Feltehetően kevesen tudják Pécelen, hogy a Római katolikus temető C parcella 1. sor 9. sírhelye a Nemzeti Sírkert része. Itt nyugszik Baczakó Péter olimpiai bajnok és világbajnok magyar súlyemelő.
Baczakó Péter 1951. szeptember 27-én született Ercsiben. 1968-tól megszakítás nélkül tagja volt a BKV Előre súlyemelő-szakosztályának. Alig múlt tíz éves, amikor beleszeretett a súlyemelésbe, otthon vasrúdra eszkábált magának fasúlyokat, eleinte azzal próbálkozott. Később betonkockákkal, csövekkel gazdagította az otthoni „edzőtermet”. Motivációjáról 1980-ban a Pajtás című lapnak azt nyilatkozta, hogy „minden olyan kiló, amit még nem emeltem a fejem fölé, csábít”.
Egy évvel azt követően, hogy részt vett az első edzésen már ifjúsági bajnoki címet szerzett, 1974-ben pedig már a montreali olimpián léphetett a dobogó harmadik fokára. 1979-ben igazolt át a félnehézsúlyba (90kg), 1980-ban pedig nagy meglepetésre megnyerte Moszkvában a magyar súlyemelés második olimpiai aranyát – azóta sem sikerült újabb aranyat szereznünk ebben a számban.
1983-ban izomszakadás miatt visszavonult – bár, ahogy arról egy helyen nyilatkozott nem is ambicionálta a további versenyzés, az olimpiai arannyal tulajdonképpen „megvalósult, amit nagyon akart”. 1985-től már edzőként dolgozott, ő készítette fel például a női olimpiai ezüstérmet is szerző Krutzler Esztert.
Az Örs vezér tértől nem messze élő család 2001-ben költözött Pécelre. Baczakó elmondása szerint ezzel régi vágya tejesült. „Sok éves vágyakozás után sikerült Pécelre, kertes házba költöznöm, ahol hobbimnak, a kertészkedésnek is hódolhatok.” – nyilatkozta 2003-ban.
Az egykori világbajnokot és olimpiai bajnokot azonban valamilyen furcsa betegség támadta meg a 2000-es évek elején. Kisebb lábfájással kezdődtek a panaszai, majd 2006-ban kerekesszékbe kényszerült. Később már a kezéből is kezdett kiszállni az erő.
Az index.hu 2007-ben készített Baczakóval interjút. Bár az olimpikon „lelki bajait megtartotta volna magának”, az interjúból kiderült, hogy nehezen élte meg, hogy egykori egyesülete mintha megfeledkezett volna már róla, a nyugdíjat is késve, illetve tévesen állapították meg. (Az interjút követően persze meglátogatta a főváros és a BKV vezetése.)
2003-ban nyilatkozta egy újságnak, hogy „jólesik neki, ha valaki a neve hallatán rákérdez: mondja, maga az, aki annak idején győzőtt Moszkvában?”. Sajnos már nem tudjuk megszólítani a péceli utcákon, 2008 áprilisában, 56 évesen halt meg, településünkön kísérték végső útjára. Sírján ez áll: “Példamutató apa és férfi”.
(Köszönöm a Baczakó család segítségét, amit a cikk összeállításához nyújtottak.)