekkor készül el az első átfogó, nemzetközi példákra épülő „lakásprogram” Magyarországon (Jelentés a budapesti lakásügy tárgyában), ami már nem (csak) a hajléktalanok, hanem az idénymunkások és az alsó középosztályhoz tartozók helyzetével foglalkozik.

“Segíteni nem kicsinyes rendszabályok által és nem egyes helyeken; nemcsak rendőri vagy csak egészségügyi szempontból; intézkedni nemcsak szépészeti vagy közbiztonsági érdekekből; hanem segíteni és intézkedni egy nagy és következetes, czéltudatos rendszernek behozatala által…”

Részlet Neményi Ambrus fővárosi lakáshelyzettel foglalkozó jelentéséből

Sajnos javaslataiból ekkor még nem lesz program. Még két évtizednek kell eltelnie, hogy a főváros vezetése – kolerajárvány miatt is – nekiálljon egy átfogó terv végrehajtásának. A történelemkönyvekbe Bárczy István-féle lakásprogramként bevonuló, több szálló építését (legfontosabb ezek közül a Népszálló) is magában foglaló intézkedéssorozatot már Budapest 1906-ban megválasztott polgármestere vezényli. Az a Bárczy István főpolgármester, aki – ekkor már és még hosszú évekig – a nyarakat hol máshol, mint péceli villájában tölti. (Bárczyról bővebben itt írtam).