„Ennek a szépfekvésű, Cserhát legdélibb nyúlványának dombjai közé húzódó Pest környéki nagyközségnek a legutóbbi másfél század alatt sokkal jelentősebb szerep jutott irodalmi életünkben, mint mai lakosai gondolják.”– 1957-ben írta ezt a Pest megyei hírlapban Bory István irodalomtörténész Pécelről. Bory István kutatásai alapján ismerjük Jókai és Laborfalvi Róza „péceli” esküvőjének történetét, tudunk többet Petőfi, Kazinczy és Kölcsey péceli látogatásáról. Sokat tett azért, hogy Pécel egykori irodalomtörténeti jelentőségének emléke fennmaradjon.

Irodalomtudós az Országgyűlésben

Bory István Budapesten született 1894. február 28-án. A bölcsészkar elvégzése után fiatalon került az Országgyűlésbe, 1926-tól a Képviselőházi Napló szerkesztőségében dolgozik. Egészen az 1940-es évekig írja, szerkeszti a parlamenti folyóiratot (az országgyűlési évkönyvek alapján 1941-ben még biztosan ott dolgozik). Ez azonban inkább alibi melónak tűnik, hiszen mellette irodalomtörténeti kutatásokat végez.

Jókai, Gárdonyi és Kisfaludy Sándor munkásságát kutatja, illetve rendezi sajtó alá a szerzők addig ki nem adott műveit. Az 1930-as években rendszeresen publikál a Nyugat című folyóiratban (2010-ben az egyik itt megjelent írása, az Igazi Lucifer érettségi tétel is lesz), később az Irodalomtörténetben és egyéb országos folyóiratokban jelennek meg irodalom- és színháztörténeti írásai.

Pécel az irodalomtörténetben

Bár a Ráday család és Szemere Pál egykori péceli lakosok irodalomtörténeti jelentősége nyilvánvalóan ismert volt már akkor is, Bory István kutatásai hozzájárulnak ahhoz, hogy az egykori péceli irodalmi életről, Petőfi, Kazinczy, Kölcsey vagy Jókai látogatásairól az egykori pezsgő kulturális életről még többet tudjunk.

1934-ben már kihívja a Pesti Napló szerkesztőjét, hogy mutassa be településünket erről, a közvélemény előtt akkor még nem teljesen nyilvánvaló irodalmörténeti oldaláról is. A riport szerint még az újságíró is ámuldozik a Bory által felsorolt és péceli kötődéssel bíró nevek hallatán (Jókai, Szemere, Kölcsey, Petőfi mellett megjelenik már Ágai Adolf, Neményi Ambrus neve is a cikkben).

A Bory szülők eleinte a mai Köztársaság téren éltek, de Bory István később a Pekáry u. 11-ben (ma Bajcsy-Zsilinszky utca – a számozás is változhatott) telepedett le feleségével, Batta Máriával.

Pécel történetének alapos kutatója

Azon túl, hogy az irodalomtudós viszi Pécel hírét az országos sajtóban és az irodalomtörténeti tanulmányokban, a helyi lapban is ír. Az egykori Péczel (majd Pécel) folyóirat szerkesztője a 20-as években. Erről a pozíciójáról 1926-ban ugyan lemond, de később is rendszeresen ír verseket (álnéven) a lapba.

Beleveti magát Pécel monográfiájának megírásába is. Varga Mihály hagyatékában fellelhető iratok szerint és a Péczel újságban 1927-ben megjelent cikk szerint Bory István közel három évet dolgozott a település „félezer éves történetén”, amely terjedelmesebb, mint a korábban Pécel történetét bemutató Galgóczy féle helytörténeti munka. A munka előrehaladásáról beszámoló egykori rövid cikk szerint a könyv több fotóval is illusztrálja a település fejlődését. Varga Mihály (a harmadik, Pécel történetével foglalkozó és kiadott könyv szerzője) is nagyban támaszkodik Bory kutatási eredményeire, de a Ráday kastélyról szóló, egykor megjent munkák is hivatkoznak a feltehetően ki nem adott, csak kéziratban, másolatokban elérhető könyvre. (Sajnos én nem találtam sehol a teljes könyvet, Varga Mihály hagyatékában csak pár oldalra bukkantam, aki tud segíteni, az kérem keressen meg.)

Bory István nyugalmazott elnöki tanácsos, irodalom- és színháztörténész 1967. május 11-én halt meg Pécelen. Hamvasztás után a péceli református temetőben temették el.