„Rákos partjain, hol szép és nagy emlékezetek hosszú sorral emelkednek a lélekben, hidegen ne járjatok el Pécel mellett, de szelíd halmainak ne csak a Ráday név dicsősége jusson eszetekbe, mert itt lakott s itt nyugszik Vilma is.” Kölcsey írta a fenti sorokat a Képlaki Vilma álnéven verselő Szemere Krisztináról. A költészet napján rá emlékezünk.
Szemere Pál 1811-ben kapta meg apjától a péceli birtokot. Eleinte lekötötte a gazdaság irányítása, régi barátja, Kazinczy is alig tudta elérni ebben az időben. 1812-ben aztán boldogan ír arról, hogy megismerkedett Fáy Susieval („Susie az ölemben, nem az ölembe, hanem ki kell mondanom a czombomra ült…” – idézi Gulyás Judit irodalomtörténész). Kazinczy minden bizonnyal ismerte a lányt, mert indulatos levélben próbálta távol tartani Szemerét a kapcsolattól („Kerülje a hálót édes Palim! Nem kell vele lenni soha!”), végül Kölcseyvel csak elérik, hogy „Pali” új párt keressen.
Szemere Krisztina 21 éves, amikor 1813-ban – a távoli rokon – Szemere Pál megkéri a kezét. Kazinczy leírásából tudjuk, hogy a kiszemelt feleség kis termetű, kedves formájú, jó nevelésben részesült. Németül beszél, franciául olvas. Intelligens lány lehetett, mert a lánykérésre először úgy felel: „azt mondja, hogy szeret, de nehezen hiszem. Maga oly könnyen nem felejthette el Zsuzsit.” Szemere Kazinczyhoz írt levele szerint Kriszta így folytatta: „Osztán én megvallom… hogy én magába szerelmes nem vagyok, sőt… éppen antipathiát érzettem maga eránt, de naponként inkább vonzódom maga eránt”. Szóval így indult a kapcsolatuk.
A péceli Szemere házban egymásnak adják a kilincset az irodalmárok. Kölcsey hónapokat tölt itt, Kazinczy állandó vendég. Vitkovits Mihály költő írja egyik levelében, hogy Kölcsey „Palival annyira literatorkodik, hogy Kriska is úntában verselni kezdett”. 1821-ben jelennek meg első versei és elbeszélései Képlaki Vilma álnéven (Szemere Pál korábban Képlaki Wilhelm álnéven írt).
Képlaki Vilma: Tanács
Czélodhoz ha akarsz érni,
Zabolázd kívánságod,
Eszedtől kell kormányt kérni
Ha kedves boldogságod:
Ezen ösvényen ha lépdelsz
Úgy élted vidám lehet,
Minden bilincset el tépdelsz,
A’ mit rád a ’ sors tehet.
Kölcsey nem csak Szemere Pállal, de Krisztinával is nagyon szoros kapcsolatot ápol, amiről számtalan levél tanúskodik.
A Himnusz szerzője igazán jól Pécelen érzi magát a vidám házaspár társaságában. Egy helyen írja, hogy bárcsak így hárman testvérek lehetnének. Krisztina is Kölcsey segítségére van, amikor az lelki bajaival küzd („Én is élek még édes Ferim, s szives részt veszek a maga sok bajaiban… szeretet pedig Palija ’s Kriskaja sziveik adnak.”)
Közös gyermekük nem születik, Szemere Krisztina egyszer (egyes források szerint kétszer) esik teherbe. Első gyermeküket 1816-ban, kilenc hónapos terhesen vesztik el.
Kriska fiatalon, harminchat éves korában hal meg egy hirtelen jött betegségben. Halálhírét Kazincy írja meg a szülőknek, akik ekkora már másik lányukat is elveszítették. („A szegény Pali sír, nyög, és úgy van, mint a ’kit lél a ’hideg. Iszonyu csapás rá, iszonyú kedves Asszonyom Húgomra, ki már második kedves leányát veszti így.”)
A bejegyzés megírásakor nagyban támaszkodtam Gulyás Judit: “Én is élek még édes Ferim” dolgozatára, fotó forrása: http://bit.ly/2ommj6t
3 thoughts on “Szemere Krisztina”