Női áldozatok a szovjetek bevonulását követően

A megszálló csapatok, nőkkel szembeni való erőszakosság és rablás egyes eseteit leszámítva, eléggé emberségesen viselkednek.” – ezzel a mondattal kezdődik a Péceli Katolikus Egyházközség 1945 első heteiről szóló „háztörténete”. Bár a II. világháború közvetlen harci eseményei 1944. december 28-án, a 9. román lovashadosztály bevonulásával elmúltak Pécelen, a béke időszaka még nem jött el. A 22 éves Szabó Mária csak egy az áldozatok közül.

Menedék lányoknak és asszonyoknak

A Jézus Szíve Népleányai Társaság szerzetesrend 1927-ban vásárolta meg Pécelen az egykoron Táncsics Mihály védőjeként hírnevet szerző Szilágyi Virgil kúriáját a hozzá tartozó 12 holdas parkkal. A ma idősek otthonaként működő park közepén álló épületet már a szerzetesrend építette fel. A háziasszonyképzőnek és leányiskolának több, mint 100 tanulója volt. Az iskola elsősorban vidéki lányok számára kínált kitörési lehetőséget: a vallásos nevelésen és a háztartási tárgyakon kívül a hallgatók idegen nyelvet is tanulhattak.

A második világháború idején a társaság többeknek nyújtott menedéket Pécelen, az épületre még a Svéd Vöröskereszt zászlója is kikerült, ami a svéd védnökséget jelezte. 1944-45-ben, a front átvonulása alatt, majd azt követően nyolcvan péceli és környékbeli fiatal lány és asszony kapott itt oltalmat.

A front áthalad Pécelen

A falut 1944. december 28-án elfoglaló román lovashadosztályt hamar leváltották a szovjet megszállók. A Budapestet ostromló Vörös Hadsereg több hullámban vonult át Pécelen, folyamatosan biztosítva a magyar fővárost támadó erők ellátását. Január 18-án elfoglalták Pestet, de Budát még nehezebb volt bevenni. Pécel és Budapest között az útvonal a szovjet csapatok utánpótlási főútvonala lett. Egyes források szerint az akkor 13 ezer fős településen 9 ezer szovjet katona állomásozott. Este 6 órától kijárási tilalom volt.

A már idézett Historia Domus szerint „január 25-én nehéz napok kezdődtek Pécelen. Nagy orosz katonaság vonul a községen keresztül és tömegesen részesülnek elszállásolásban… A hívek tele panasszal és sírással… Február 1-én az assziszi Szent Ferenc leányait [a másik szerzetesrend Pécelen, mai katolikus általános iskola területén] kizavarták a hálószobáikból és azokat kórházi termekké alakították át. A nővérek ágyába egyszerűen belefeküdtek, csizmástul…”

Szabó Mária tragédiája

A péceli lelkigyakorlatos ház az élelmiszereket, gyógyszereket Budapestről szerezte be. Február 24-én egy elhagyott budapesti gyógyszerraktárba indult el három testvér, hogy utánpótlást biztosítsanak az otthon számára. Estefelé a szerzetesrend lakói izgulni kezdtek, hogy hol késlekednek társaik. Többen felajánlkoztak, hogy elébük sietnek és segítenek a dobozok cipelésében.

A társasághoz pár éve csatlakozó, Kiskunfélegyházán született, akkor 22 éves Szabó Mária is jelentkezett a segítségre. Szerzetesrendi esküjét alig egy hónapja tette le.

Szerencsére a dobozokat szállító testvérekre épségben rátaláltak, így együtt indultak el Pécel határából az otthon irányába a nővérek. Először kettő, majd újabb kettő részeg orosz katona csatlakozott hozzájuk. A visszaemlékezések szerint „az egyik különösen gyönyörködött a kis Marikában, aki kipirult és vidám volt.” Társai figyelmeztették is, hogy ne mosolyogjon. A katonák egyre erőszakosabbá váltak, mikor az egyik lánynak sikerült elszöknie. Szabó Mária is megpróbálta, de észrevették. „Szabó Mária testvért az egyik katona üldözőbe vette és miután nem érte be, egyik lábát ellőtte. Ezután, mivel a testvér kiabálni próbált, a torkát szúrta át hét döféssel, ruháját fölvágta késsel. De úgy látszik, a végletekig ellenálló testvérnek még így is sikerült magát az üldöző kezeiből kiszabadítani, mire a katona hátulról fejbe lőtte.”

Másnap szó szerint vérbe fagyva találtak rá. A kemény februári télben arccal a földön, karjait széttárva fagyott meg. „A megfagyott karokat óvatosan húzták össze, hogy el ne törjenek. Amikor Marika rendbe hozatalánál segédkeztem, nagyon nagy öröm szállt meg. Az a tudat volt bennem, hogy õ egy kis vértanú. Az arca nem volt sápadt, hanem pirosas, határozottan szép volt.” – emlékezett vissza Horváth Ilona testvér. Szabó Mária emlékére a Jézus Szíve Társasága Idősek Otthonának kertjében most is áll a kereszt.

Pécelen még egy anyáról biztosan tudunk, aki a szovjet katonák kegyetlenkedései miatt vesztett életét. Ő lányát védte saját testével.

(A bejegyzés elkészítésében a szokásos forrásokon belül, azokon túl, elsősorban a Pécel Katolikus Egyházközség Historia Domus-ára és a Keresztény Élet 2010. februári számában megjelent, visszaemlékezőket is megszólaltató cikkére támaszkodtam. Bár a kereszten január 24. szerepel, több más forrás február 24-re teszi a gyilkosság napját.)